civil fórum2

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004

telefon/fax: +40-0264–450230

e–mail: ermacisza@gmail.com

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 5 lej, a 2007-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

3. oldal

Bodó Barna: Civil – érdek – védelem

6. oldal

Csáki Rozália: A gondolattól a cselekedetig

8. oldal

Sebestény István: Civil „érdekkép”…

9. oldal

Szenkovics Dezső: Integrációs törekvések

a romániai magyar civil szférában

16. oldal

Almási Judit: Van szavunk!

19. oldal

Dr. Bényei Andrásné: A konzultációtól

az érdekegyeztetésig

25. oldal

Kovács Zoltán Csongor: Gyergyóditrói bánya: profit,

természet és helyi közösség

28. oldal

A Fegyvertelen Erők Napja – demonstrációval

a társadalmi ügyekért! – interjú

31. oldal

Gargya Marietta: Nyitott jogalkotás: elmélet és

egy gyakorlati példa Magyarországról

33. oldal

Rajnai Gábor: A civil érdekérvényesítés egy lehetséges

modellje

36. oldal

Gerencsér Balázs: Civil érdekérvényesítési „témák”

Magyarországon

37. oldal

Bárdos Ferenc: Miben áll a civil erő?

39. oldal

Szigeti Enikő: Az érdekérvényesítés a Civil

Elkötelezettség Mozgalom szemszögéből

Civil kCivil kurázsiurázsi

42. oldal

Gila Károly: Kell(ene) a civil összefogás Erdélyben!

Civil vitafórCivil vitafór umum

43. oldal

Márkus Eszter: Civil helyzetkép EU-csatlakozás után

KKulturális kitekintőulturális kitekintő

46. oldal

Eurobarometer: először a kulturális értékekről

BeszámolóBeszámoló

48. oldal

IX. Civil Fórum – Mire jó az Európai Unió a civileknek?

54. oldal

Cuprins

Tartalomjegyzék

Civil érdekérvényesítés 3

Civil – érdek – védelem

Milyen civilek?

Minden civilszervezet egy külön történet.

Történeteink nem csupán egyediek,

de ehhez az egyediséghez ragaszko-

dunk is. Megvan a bája és az értelme

is ugyanakkor. Hiszen a civil tevé-

kenységbe – de rossz szó! –, a civil

feladatvállalásba önmagunkat, terve-

ink és vágyaink bizonyos részét visz-

szük bele. Vállaljuk a civil felelőssé-

get, hogy jó (jobb) legyen a lelkiisme-

retünk.

A civil tehát önmegvalósító.

Valljuk meg, ismerjük el. Mert

nincs ebben semmi dehonesztáló. A

civil abban a szerencsés helyzetben

van, hogy találkoztatni tudja, be tud-

ja építeni (rejtett) vágyait közösségi

programokba. Amikor idejét, tudását

és olykor anyagi eszközeit is szolgá-

latba állítja, akkor a (szerencsés) ta-

lálkozás okán teszi. Ennek érdekében

és jegyében építkezik.

A civil tehát célratörő, koncepció-

alkotó és lendületes.

Folytathatnám a civil mivolt(unk)-

ról való reflexiót – nem teszem. Mert

ennyi elég (egyik) dilemmám megfo-

galmazásához: beszélhetünk-e, kell-e

beszélni civilek vonatkozásában ér-

dekvédelemről? Aki érdeket véd – az

a felelősség, aminek jegyében a civil

beáll a köz ügyeinek intézői sorába:

színtiszta érdekvédelem – annak

kell-e érdekvédelem?

A jelzések, sokasodó jelzések azt

mutatják – kell.

A civil érdekvédelem – amennyi-

ben létezik – miről szól? Azon társa-

dalmi kérdésekről és területekről,

ahol a civilek felelősséget vállalnak?

A civil hatékonyságról, a források és

lehetőségek kihasználtsági fokáról?

Ez volna a civil ügy képviselete. Szól-

hat továbbá a civilek és az állami

szféra együttműködéséről… Azt hi-

szem, mindháromról szól együtt és

külön-külön is. Ha például egy civil-

szervezet konkrét esetre vonatkozó

forrásszerző képessége a téma, akkor

ez vonzataiban mindhárom dimenzi-

ót érinti: kiderül egyrészt, hogy

mennyire fontosnak minősül az a bi-

zonyos terület, megmutatkozik to-

vábbá, hogy ki miként értelmezi a ci-

vil felelősségvállalást, végül pedig –

áttételesen – arra is rálátást nyújt,

hogy az állami szféra felelősei meny-

nyire tekintik partnernek a civilt, mi-

lyen típusú kapcsolatban gondolkod-

nak. Tudom, mindhárom vonatko-

zásban lehetségesek a kommentárok

– az utalás elvi szintre vonatkozik.

Szakirodalmi barangolás és kolle-

giális beszélgetések egyaránt jelzik,

mindhárom kérdés felvetése indo-

kolt. Internetes keresés – mivel a

kulcsszavas keresés véletlenszerű

eredményt hoz, jelzés értékű lehet –

azt mutatja, hogy elsődlegesen a civil

hatékonyság kérdései jelennek meg

az érdekképviselet kontextusában.

Akik a szektor érdekeire hivat-

koznak, arra utalnak, hogy a civilek-

ben több van annál, amennyi társa-

dalmi szinten hasznosul, és ennek

okai egyrészt a civil szektor struktú-

rájával, belső kapcsolatrendszerével

kapcsolatosak, másrészt pedig a ci-

vil-állami párbeszéd nehézségeire, a

civilek szándékainak félre- vagy

rosszul értelmezésére történik utalás.

Sebestyén Istvánt idézném, aki a ma-

gyar politológusok 2007-es vándor-

gyűlésén arról az ellentmondásról

szólt, amely a civil-állami viszonyt

meghatározza. Szerin-

te a civil, aki politizál,

már nem civil többé,

viszont a civil, aki

nem hajlandó politi-

kusok fejével gondol-

kodni, nem tudja a ci-

vilek érdekeit képvi-

selni. Olyanokra van

szükség, akik művelni

tudják a „civil politi-

ka” művészetét. Ezek

olyan személyek, akik

ugyan a civil társada-

lom tagjai, de a közha-

talom letéteményesei-

vel való kapcsolatfel-

vétel során bürokra-

tákként is képesek viselkedni. A civi-

lek és kormányzat párbeszéde sok-

szor azért válik parttalanná, mert a

civilek nem beszélnek „bürokratául”,

a kormányzati képviselők pedig nem

értik a civil nyelvet. Innen folytatnám

a gondolatmenetet azzal, hogy mit je-

lent szerintem a „nem értik a civil

nyelvet”. Ugyanis a civil nyelvet a

teljesen egyértelmű megnyilatkozá-

sok közé sorolhatjuk, ha valaki nem

„érti”, annak szemléleti oka van.

Nem érti, mert másként vall a világ-

ról. Nem érti, mert az a kényelmes,

ha „nem érti” – nem kíván odafigyel-

ni egy izgága, ötletekkel és javasla-

tokkal előhozakodó partnerre, nincs

egyeztetési kényszer.

Ha érdekképviseletről szólunk –

szemléletről szólunk, társadalmi sze-

repértelmezésről szólunk, jövőterve-

zésről szólunk.

Változó világunk

A civil világ egyre kevésbé civil – ha-

gyományos értelemben. Ha arra gon-

dolunk, hogy a fejlett világban a non-

profit szektor foglalkoztatja a mun-

kavállalók 20-25 százalékát, ha arra

gondolunk, hogy mind több feladat

és egyre igényesebb tevékenységek

kerülnek át a civilek feladatkörébe,

akkor ez egyre kevésbé szól a szemé-

lyes elhivatottságra építő, küldetés-

nek tekintett felelősségvállalásokról.

Ez az átalakulás még nem mutatko-

zik meg az erdélyi magyar civil világ

szerkezetében és működésében, itt a

világ nagy trendjei később, lassabban

teljesülnek be. Lehet búslakodni

ezen, akár örülni is annak, hogy az

„igazi” civilség nálunk tovább tart.

Vannak nagy, a civil szerepre vo-

natkozóan számunk-

ra adott, s ekként alig

elemzett feladatválla-

lások. Nem szoktunk

azon elmélkedni, mi-

ért jött létre civil

struktúraként a nem-

zetközi Vöröskereszt.

Miként lehet, hogy

egy ilyen ismert és

mindenütt elismert

szervezet – civil?

Vagy pedig utaljunk

a Vöröskereszt után

jó 100 évvel megala-

kult Greenpeace szer-

vezetre és mozga-

lomra, amelynek fel-

lépései ma már kormányokat is meg-

gondolkoztatnak. Ezek civil tények:

tudomásul vesszük ezeket. A két

esetben közös az, hogy ellenzékiség-

ből születtek, valamit védeni akartak

(a Vöröskereszt háborús betegek vé-

delmére alakult meg) bizonyos hatal-

mi gyakorlat kontextusában.

Ezen léptek túl a modern demok-

ráciákban – illetve ma a civil szerep-

re már nem az ellenzékiség, valami-

nek a kijavítása, állami akarattal

szembeni védelme a leginkább jel-

lemző, hanem az optimális forrás-

hasznosítást biztosító munkameg-

osztás.

És ettől állnak távol az erdélyi

magyar szervezetek.

... a civil, aki politi-

zál, már nem civil

többé, viszont a ci-

vil, aki nem hajlandó

politikusok fejével

gondolkodni, nem

tudja a civilek érde-

keit képviselni. Olya-

nokra van szükség,

akik mûvelni tudják

a „civil politika” mû-

vészetét.

Mifelénk a civil és a „bürokrata”

egymással a „kerítés fölött” kommu-

nikál: mindenik mondja a magáét.

Egy helyzet eltérő ol-

vasatait. Az eltérő a-

lapállás fő okát abban

látom, hogy az átme-

net kihívásaival vias-

kodó államapparátus

nem mer újítani, „biz-

tosra” kíván menni. A

számára ismeretlen

folyamatok kezelésé-

re a civil partner be-

léptetése bizonytalan-

sági tényezőket hor-

doz. A román(iai) tár-

sadalomban a civil fe-

lelősségvállalásnak

nincsenek meg a fejlett országokban

fellelhető hagyományai, a civilek az

országban csak az utóbbi fél évtized-

ben kezdtek olyan társadalmi ténye-

zőként megnyilvánulni, akikre igenis

figyelni kell.

A helyzetet tovább bonyolítja a ki-

sebbségi lét viszonyrendszere. A he-

lyi közigazgatás részére partnerek ott

lehetnénk, ahol helyben a magyarság

többséget alkot, ahol a társadalmi kö-

zeget nem hatják át, nem alakítják át

a kisebbségi lét erő- és törésvonalai.

Fronthelyzetben – például Marosvá-

sárhelyen – minden közigazgatási

aktust elsősorban az etnikai törésvo-

nal határoz meg, a civil-bürokrata vi-

szony sokkal kevésbé meghatározó,

mint az etnikai szembenállás. Ki-

sebbségi helyzetben és (főleg) szór-

ványban a kisebbségi nem igazi sze-

replője a folyamatoknak, akkor kerül

képbe, ha valamilyen körülmény kü-

lön segíti. Ilyen közegben a civil szer-

vezet kimondottan de legalábbis

hangsúlyosan etnikai-kulturális té-

ren nyilvánul meg, az általános fel-

adatleosztásban nem jut neki szerep.

Érdektől érdekig

A civil érdekek, a szervezeti oldalról

értelmezve, roppant sokrétűek. A

szféra sokszínűségéből következően

nincs általános szakmai civil érdek.

Alapja ennek a szektor heterogén mi-

volta mellett egy sor tisztázatlan,

vagy nem eléggé megalapozott kér-

désfelvetés. Van olyan értelmezés,

miszerint az érdekképviselet lebont-

ható a civil kapcsolatok, együttmű-

ködés meglétére és jellegére, ezeket

kell megfelelően strukturálni és mű-

ködtetni. Az együttműködés szabá-

lyait, formáit kell csupán megfelelő

módon kialakítani.

Ez a kérdés figyelmet érdemlő.

Mert való igaz, hogy együttműködés

hiányában érdekképviselet(i struktú-

ra) nem képzelhető el, de az együtt-

működés önmagában nem érdekkép-

viselet. Jól példázzák

ezt a magyarországi

civil szféra folyama-

tai, ugyanis lassan

egy évtizede a civil

világ visszatérő kér-

dése az érdekképvi-

selet, igen sok elméle-

ti szöveg látott napvi-

lágot, konkrét elkép-

zeléseket is megfo-

galmaztak többen –

és máig nincs általá-

nos civil érdekképvi-

seleti szerv. Elvi ala-

pon sem képzelhető

el az általános érdekképviselet, s az

állítás egyszerű példával igazolható:

az állatvédők és a vadászok szakmai

érdekeit nem fogja egyszerre képvi-

selni soha egyetlen érdekképviselet

sem. Ugyanakkor a civilek számára

az érdekérvényesítés a fontos, ami

több mint az érdekképviselet.

Néhány magyarországi kísérlet

jól mutatja, milyen nehéz pontosan

definiálni az érdekképviselet célját és

korlátait. A Civil Együttműködési

Program keretében a 2000-es évek

elején létrejött munkacsoport elkép-

zelése nem jelöli meg pontosan, mi-

lyen érdekeket kíván képviselni.

Egyik dokumentuma szerint a cél:

„A társadalom különböző szintjein

jelentkező partner igények kielégíté-

sének segítése.” Ez a megfogalmazás

nem definiálja a képviselendő érde-

kek körét, nagy a kísértés egy, a civil

társadalmat általánosan, minden

szempontból képviselni akaró intéz-

mény kialakítására. A civil társada-

lom általános képviselete nem meg-

oldható, viszont a non-

profit szervezeti jel-

legből adódó érdekek

képviseletére igenis

szükség volna.

Miközben a ma-

gyar civil szféra szá-

mára hosszú ideje té-

ma az általános ér-

dekképviseleti szerv

létrehozatala, a román

civil szféra keretében

ez a törekvés nincs je-

len. Az egyes szervezetek, egy-egy

szakterület átfogó (ernyő)szerveze-

tei, illetve a szférára vonatkozó álta-

lános elméleti és módszertani kérdé-

sekkel foglalkozó szervezetek napi-

rendjén jelen van az érdekképviselet

kérdése, de általános érdekvédelmi

struktúrát nem hoztak létre. A kor-

mányzati oldal sem igényli ezt, ami

jelentős különbség a magyarországi

helyzethez viszonyítva.

Kisebbségi civilség

Az érdekképviselet szükségességére

a romániai magyar civilszervezetek

igen korán ráébredtek, alighanem az

alávetettség-tapasztalatuk ösztönözte

őket arra, hogy már 1992-ben talál-

kozzanak a Sepsiszentgyörgy melletti

Illyefalván, Kató Béla és Kató Ibolya

lelkészházaspár meghívására és ven-

dégeként. A kezdeti, évente ismétlő-

dő találkozók helyzetjelentés-szerűek

voltak, a civil szféra akkor még nem

próbált/kívánt előlépni a civilszerve-

zetként létrejött, de politikai képvise-

letet vállaló RMDSZ árnyékából. Az

Erdélyi Magyar Közművelődési

Egyesület, a hagyományai okán mél-

tán sokat idézett EMKE létrehozatala

még RMDSZ-kezdeményezés és tett

volt 1991-ben. Az RMDSZ azóta is je-

len van a civil pályán, miközben vál-

lalt közösségi szerepe szerint politi-

kai pártnak kellene lennie. Ez a ket-

tősség, mármint a politikai szerepvál-

lalás és a civil szervezeti státus elvi-

strukturális összeférhetetlensége má-

ig negatívan hat ki a civil építkezésre

és a magyar közösségen belüli politi-

kai-civil kapcsolatokra. Az RMDSZ

civil jogi személyisége sok esetben

(ál)indokot szolgáltat a civilek nevé-

ben és érdekében való fellépésre, illet-

ve a romániai magyar civil szféra ér-

dekeinek a képviseletére.

Az erdélyi magyar civil világ fej-

lődésének egyik meghatározó feltéte-

le a kisebbségi társadalomban kiala-

kuló viszonyok, illetve szerepek pon-

tos definiálása. A dolgok általános

rendje az, hogy a társadalom előtt a

politikai szereplők felelnek döntése-

kért és nem-döntése-

kért, állapotokért és

folyamatokért. A ci-

vilek pedig az így ki-

alakuló helyzetre rea-

gálva fogalmazzák

meg céljaikat, szerep-

vállalásuk mindig

egyfajta válasz a léte-

ző helyzetre, miköz-

ben természetesen

önnön értékválasztá-

saikat is képviselik.

A kisebbségi civil világ folyama-

tai kezdetben egyfajta etnikai körön

belüli szereposztás jegyében alakul-

tak: ez indokolta az RMDSZ EMKE-t

újraalakító akcióját. Ez a szereposz-

tás strukturálisan is megjelent az

RMDSZ belső építkezésében, ameny-

nyiben 1993-ban megalakult (a 2007-

civil fórum4

... ma a civil szerep-

re már nem az ellen-

zékiség, valaminek a

kijavítása, állami

akarattal szembeni

védelme a leginkább

jellemzõ, hanem az

optimális forráshasz-

nosítást biztosító

munkamegosztás.

Mifelénk a civil és a

„bürokrata” egy-

mással a „kerítés fö-

lött” kommunikál:

mindenik mondja a

magáét. Egy helyzet

eltérõ olvasatait.

es aradi kongresszus által felszámolt)

Szövetségi Egyeztető Tanács a romá-

niai magyar civil világ képviselőit

emelte be a politizáló szövetség tevé-

kenységébe. Az évek múlásával a

SZET szerepe egyre fakult, s amikor

élére elnökként hivatásos politikus

került (Kelemen Hunor személyé-

ben, a szatmári 2003-as RMDSZ-kon-

gresszus után), akkor formálisan is

megtört a szerv civil mivolta.

Ekkorra a civil szférában jelentős

változások történtek. Az illyefalvi

éves találkozók olyan jelentőssé nőt-

tek, annyian érezték szükségét a kö-

zös tanácskozásnak, hogy Illyefalva

nem tudta fogadni az összes bejelent-

kezőt, a találkozókat Kolozsvárra

hozták át (a Somai József által képvi-

selt civil vezetők). Mindjárt az első,

az 1999-es kolozsvári Civil Fórum je-

lentős szervezeti folyománya az Er-

délyi Magyar Civil Szervezetekért

Alapítvány (EMT, KMDSZ és RMKT

általi) létrehozatala. Az ERMACI-

SZA küldetését, céljait a következők-

ben jelöli meg: segíteni az erdélyi

magyar civilszervezeteken olyan fel-

adatok felvállalásával, mint a civil-

szervezetek kapcsolatrendszerének

kiépítése és az együttműködés feltét-

eleinek megteremtése; civil integráci-

ós folyamat támogatása; szakmai se-

gítségnyújtás képzésekkel és tanács-

adással; fórum teremtése és nyilvá-

nosság biztosítása a civil szférának;

információ-áramoltatás. A Civil Fó-

rumok szervezése tehát külön intéz-

ményi keretet kap, ami teljesen új, a

Civil Fórum folyóirat elindítása, a-

melynek megjelenése új perspektívát

nyit az érdekvédelem vonatkozásá-

ban is.

A civil strukturális építkezés kö-

vetkező lépése a Magyar Civil Szer-

vezetek Erdélyi Szövetségének a

megalakulása. Már a 2004-es Civil Fó-

rum konferencia háttérbeszélgetései

során felmerült egy kimondottan ér-

dekképviseleti szervezet létrehozásá-

nak szükségessége. Az új szerv mel-

lett fellépők indokai szerint az

ERMACISZA az erdélyi magyar civil

világ szolgáltatója, de kimondott ér-

dekvédelmi lépései a Civil Fórumok

keretében szervezett támogatáspoliti-

kai témájú fórumokon kívül nem vol-

tak. A civil szövetséget (MCSZESZ)

77 alapító szervezet hozta létre 2005-

ben, jelenlegi taglétszáma 98.

Képviseleti kényszerpályák

A MCSZESZ általános képviseletre

kíván vállalkozni – ennek a nehézsé-

geiről már volt szó. De mást nem te-

hetett, ugyanis az évek során a támo-

gatáspolitika kérdései, különösen a

támogatási közpénzek elosztási gya-

korlata törésvonalat hozott létre az

RMDSZ és a civil szervezetek között,

amely megszabta az indulás keretét

és feltételeit. Az Alapszabály szerint

a „Szövetség célja a romániai magyar

civil szféra szervezeteinek felkarolá-

sa, tevékenységük hatékonyságának

és eredményességének növelése”. A

tételesen megnevezett feladatok a

következők:

– esélyegyenlőség megteremtése az

információhoz való hozzájutás-

ban, információáramoltatás, in-

formációs iroda működtetése;

– közvetítés a tagszervezetek és más

jogi és természetes személyek szá-

mára;

– hálózatépítés a partnerség elve

alapján; belső forrásközpontként

való működés, szakmai tudását-

adás biztosítása, tréningek, képzé-

sek szervezése a nonprofit szféra

menedzsmentje, pénzügyvitele,

adományszervezés, pályázatírás

témakörökben, kiadványok meg-

jelentetése, konferenciák szervezé-

se, valamint szakmai könyvtár lé-

tesítése;

– a civil szféra kap-

csolatrendszeré-

nek kialakítása, bő-

vítése és ápolása a

hazai román és a

külföldi civil szfé-

rával;

– a tagok és a civil

szféra érdekképvi-

selete és érdekvé-

delme a közéletben;

– partnerségen ala-

puló együttműkö-

dés az egyházak-

kal, a gazdasági és

politikai szférával;

– civil kontroll érvényesítése min-

den esetben, amikor közösségi ér-

dekek sérülni látszanak;

– civil kontroll érvényesítése a tá-

mogatási rendszerek működése

felett;

– a civil szférát érintő jogi szabályo-

zások monitorizálása, törvényter-

vezetek és módosító javaslatok ki-

dolgozása és érvényre juttatása.”

A támogatáspolitikát közvetlenül

vagy közvetve érintő kérdések dőlt

betűvel szerepelnek annak bizonyíté-

kaként, hogy milyen jelentősen kon-

dicionálta ez a kérdés a szövetség in-

dulását. Ez a kezdet máig meghatá-

rozza a szövetség működését, nem

sikerült kilépni ebből a keretből. A

MCSZESZ állásfoglalásokkal, elem-

zésekkel, politikai főméltóságokhoz

intézett levelekkel, illetve találkozók

keretében igyekezett befolyásolni a

támogatáspolitikai folyamatok ala-

kulását. Ugyanis a civilszervezetek

évek során leadott jelzéseikkel, illet-

ve fellépéseikkel arra figyelmeztet-

tek, hogy a rendszer rossz, reformra

van szükség.

A magyarországi támogatási

rendszer reformjára sor került a Szü-

lőföld Alap 2005-ös létrehozatalával,

azzal, hogy a támogatási forrásokat

egyetlen közös rendszerbe szervez-

ték, miáltal a magyarországi közpén-

zekből a határon túli magyar közös-

ségeknek szánt támogatások elosztá-

si politikáját szemléletében is, intéz-

ményileg is átalakították. A rengeteg

dilemmát és visszásságot hozó új

rendszer nem jelenthetett megnyug-

vást, ugyanis semmilyen – még kon-

zultációs – szerep sem jut benne a ci-

vileknek, a magyar kormány kizáró-

lagos határon túli partnere az illető

közösség politikai képviselete. Ez

azért külön hangsúlyozandó, mert

törvény írja elő a mindenkori magyar

kormányok számára, hogy a támoga-

táspolitika elvi kérdéseit illetően

konzultálnia kell a civil szféra képvi-

seletével. Ez a belpo-

litikai szinten érvé-

nyes elv minden to-

vábbi nélkül kiter-

jeszthető a határon

túli civil szférára is –

ami nem történt meg.

A támogatáspolitika

célszervezetei jogo-

san érezték úgy, hogy

az új rendszer még

inkább a politikai a-

karat és érdekérvé-

nyesítés gyakorlatá-

nak kedvez, egyfajta

kliensi rendszert ho-

nosít meg immár az egész támogatá-

si rendszer viszonylatában. (A felszá-

molásra ítélt korábbi közalapítvány-

ok tevékenysége több esetben sokkal

elvszerűbb volt, mint az új gyakorlat.

Ha nem szolgálok példával, annak

oka, hogy nincs értelme fölösleges fe-

szültségeket ébreszteni.) A szakértői

találkozók, konferenciák, nyilvános

fellépések eredménye tehát negatív:

a civilek a változás irányát és mérté-

két javaslataikkal, érveikkel képtele-

nek voltak befolyásolni.

Jelenleg az egyik fő kérdés a tá-

mogatási vonal rosszul alakult re-

formja (figyelem: a Szülőföld Alapot

létrehozó törvény is több módosítást

szenvedett időközben), ez kínál

elemzési és reflexiós feladatot, mi-

közben romániai vonatkozásban a

Civil érdekérvényesítés 5

... a kisebbségi lét

egységigénye, vagyis

a létezõ etnikai sza-

vazatok együtt-tar-

tásának kényszere

hosszú távon kikezdi

a kisebbségi társa-

dalom intézményi

kapcsolatait és de-

mokratizmusát.

civil fórum6

közpénzeket szétosztó támogatási

rendszer változatlansága jelenti a ci-

vilek fő problémáját. Pontosabban a

romániai közpénzeket leosztó Com-

munitas Alapítvány továbbra is az

RMDSZ kizárólagos irányítása alatt,

a civilek konzultációja nélkül alakítja

ki politikáját.

Ki kell mondani: a kisebbségi lét

egységigénye, vagyis a létező etnikai

szavazatok együtt-tartásának kény-

szere hosszú távon kikezdi a kisebb-

ségi társadalom intézményi kapcso-

latait és demokratizmusát. Ha min-

den pénzügyi forrást az a szervezet

felügyel és kezel, amely a szavazato-

kat is begyűjti (begyűjteni óhajtja),

akkor előbb-utóbb a közpénzekből

jutó támogatások „átalakulnak” a po-

litikai szervezettől kapható pénzekké

– a kapcsolat klientúra-építéssé mó-

dosul. Több konkrét példát tudnék

erre felidézni – de az elvi kérdést kell

látni: az adományozó még akkor is

önkéntelenül hajlik arra, hogy ked-

vezzen annak, aki őt támogatja, ha ez

különben nem szándéka. Egy párt vi-

szont szavazatgyűjtésre van beállva –

neki életfontosságú a közösségi tá-

mogatás, s ha ezért fizetni tud, hát

megfizeti. A baj csak az, hogy nem a

sajátjából teszi, hanem abból a közös-

ből, amelynek elosztását ilyen gya-

korlat soha, semmilyen körülmények

között nem szabad beárnyékoljon.

Különben a Civil Fórumok során

rendezett támogatáspolitikai vitá-

kon, 2004-től kezdődően elvi egyetér-

tés volt az RMDSZ-politikusok és a

civilek között abban, hogy reformra

van szükség. Csak semmilyen lépés

nem történt ebben az irányban. Ezért

a 2007-es Civil Fórum programján

nem is szerepelt már ilyen vita – a te-

hetetlenség közvetett beismerése-

ként. Ugyanakkor a kép árnyaltabb: a

2007-es RMDSZ-kongresszus előtt

több politikus nyíltan felvetette az

RMDSZ reformjának a szükségessé-

gét, és ez a kívánt reform a támoga-

táspolitika intézményi feltételeire is

kiterjedt volna. Végül reformra nem

került sor.

Mit és miként?

Két megállapítás kívánkozik ide,

amikor az érdekvédelem kérdését il-

lető erdélyi magyar civil gyakorlat

sommázatát kell megfogalmazni.

A kisebbségi lét körülményei kö-

zött alakuló civil világnak több füg-

gőségi viszonnyal kell számolnia,

mint egy bármilyen ország civilszer-

vezetének. A kisebbségi politikai

szervezettel szemben létrejövő füg-

gőség jön be pluszban, ugyanakkor

ez a legkevésbé kezelhető, mivel az

állami szintű politika partnerének a

kisebbség politikai szervezetét tekin-

ti, figyelmen kívül hagyván, hogy

másfél milliós (de akár néhány szá-

zezres) közösségek esetében a belső

viszonyok kialakítják a politikai-civil

általános törésvonal sajátos változa-

tát, s ezzel a kisebbségi nyilvánosság

alig, de mindenképpen a szükséges-

nél kevesebbet foglalkozik.

Másodsorban erdélyi magyar vo-

natkozásban ki kell lépni a támoga-

táspolitika mókuskerekéből, s vállal-

ni kell az érdekvédelmi feladatok ál-

talános, az erdélyi sajátosságoktól

független kérdéseit. Egyetlen példát

erre: a civilek működésének megha-

tározó összetevője a különböző kap-

csolatok építése, ugyanakkor éppen a

civil kezdeményezéseknek a jelen

dolgozat elején jelzett egyedisége,

személyfüggősége negatívan hat ki a

kapcsolódási képességre, az együtt-

működési hajlandóságra, ami a mai

feltételek mellett létfontosságú. Ilyen

és ehhez hasonló kérdésekre, gon-

dokra kell a jövőben kiemelt figyel-

met fordítani.

Dr. Bodó Barna

Magyar Civil Szervezetek

Erdélyi Szövetsége – elnök

e-mail: bodobarna@yahoo.com

A gondolattól a cselekedetig

Érdeklődésünk homlokterében

az az út áll, amely a gondolata-

inkban megfogalmazódó igé-

nyeinktől a megvalósításukig vezető

cselekvésig vezet. A civil érdekérvé-

nyesítés útja ez, amely a saját – jelen

esetben értve ez alatt a civilszervezet-

ben dolgozó személyek – tevékeny-

ségünkre való tudatosabb odafigye-

léssel veszi kezdetét. A civil érdekér-

vényesítés a szervezetekben dolgozó,

de a szervezetek által „felkarolt”, „ki-

szolgált” célcsoport érdekeinek az ér-

vényesítésére is vonatkozik. És

mindez azzal veszi kezdetét, hogy ez

az érdek megfogalmazódik, kikristá-

lyosodik, és az érdekvédelem szük-

ségletként merül fel. Ha civil érdek-

ről szólunk, akkor igencsak fontos

az, hogy tisztán lássuk, miről is be-

szélünk: mi a civil érdek? Érvényre

juttatni ugyanis csak azt lehet, ami

világosan megfogalmazható, ami

körvonalazható, ami mellett érvelni

lehet. E lapszámunkban eme civil ér-

deknek a körvonala-

zására törekedtünk,

és sajátos megfogal-

mazásokat, az ezirá-

nyú törekvések színes

tárházát sikerült fel-

tárnunk. Sebestény

István cikke e fogalmi

tisztánlátást útján ve-

zeti az olvasót.

A civil érdek a min-

denkori civil önszer-

veződés alakuló fo-

lyamatát tükrözi. So-

hasem egy civilszer-

vezet érdekéről be-

szélünk, ha civil érdekérvényesítés-

ről esik szó. Általában több civilszer-

vezet, avagy akár egy régió, ország

civil szférájának a közös érdeke kér

szót ezekben a folyamatokban. És az

sem mellékes, hogy folyamatokról

beszélünk. Olyan fo-

lyamatokról, amelyek-

re kihatással vannak a

történelmi, társadal-

mi, kulturális sajátos-

ságok, változások. Az

erdélyi magyar civil

szféra érdekérvénye-

sítése ilyenként szo-

rosan összefügg azok-

kal a történésekkel,

amelyek ezt az ön-

szerveződést beindí-

tották, és amelyek for-

málják. Vezércikkünk-

ben dr. Bodó Barna

ezt a folyamatot láttatja, és problema-

tizálja. Mi is történt az erdélyi civil

önszerveződéssel? Hogyan is alakult

Ez egy sajátos pár-

beszéd, amelyet jól

kell menedzselni.

Olyan tudásról be-

szélünk, amellyel

nem rendelkezünk

még attól a perctõl,

hogy eldöntöttük,

érvényesíteni akarjuk

az érdekeinket.

Civil érdekérvényesítés 7

ez a szektor? És ebben a szektorban a

közös érdekek miként is kezdtek

megfogalmazódni? Milyen irányt

vett a civil érdek? Volt-e van-e olyan

civil szerveződés, amely e szektor ér-

dekérvényesítését ellátja? Kérdések,

melyekre a válaszokat e cikkben ta-

láljuk. Szenkovics Dezső az erdélyi

magyar civil szférában az integrációs

törekvések különböző szintjei men-

tén ad helyzetképet az érdekérvénye-

sítés „történetéről”. Ha már túljutot-

tunk az érdekeink világos megfogal-

mazásán, ha már tudatában vagyunk

annak, hogy mit is szeretnénk, ez

még korántsem elég ahhoz, hogy vál-

tozást generáljunk. Az érdekérvé-

nyesítés útja egy tanulási folyamat is,

amelyben ki kell tudni alakítani az

érdekek védelmét legjobban ellátó

szerveződést, és el kell tudni juttatni

a megfelelő módon a megfelelő hely-

re a kérésünket. Ez egy sajátos párbe-

széd, amelyet jól kell menedzselni.

Olyan tudásról beszélünk, amellyel

nem rendelkezünk még attól a perc-

től, hogy eldöntöttük, érvényesíteni

akarjuk az érdekeinket. Szakmai ber-

kekbe „látogattunk”, hogy jobb rálá-

tást kapjunk erre a folyamatra.

Almási Judit, a Civil Társadalom Fej-

lődéséért Alapítvány (CTF) program-

koordinátora cikkében a civilszerve-

zetek érdekérvényesítő képességét

erősítő program bemutatása révén

láttatja szakmailag ezt a folyamatot,

és írja le világosan az egyes szakaszo-

kat. Dr. Bényei Andrásné, a Nonpro-

fit Humán Szolgáltatók Országos

Szövetségének ügyvezető igazgatója

átfogó képet ad a magyarországi ér-

dekegyeztetés jelenlegi helyzetéről,

részletesen tárgyalva a különböző

eseteket, amelyekben más-más ér-

dekérvényesítési eljárások hatéko-

nyak. Rálátást kapunk a civil érdek-

érvényesítés kapcsán a szerveződé-

sek formáitól a különböző nyilatko-

zatokon keresztül a konkrét akciókig.

Arra törekedtünk, hogy a civil ér-

dekérvényesítés minél változatosabb

lehetőségeit és sikerpéldáit is az olva-

sók elé tárhassuk. A jó példák sorát a

„házunk táján” zajló, és büszkeség-

gel említhető gyergyóditrói üggyel

indítjuk, melyet a Zöld Erdély Egye-

sület elnöke, Kovács Zoltán Csongor

mint a történet egyik alapembere

mutat be. Az értékek védelme érde-

kében történő civil összefogás nagy-

szerű példája ez. Ugyanakkor az ér-

dekvédelem radikálisabb példája is,

amely nemcsak az asztal melletti

szűk körű, hanem a közösség bevo-

násával megvalósuló érdekérvénye-

sítést és ennek sikerét példázza. Tud-

nunk kell kiállni az akaratunkért, az

érdekeinkért!

Gargya Marietta, a Nonprofit

Szektor Analízis projektvezetője a

nyitott jogalkotást mint Magyaror-

szágon működő jó példát mutatja be.

Rajnai Gábor, az ECOVAST elnöke

írásából a területfejlesztés terén mű-

ködő sajátos érdekérvényesítési mo-

dellt ismerhetünk meg.

A civilszervezeti érdekek érvé-

nyesítéséről egyrészt a civilszerveze-

teknek szolgáltató Nonprofit és In-

formációs Oktató Központ (NIOK)

gyakorlatából Gerencsér Balázstól, a

NIOK ügyvezető igazgatójától ka-

punk képet, továbbá a civil szövet-

ségként működő KÖRTE Program

keretében Bárdos Ferenctől, a prog-

ram koordinátorától.

Örömmel mondhatjuk, hogy civil

szféránkban van új hajtása a civil ér-

dekérvényesítésnek, a civil érdekér-

vényesítés megerősítésének. A Civil

Elkötelezettség Mozgalom (CEMO)

2007-ben Marosvásárhelyen bejegy-

zett civilszervezet. Hogy miként is

törekednek szolgálni e nemes célt, ar-

ról az ügyvezető igazgató, Szigeti

Enikő számol be lapunkban.

A lapunk fő témáját körüljáró cik-

kek sorát a civil érdekérvényesítés

radikálisabb formájának a példájá-

val, a Fegyvertelen Erők Napjának a

bemutatásával zárjuk. Az esemény-

ről az egyik főszervezőt, Peták Pé-

tert, az Istenkúti Közösségért Egye-

sület társelnökét kérdeztük.

Civil kurázsi rovatunkban ez al-

kalommal nem egy sikerpéldát mu-

tatunk be, hanem sokkal inkább egy

buzdítást az erdélyi civilek felé, hogy

vállaljanak szerepet a közösségi kez-

deményezéseket felkaroló vidékfej-

lesztési program, a Leader sikeres

megvalósításában. Hogy ki és mire

alapozva buzdítja az erdélyi civile-

ket, csak a Gila Károly vezető vidék-

fejlesztési szakértő cikkének elolva-

sása nyomán derül ki.

Sokat említett és érezhető változá-

sokat hozott civil világunkba Románia

európai uniós csatlakozása. Vitafóru-

munkban ezekről a változásokról szá-

mol be részletesebben Márkus Eszter,

aki sok évi civilszervezeti tevékenyke-

dés után került a Nemzeti Fejlesztési

Ügynökséghez Magyarországon, és

több szempontból is láttatni tudja a

csatlakozást követő változások termé-

szetét, azokat a problémákat, ame-

lyekkel a civilszervezeteknek szembe-

sülniük kell e változások következtében.

Nagyon érdekes képet tár elénk a

Kulturális kitekintő rovatunkban

megjelenő Eurobarométer, amely az

európaiak kultúrával kapcsolatos vé-

leményét vizsgáló felmérés eredmé-

nyét foglalja össze.

Végül, de nem utolsósorban, az

erdélyi magyar civil szférát megszó-

lító egyik legnagyobb rendezvény-

ről, a IX. Civil Fórum konferenciáról

számolunk be, mely idén az európai

uniós források kérdéskörével foglal-

kozott.

Merítsenek tudtást, ötletet, ihletet

sorainkból, és hallassák hangjukat,

cselekedjenek a közösségi érdekek

érvényesítése érdekében!

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum8

„Amagyarországi nonprofit

szektor méretének és súlyá-

nak az utóbbi tíz évben le-

zajlott növekedésével párhuzamo-

san egyre inkább előtérbe került – a

szervezetek részéről megfogalma-

zott – igény a szektor hivatalos ér-

dekképviseletének megoldására. A

szektorra vonatkozó jogi, gazdasági

szabályozás, az adókedvezmények

megállapítása, az állami hozzájáru-

lás mértéke és mikéntje, a külföldi tá-

mogatások felkutatása elérhetősége

– különös tekintettel az európai in-

tegrációs folyamat eredményeként

hazánk szervezetei számára is hoz-

záférhető források bővülésére –

mind olyan kérdés, mely a szektor

jelentős részét érinti, nem is beszélve

az ezekkel kapcsolatos döntések kö-

vetkezményeiről. Joggal vetődik fel a

szervezetekben az igény arra, hogy

ezen döntések előkészítésébe bevon-

ják őket, véleményüket kikérjék, ja-

vaslataikat a döntéshozók figyelem-

be vegyék, érdekeiket megfelelő mó-

don képviselhessék. Ezzel a céllal

ugyan több – egymással esetenként

együttműködő vagy éppen vetélke-

dő – különböző, területi, tevékenysé-

gi alapon létrejött szövetség is műkö-

dik, azonban olyan szervezet, mely a

szektor egészének képviseletét látná

el, nincsen.” (VITAIRAT – A non-

profit szektor érdekképviseletének

megoldása, 2001.)

Ezeket a sorokat hat éve vetettem

papírra, egy olyan „kiáltvány” meg-

fogalmazása során, melyben arra

kértem a civil szféra jeles képviselőit,

indítsunk el egy szakmai vitát arról,

hogy egyáltalán szükség lenne-e egy

ilyen érdekképviseletre, illetve, ha

igen, mikor, hogyan, mi módon le-

hetne azt kialakítani. Több mint fél

évtized távlatából azt ugyan kijelent-

hetjük, hogy a kérdés első fele mára

kissé anakronisztikussá vált – hosz-

szú és élénk viták, egyeztetések, va-

lamint az időközben meginduló kor-

mányzati-civil párbeszéd eredmé-

nyeképpen „a valamilyen formájú

érdekképviseleti rendszer” elvi

szükségességét már a szektor mér-

tékadó köreiben „nem illik” vitatni –,

ám a megvalósítás terén tapodtat

sem haladtunk előre.

A Civil Együttműködési program

(CEP) keretében ugyan számos civil-

szervezet közös munkájával meg-

született az Országos Civil Érdek-

képviselet (OCÉ) modellje, de gya-

korlatban való „kipróbálására” már

nem került sor. Igaz ugyan, hogy

2003-ban egy másik „fontosabb” ese-

mény, a Nemzeti Civil Alapprog-

ramról szóló törvény megjelenése ér-

telemszerűen teljesen áthangolta és

lekötötte a civil közvéleményt. Meg

kell azonban jegyezni, hogy az NCA

elektori, ún. civil jelöltállítási rend-

szere kísértetiesen hasonlít az OCÉ

modellben szereplő választási szisz-

témára. S mint kiderült, az NCA vá-

lasztások 2004-ben és 2006-ban is

eredményesek voltak, ami azért azt

bizonyítja, „fontos ügy” érdekében

hajlandó a szektor az együttműkö-

désre, sőt egy „felülről létrehozott”

szervezetbe való betagozódásra is…

Ebben az írásban

nem kívánom itt és

most felsorolni azokat

a közismert, és sok-

szor hangoztatott ér-

veket, melyek az ér-

dekképviselet mellett

és ellene felhozható-

ak. Egyvalamiről, a

civil érdekről, illetve

általános értelemben

ennek létezéséről vi-

szont érdemes elgon-

dolkodni. Egyáltalán

létezik-e civil érdek-

kép, vagy sem? O-

lyan, ami elvonatkoz-

tatható a szakmai,

ágazati érdekektől, s csak a „civil mi-

voltból” fakad?

Bodó Barna e lapszám vezércikk-

ében azt írja: „a civil érdekek, a szer-

vezeti oldalról értelmezve, roppant

sokrétűek. Nincs általános szakmai

civil érdek, a szféra sokszínűségéből

következően. Alapja ennek a szektor

heterogén mivolta mellett egy sor

tisztázatlan, vagy nem eléggé meg-

alapozott kérdésfelvetés.” Ugyanak-

kor néhány sorral lejjebb – éppen a

fent említett CEP-pel kapcsolatos

kritikájában – ezt olvashatjuk: „A ci-

vil társadalom általános képviselete

nem megoldható, viszont a nonprof-

it szervezeti jellegből adódó érdekek

képviseletére igenis szükség volna.”

Számomra világos a distinkció, de

azt hiszem, sokévnyi helybenjárá-

sunk egyik legfőbb oka éppen az,

hogy nincsen tisztázva, ki mit tekint

civil érdeknek és óhatatlanul bele-

belehempergünk a „civil szakmai”

érdekek végtelen halmazába, s itt

tényleg igaz Bodó Barna kijelentése,

hogy „az állatvédők és a vadászok

szakmai érdekeit nem fogja egyszer-

re képviselni soha egyetlen érdek-

képviselet sem.” De én úgy vélem, a

két szervezetnek közös civil érdekeik

viszont vannak.

Az OCÉ modell körül folyó viták-

ban is többször próbáltuk meghatá-

rozni az általános civil érdekeket és

megkülönböztetni a civil szakmai ér-

dekektől, mégis úgy tűnik, ezek szét-

választása már gondolati síkon is

megrekedt. Egyik munkaanyagunk-

ban az előbbit a következőképpen

próbáltam megfogalmazni:

„Minimum program. Egy szektor

egészét átfogó érdekképviselet csak

a szektor jogi érte-

lemben vett egyedei-

nek mozgásterét meg-

határozó általános jo-

gi, gazdasági és poli-

tikai környezet kiépí-

tésében, javításában

való aktív részvételre

kaphat felhatalma-

zást. Ebből adódóan

a tárgyaló partnerei

csakis a mindenkori

államhatalom tör-

vényelőkészítő és tör-

vényhozó, illetve vég-

rehajtó testületei (or-

szággyűlés, ország-

gyűlési bizottságok

minisztériumok) lehetnek. Az egyes

szakmai (szakminisztériumok) és te-

rületi (helyi önkormányzatok) egyez-

tetések, együttműködések kialakítá-

sához nincs szükség „központi” köz-

vetítő szervezetre, vagy ha mégis,

azt a különböző szakterületeken mű-

ködő civilszervezetek a saját szak-

mai berkeiken belül (ernyőszerveze-

tek) oldják meg, illetve jószerivel

meg is oldották. Össze kell állítani

azokat a kérdéscsoportokat, amelyek

egy ilyen képviselet hatáskörébe tar-

tozhatnak. A teljesség igénye nélkül

felsorolnék néhány, ilyen rendezésre

váró problémát: 1 százalékos tör-

vény, közhasznúság, adókedvezmé-

nyek, pályáztatási eljárás, foglalkoz-

tatás, önkéntesek helyzete, támoga-

tások növelése, ingatlanhelyzet, be-

jegyzési és nyilvántartási rendszer,

könyvviteli szabályozás, a különbö-

ző méretű szervezetekre vonatkozó

azonos szabályozórendszer, az üzle-

Civil „érdekkép”…

Egy szektor egészét

átfogó érdekképvise-

let csak a szektor jo-

gi értelemben vett

egyedeinek mozgás-

terét meghatározó

általános jogi, gazda-

sági és politikai kör-

nyezet kiépítésében,

javításában való ak-

tív részvételre kap-

hat felhatalmazást.

Civil érdekérvényesítés 9

ti szervezetekkel szembeni hátrá-

nyok, pozitív diszkrimináció hiánya,

az aktuális politikai hatalom befolyá-

sának csökkentése stb. A minimum

program tehát még így is meglehető-

sen sok problémát ölelne fel.” (Le-

gyen is meg ne is…Néhány gondalék

a nonprofit szektor érdekképviseleté-

ről szóló vitához, 2002.)

A két érdekkör ke-

veredése, világos el-

választásának hiánya

kimutatható volt a

szektor nagyobb sze-

letének empirikus vizs-

gálata során is. A Civ-

italis Egyesület 2005-

ben hajtotta végre a

Civil Érdekképviselet

Lehetséges Alternatí-

vái (CÉKLA) elneve-

zésű programját. Ennek célja elsősor-

ban az volt, hogy „szóra bírja” magát

a szektort, a különböző tevékenységi

területeken működő kis és nagy szer-

vezeteket a civil érdekképviselettel

kapcsolatban. A kutatás során több

ezer működő alapítványt és egyesü-

letet kerestünk meg kérdőívünkkel.

Az adatgyűjtés lezárása után „mind-

össze” 656 elemzésre alkalmas adat-

lap állt rendelkezésünkre. Nagyjából

tehát 10 százalékos beérkezési arány-

számot regisztráltunk, ami – némi ál-

talánosítással – egyben azt is jelent-

heti, hogy a magyar civil szektorban

tevékenykedő szervezetek hozzáve-

tőlegesen tizedrésze mutat „érdeklő-

dést” egy ilyen kérdés iránt. Érdemes

felidézni a kutatás néhány fontosabb

megállapítását.

„A válaszolók kétharmada szerint

mindenképpen igény van civil érdek-

képviseletre, további ötödük is kívá-

natosnak tartaná, csak nem lát reális

esélyt a megvalósulásra. Vagyis hét

szervezet közül hat fogadná szívesen

egy ilyen szerv létrejöttét, és csupán

10 százalék gondolja úgy, hogy civil

érdekképviseletre egyáltalán nincs,

vagy legalábbis nem formális keretek

között van szükség.

A civil érdekképviselet kialakítá-

sában való aktív rész-

vételi szándék ugyan

értelemszerűen ala-

csonyabb arányú volt

az elképzelés támo-

gatottságánál, de ösz-

szességében így is 70

százalék állította, nem

zárkózna el a kezde-

ményezéshez való csat-

lakozástól.

Talán az egyik

legfontosabb kérdés-

nek is tekinthető az, hogy általában

mivel is kellene foglalkoznia a civil

érdekképviseletnek. A 82 százalékos

említési aránnyal a kormányzattal

szembeni általános érdekképviselet

lenne a legfontosabb feladat, és 86

százalékos elutasítással kizárnák a

közvetlen politikai tevékenységet. Az

ágazati, szakmai kérdésekkel való

foglalkozást a szervezetek háromne-

gyede tartotta fontosnak. Ez azért is

meglepő, mert az általános civil ér-

dekképviselet szükségességéről foly-

tatott viták során éppen ez volt az

egyik leggyakrabban emlegetett el-

lenérv, hogy egy ilyen csúcsszerv

„hatásköre” akarva-akaratlanul is

szakmai érdekképviseletre (és ebből

adódóan szakmai állásfoglalások

közzétételére is) kiterjedne, ezáltal

maga alá gyűrné és ellehetetlenítené a

már meglévő, jól működő és függet-

len ágazati szövetségeket, ernyőszer-

vezeteket.” (CÉKLA jelentés, 2005.)

Vagyis ismét felbukkan ez az iden-

titászavar, miszerint legyen általános

civil érdekképviselet, de foglaljon ál-

lást civil szakmai kérdésekben is, ami

pedig köztudottan nem lehetséges,

mivel ahogy olvashattuk, „nincs álta-

lános szakmai civil érdek, a szféra

sokszínűségéből következően”.

Csak óvatosan vetem fel: mintha

valami hasonló jelenség lenne ta-

pasztalható a politika világában…

Ha az általános civil érdeket nemze-

tire, a civil szakmai érdeket pedig

pártpolitikaira cseréljük, nem buk-

kan-e fel ugyanez az „identitásza-

var”? Hiszen senki sem vonja kétség-

be, hogy léteznek pártok feletti nem-

zeti érdekek, melyeket még talán

meg is tudunk határozni, mégis néha

a mindennapi közéletben ezek deval-

válódásának – helyi, párt- és részér-

dekekkel való behelyettesítésének –

lehetünk tanúi. Fel tudunk-e tehát

mutatni kifelé – mondjuk az EU felé

– egy politikai minimum programot?

Fel tudunk rajzolni tehát egy általá-

nos nemzeti érdekképet? Az utóbbi

évek belpolitikai eseményeinek isme-

retében erre nem is érdemes vála-

szolni…

De talán az általános civil érdek-

kép körvonalazása mégis csak „egy-

szerűbb” lenne. Lehet, hogy nem a ci-

vil érdekképviselet lehetséges megol-

dásain kellene törni a fejünket, nem

is az állandó forma-tartalom parado-

xon feloldásán, hanem – első körben

– e civil érdekkör tematikájának ösz-

szeállításán. Talán erre már most is

(érdek)képesek lennénk…

Sebestény István

Civitalis Egyesület – elnök

e-mail: civitalis@t-online.hu

... nincsen tisztázva,

ki mit tekint civil ér-

deknek és óhatatla-

nul bele-belehem-

pergünk a „civil

szakmai” érdekek

végtelen halmazába...

Integrációs törekvések

a romániai magyar civil szférában

Civil érdekvédelem, érdekérvé-

nyesítés és civil integráció: lát-

szólag két fogalom, melynek

nincs sok köze egymáshoz. Azonban

ha alaposabb vizsgálat tárgyává tesz-

szük, rögtön kiderül, hogy igenis,

szorosan, mondhatni szervesen ösz-

szefüggő fogalmak: csakis közösen,

egységesen fellépve képesek a civilek

hatékonyan képviselni, sikerrel meg-

védeni a civil érdeket, az értéket. Ha

mi, civilek, igazán „erősek” akarunk

lenni, ha azt akarjuk, hogy hangun-

kat messze is hallják, hogy minden

helyzetben egyenjogú partnerként te-

kintsenek ránk, ha igazán fel szeret-

nénk vállalni a társadalom (politi-

kum) „watch dog”-ja szerepét, nem

marad más, csak az összefogás, az in-

tegráció.

Az utóbbi évtized számos válto-

zást hozott a romániai magyar civil

szféra számára. A kommunista dikta-

túra bukása utáni kezdeti, tömeges

megjelenés időszakát inkább a pro-

fesszionalizálódás korszaka követte,

sok esetben a mennyiségi mutatókról

civil fórum10

a hangsúly áttevődött a minőségre, a

szakmaiságra. A bekövetkezett válto-

zások összességét felsorolni szinte le-

hetetlen, de nem is egy leltár elkészí-

tése a célunk.

A továbbiakban a-

zokat a folyamatokat

óhajtom feleleveníte-

ni, elemezni, amelyek

szerepet játszottak a

romániai magyar civil

szféra integrációs tö-

rekvéseinek kiteljesü-

lésében. És amikor in-

tegrációs törekvések-

ről, egyáltalán integ-

rációról beszélek, ak-

kor ebbe beleértem az

alsóbb szintű, regio-

nális vagy akár me-

gyei ernyőszervezete-

ket, valamint a szak-

ágazatok köré tömö-

rülő szakmai civil-

szervezetek szövetsé-

geit és a még fiatal,

„gyerekcipőben” járó

Magyar Civil Szerve-

zetek Erdélyi Szövetségét is.

De nézzük csak meg, hogy miként

is állunk mi, romániai magyarok, a

mi a civil szféránk integráló képessé-

gét, önszerveződő-képességét és egy-

ben fejlődőképességét illeti.

A civil szféra integrációjának gon-

dolata a Kató Béla illyefalvi lelkész ál-

tal kezdeményezett és az Illyefalvi

Találkozók megnevezés alatt ismert

kezdeményezéshez kötődik. 1993. jú-

nius 14. és 1996. november 30. között

Illyefalván, a Keresztyén Ifjúsági

Központ épületében nyolc alkalom-

mal gyűltek össze az erdélyi magyar

civilszervezetek képviselői, ahol a

szférát érintő aktuális kérdéseket vi-

tattak meg, képzéseken vettek részt,

tapasztalatokat cseréltek. A civil in-

tegráció gondolata is ezen találkozók

keretében vetődött fel először. A

résztvevők már az első találkozó al-

kalmával elhatározták, hogy Erdélyi

Magyar Alapítványok Szövetsége

név alatt létrehoznak egy laza szerke-

zetű ernyőszervezetet, amelynek el-

sőrendű feladata lenne a civil szférá-

ban dolgozók képzésének biztosítása.

Fennállásának nyolc éve alatt az

illyefalvi találkozók túlnőtték a Ke-

resztyén Ifjúsági Központ által nyúj-

tott lehetőségeket, ezért a további

rendezvények számára egy új formát

és egy új helyszínt kellett keresni. Így

született meg az Erdélyi Magyar Ci-

vil Szervezetekért Alapítvány (ERMA-

CISZA) létrehozásának gondolata.

Az ERMACISZA tulajdonképpeni

megalakulását egy hosszas egyezte-

tés előzte meg. Az

utolsó indíttatást a

megalakításra és a hi-

vatalos bejegyzésre

az adta, hogy időköz-

ben több civil szerve-

zet is (Civitas Alapít-

vány, Erdélyi Magyar

Műszaki Társaság,

Korunk Baráti Társa-

ság stb.) felvállalta az

erdélyi magyar civil

társadalom egészé-

nek fejlesztésével, ku-

tatásával, képzésével,

informálásával járó

munkát, de mindeni-

kük rádöbbent arra,

hogy a számbelileg

megnövekedett civil-

szervezetek egyre

gyarapodó igényei-

nek ilyen típusú „ki-

szolgálását” mellék-

tevékenységként lehetetlen kielégíte-

ni. Ezen komplex, bonyolult és sokol-

dalú tevékenységnek az elvégzésére

egy fő tevékenységként ezzel megbí-

zott civilszervezetet kell bejegyeztet-

ni. Mindezt csak megerősítette az

1999. január 15-16-án lezajlott I. Civil

Fórum (Civil szféra az ezredfordu-

lón: lehetőségek, kihívások)1, melyet

az Erdélyi Magyar Mű-

szaki Társaság (EMT),

a Romániai Magyar

Közgazdász Társaság

(RMKT), a Kolozsvári

Magyar Diákszövet-

ség (KMDSZ), vala-

mint az Erdélyi Ma-

gyar Közművelődési

Egyesület (EMKE) szer-

vezett meg Kolozsvá-

ron, a Bethlen Kata

Diakóniai Központ-

ban. A rendezvényen

több mint 300 civil-

szervezet képviseltette magát. A

résztvevők plenáris előadásokat hall-

gathattak meg és szakterületenként

szerveződő szekcióülések keretében

(tudomány és környezetvédelem,

művelődés és oktatás, gazdaság és

szociális kérdések, műemlékvéde-

lem, ifjúság) vitathatták meg az illető

terület legidőszerűbb, legégetőbb té-

máit. E rendezvény egyik ajánlása

volt az ERMACISZA létrehozása. Az

I. Civil Fórumot követően az EMT, a

KMDSZ és az RMKT közös összefo-

gással hozta létre független jogi sze-

mélyként az ERMACISZA-t, mely-

nek az alapszabályzatban megfogal-

mazott célkitűzései között szerepel

az erdélyi magyar civil szféra felka-

rolása, hatékonyságának és eredmé-

nyességének növelése, információs

iroda működtetése, szakmai tudását-

adás a nonprofit szféra menedzs-

mentje, fundraising, pályázatírás stb.

témakörökben, szakmai könyvtár lé-

tesítése és működtetése, szakmai ta-

nácsadás biztosítása.

Az ERMACISZA fennállásának 8

éve alatt folytatta az 1999-ben elkez-

dett hagyományt, és évente megszer-

vezi az erdélyi magyar civilszerveze-

tek éves szakmai találkozóját, a Civil

Fórum konferenciát. Ennek kereté-

ben a többszáz résztvevő hazai és

nemzetközi szaktekintélyek előadá-

sait hallgathatja meg és az egyre bő-

vülő szekciók munkálataiban vehet

részt.

Az Illyefalván elindított és a Ko-

lozsváron folytatott, majd az ERMA-

CISZA által felkarolt és továbbvitt fo-

lyamat, valamint a romániai magyar

civilszervezetek fejlődési folyamatá-

nak következtében fogalmazódhatott

meg a 2002-ben megszervezett IV. Ci-

vil Fórumon az országos érdekképvi-

seleti szövetség létrehozásának szük-

ségszerűsége, melyről bővebben a kö-

vetkezőkben szólunk.

E rövid történeti

áttekintés után három

különálló részben tár-

gyalom a megyei és

regionális, az orszá-

gos szakmai szerve-

zetek és a Magyar Ci-

vil Szervezetek Erdé-

lyi Szövetségét. Cé-

lom az, hogy egy álta-

lános, átfogó képet

próbáljak adni arról,

hogy civil szféránk

most hol is áll, ami az

integrációs, önszerve-

ződő- és fejlődésképességét illeti, va-

lamint arról, hogy hol vannak még

tennivalóink.

I. Megyei és regionális

szintű integráció

Ha a megyei és regionális civil szer-

veződésekről kell beszélnünk, máris

nagy bajban vagyunk, mert szinte is-

meretlen számunkra ez a fogalom.

Ha mi, civilek, iga-

zán „erõsek” aka-

runk lenni, ha azt

akarjuk, hogy han-

gunkat messze is

hallják, hogy min-

den helyzetben

egyenjogú partner-

ként tekintsenek

ránk, ha igazán fel

szeretnénk vállalni a

társadalom (politi-

kum) „watch dog”-

ja szerepét, nem

marad más, csak az

összefogás, az in-

tegráció.

A civil szféra integ-

rációjának gondola-

ta a Kató Béla illye-

falvi lelkész által

kezdeményezett és

az Illyefalvi Találko-

zók megnevezés a-

latt ismert kezdemé-

nyezéshez kötõdik.

1 Ez a civil rendezvény azóta már a IX. kiadást is megérte, és továbbra is nagy sikernek és élénk érdeklődésnek örvend a romániai magyar civil

berkekben.

Civil érdekérvényesítés 11

Mikor pedig azt mondom, hogy is-

meretlen, akkor nem arra gondolok,

hogy nem ismerjük ezen civilszerve-

zetek meghatározását, definícióját,

hanem arra gondolok, hogy ismeret-

lenek, mint létező entitások. Legjobb

tudomásom szerint ugyanis szűkebb

hazánkban, Erdélyben, mindössze

két 100%-ban ilyen típusú magyar ci-

vil szerveződés van: a Bihar Megyei

és Nagyváradi Civil Szervezetek Szö-

vetsége (BINCISZ), valamint a Civilek

Háromszékért Szövetség (CIVEK).

A BINCISZ létrehozását szorgal-

mazó kezdeményezés 1999-ben fo-

galmazódott meg, magát a szerveze-

tet pedig 2001. február 19-én jegyez-

ték be. A szövetséget 14 szervezet

hozta létre, de időközben a tagszer-

vezetek száma elérte a 16-ot, a tagok

száma pedig meghaladja az ezret. A

szövetség alapszabályzatában meg-

fogalmazott célkitűzések között sze-

repel a tagszervezetek érdekképvise-

lete, a megye kulturá-

lis életének fellendíté-

se, bel- és külföldi

kapcsolatok kialakítá-

sa és ápolása, a de-

mokrácia védelme és

szavatolása, regioná-

lis civil információs

és képzési központ

létrehozása és mű-

ködtetése, a társadal-

mi tevékenység szak-

mai hátterének minő-

ségi javítása, stb. A

BINCISZ nevéhez szo-

rosan fűződnek a Magyar Tudomány

Napja, a Magyar Kultúra Napja és a

Civil Társadalom Napja rendezvé-

nyek, melyeknek kezdeményezője és

szervezője.

Egy másik hasonló kezdeménye-

zés a CIVEK, vagyis a Civilek Há-

romszékért Szövetség, mely 2006. de-

cemberében alakult. A CIVEK kezde-

ményezői 15 háromszéki ismert és el-

ismert, aktív civilszervezet, céljuk

pedig az volt, hogy Háromszék régi-

óban erősítsék a civil szerepvállalást

és a szövetség által, mely erős regio-

nális civilszervezetté kíván lenni, a

háromszéki civilszervezeteknek ha-

tékony és reprezentatív érdekérvé-

nyesítésben, érdekvédelemben le-

gyen részük.

Habár fiatal kezdeményezés, a

CIVEK máris komoly eredményeket

tudhat magáénak. A Háromszéki

Magyarok Világtalálkozója kereté-

ben megszervezték az I. Civil Konfe-

renciát, Civil Híradó néven saját ro-

vatot indítottak a Háromszék napi-

lapban, Sepsiszentgyörgyön irodát

működtetnek és megjelentették az el-

ső Háromszéki Civil Katalógust.

Ha nem is szövetségként van be-

jegyezve, de ehhez hasonló tevé-

kenységet folytat egész Szatmár me-

gyében és a partiumi régióban a

CREST Nonprofit Szervezetek For-

rásközpontja, amelynek létrehozását

a Hygeia Alapítvány kezdeményez-

te, partnerségben a Szatmárnémeti

Caritasszal, a Nyílt Társadalom- és a

Kárpátok Eurorégió Fejlődéséért Ala-

pítványok anyagi támogatásával. A

forrásközpont célkitűzései között

olyan célok szerepelnek, mint a

nemkormányzati szervezetek straté-

giai fejlesztése, az állami intézmé-

nyek és közigazgatási szervek tevé-

kenységének a támogatása a közös-

ségi problémák minél hatékonyabb

megoldása érdekében, a civilszférá-

nak a vállalkozói szektor általi támo-

gatásának elősegítése, a civilszféra

arculatának javítása az állampolgá-

roknak a nonprofit

szektor fejlesztésében

vállalt szerepe növe-

lése érdekében, a tár-

sadalom fenntartható

fejlődését célzó prog-

ramokban való rész-

vétel és ezek pro-

moválása. Tevékeny-

ségét partnerségben

végzi számos külföldi

és hazai civilszerve-

zettel, ugyanakkor több

nemzetközi szervezet

tagja.

Mint az könnyen kiderül a fen-

tebb leírtakból, a megyei és regioná-

lis integráció kapcsán sok elvégzetlen

feladat áll előttünk. Erdély számos

megyéjében követnünk kellene a bi-

hari, avagy a háromszéki példát. De

legelőször is tisztázni kellene azt,

hogy miért nem alakultak ki ezek a

megyei, regionális ernyőszervezetek,

nincs rá igény vagy még nem érett

meg az erdélyi magyar civil szféra ar-

ra, hogy felismerje a hálózatokban,

ernyőszervezetekben való működés

fontosságát, annak előnyeit. Ez vi-

szont egy alapos felmérést, és részle-

tes kutatást feltételez, amelynek az

elvégzésére évek óta vár a romániai,

erdélyi magyar civil társadalom.

II. Országos szakmai

szervezetek és integrációs

törekvések

A szakmai szervezetek integrációs

törekvései esetében különbséget kell

tennünk a nagy hagyománnyal ren-

delkező országos civilszervezetek és

az újonnan kialakult integrációs kez-

deményezések között. Mikor a nagy

hagyománnyal rendelkező országos

civilszervezetekről beszélek, akkor

elsősorban az Erdélyi Múzeum Egye-

sületre (EME), az Erdélyi Magyar

Közművelődési Egyesületre (EMKE),

a Romániai Magyar Gazdák Egyesü-

letére (RMGE), az Erdélyi Kárpát

Egyesületre (EKE) gondolok, de

ugyanakkor azt hiszem, hogy ide

számítható a Romániai Magyar Köz-

gazdász Társaság (RMKT), a Heltai

Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Ro-

mániai Magyar Pedagógusok Szövet-

sége (RMPSZ), az Erdélyi Magyar

Műszaki Tudományos Társaság (EMT),

a Moldvai Csángómagyarok Szövet-

sége (MCSMSZ) az Országos Magyar

Diákszövetség (OMDSZ), Romániai

Magyar Középiskolások Szövetsége

(MAKOSZ), a Romániai Magyar Dok-

toranduszok és Fiatal Kutatók Szö-

vetsége (RODOSZ), a Magyar Ifjúsá-

gi Tanács (MIT), a Magyar Ifjúsági

Értekezlet (MIÉRT), valamint az Er-

délyi Magyar Civil Szervezetekért

Alapítvány (ERMACISZA), amelyről

itt nem szólunk, lévén, hogy azt az

előbb már megtettük.

Az újonnan kialakult integrációs

törekvések közül talán kettőnek a ne-

ve érdemel említést. Az egyik az

RMKT és az RMGE kezdeményezé-

sére született meg és a Gazdasági Ci-

vil Parlament nevet viseli, a másik

létrehozásának a gondolata pedig a

Kolozs megyei közművelődési civil-

szervezetek tanácskozásán vetődött

fel és a 2004. évi Civil Fórumon ke-

rült újra szóba: a Kolozs Megyei

Szórvány Szervezetek Szövetségéről,

valamint az Erdélyi Szórvány Kama-

ráról van szó.

A következőkben röviden szó-

lunk a fent említett országos civil-

szervezetekről, valamint az említett

két integrációs törekvésről.

1. Az Erdélyi Múzeum Egyesületet,

más nevén az erdélyi magyar

Akadémiát gróf Mikó Imre alapí-

totta 1859-ben. Az EME célkitűzé-

se az erdélyi magyarság tudomá-

nyos és művelődési életének meg-

szervezése, az itt élő magyarság

integritásának, érték- és kultúra-

teremtő képességének megőrzése

volt. Ennek érdekében az EME a

tudományos akadémiák gyűjte-

ményével felérő levéltárat hozott

létre és önálló tudományos életet

szervezett meg, Erdélyben betöl-

tötte a tudományos akadémia sze-

repét.

Az EME a rendszerváltást kö-

vető újraalakulása (1990 januárja)

... a megyei és regi-

onális integráció

kapcsán sok elvég-

zetlen feladat áll

elõttünk. Erdély szá-

mos megyéjében kö-

vetnünk kellene a bi-

hari, avagy a három-

széki példát.

civil fórum12

után is követte az eredeti célkitű-

zéseit, napjainkban is tudomány-

szervezési, tudománynépszerűsítő

munkát végez: kutatóbázisokat,

szakkönyvtárakat, ösztöndíjakat

hozott létre, amelyekkel hozzájá-

rult a fiatal, új kutatónemzedékek

kineveléséhez, az anyanyelvű tu-

dományművelés feltételeinek meg-

teremtéséhez, a tudományos könyv

és szakfolyóiratok kiadásához.

Ugyanakkor segíteni kívánja a fel-

sőoktatásban oktató tanárok minő-

ségi munkáját. Az EME keretében

hat szakosztály működik: bölcsé-

szet-, nyelv és történelemtudo-

mány, természettudomány, orvos-

tudomány, jog-, közgazdaság és

társadalomtudomány, műszaki tu-

dományok, valamint matematika

és informatika. Fiókszervezetei

vannak Gyergyószentmiklóson,

Nagyváradon, Marosvásárhelyen,

Szatmárnémetiben és Zilahon.

Több száz tagja és tiszteletbeli tag-

ja van, úgy magánszemélyek, mint

szervezetek.

2. Az Erdélyi Magyar Közművelő-

dési Egyesületet 1885-ben alapí-

tották, akkori célkitűzése a mai

napig nem veszített aktualitásá-

ból: az erdélyi magyar közműve-

lődési élet szervezése és irányítá-

sa. Az 1992-es újjáalakulását kö-

vetően saját területi szervezetein

és társult szervezeteken keresztül

próbálta behálózni Erdély magya-

rok által lakott vidékeit. Tevékeny-

sége a szellemi és materiális köz-

művelődési infrastruktúra megte-

remtésében, könyvtárak, múzeu-

mok, emlékházak, kulturális köz-

pontok létrehozásában, emlékün-

nepségek szervezésében, emlék-

táblák, szobrok avatásában, kiad-

ványok megjelentetésében merül

ki. Tevékenységének súlypontja

az utóbbi időben átkerült a szór-

ványvidékekre. Az idők folyamán

tagozatait szakszövetségekké ala-

kította, így ma már beszélhetünk

a Barabás Miklós Céhről (hivatá-

sos képzőművészek szervezete), a

Romániai Magyar Népfőiskolák

és Közösségszervezők Szövetsé-

géről, a Romániai Magyar Dalos-

szövetségről, a Romániai Magyar

Táncszövetségről, stb. Ugyancsak

az EMKE védőernyője alól kerül-

tek ki olyan szervezetek, amelyek

valamikor az EMKE keretében

működtek, de ma már önálló jogi

személyek.

3. Romániai Magyar Gazdák Egye-

sülete – egy olyan civilszervezet,

amely az erdélyi magyar gazdák,

gazdálkodók érdekvédelmi, ér-

dekképviseleti és ugyanakkor

szakmai szervezete. Tagszerveze-

tein keresztül jelen van Erdély

több megyéjében. Az érdekképvi-

selet, érdekérvényesítés mellett az

RMGE Marosvásárhelyen kialakí-

tott képzési központjában felnőtt-

oktatási programokat szervez a

gazdák számára, ahol az érdekel-

tek nemcsak a szakma fejlődésé-

vel tarthatnak lépést, hanem akár

a marketing, a menedzsment és a

pénzügy alapfogalmait is elsajá-

títhatják. Az RMGE a marosvásár-

helyi képzőközponton kívül in-

formációs irodát működtet Arad,

Kolozs, Kovászna és Szatmár me-

gyében is, ahol az érdeklődők a

piac alakulásával és az árak nagy-

ságrendjével kapcsolatos napra-

kész információk birtokába jut-

hatnak.

4. Az Erdélyi Kárpát Egyesületet

1891-ben alapították Kolozsváron

az Erdélyi Magyar Közművelődé-

si Egyesület javaslatára. Több év-

tizedes kényszerszünet után

(1948-ban számolta fel a kommu-

nista diktatúra) az EKE 1991-ben

újjáalakult. Ma 18 erdélyi telepü-

lésen van tagszervezete és 3 tár-

sult szervezete.

A szervezet célkitűzései között

szerepel a természeti és az épített

örökség védelme, a zöld turizmus

művelése és népszerűsítése, a kul-

turális értékek védelme és népsze-

rűsítése, teljesítménytúrák és ki-

rándulások szervezése, természet-

fotós szakkör működtetése, képzé-

sek szervezése a táj és természet-

védelem érdekében, stb. Az orszá-

gos szervezet egy kéthavonta meg-

jelenő lapot is kiad, melynek címe

Erdélyi Gyopár. A kolozsvári tag-

szervezet jelentette meg a Kalota-

szegi kalauzt, a szervezet bánsági

osztálya pedig negyedévente je-

lenteti meg az Útjelző nevet viselő

folyóiratot.

5. A Romániai Magyar Közgazdász

Társaság 1990. július 28-án ala-

kult meg Kolozsváron. A társaság

alapszabályzatába foglalt célkitű-

zései a következőképpen össze-

gezhetőek: szakmai tanácskozá-

sok, tudományos ülésszakok,

szakosztályi ülések szervezése; a

szakosztályok munkálatainak ki-

adványokban való ismertetése;

szakmai tanácsadás vállalatalapí-

tási és -szervezési, kereskedelmi,

hitel- és pénzügyi kérdésekben,

különös tekintettel a magánvállal-

kozásokra, a kialakuló új gazda-

sági viszonyokra; tagjai szakmai

tájékozódását szakkönyvtárak,

könyvtárak és folyóiratok segítsé-

gével biztosítja, elősegíti tagjai

kutatási eredményeinek közlését,

támogatja a tagok szakmai to-

vábbképzését. Az RMKT helyi szer-

vezetein keresztül jelen van Er-

dély szinte minden nagyvárosá-

ban (Arad, Brassó, Csíkszereda,

Gyergyószentmiklós, Kolozsvár,

Marosvásárhely, Nagybánya, Nagy-

várad, Sepsiszentgyörgy, Szat-

márnémeti, Székelyudvarhely és

Temesvár). Szaklapot, tanulmány-

köteteket, szakszótárakat jelente-

tett meg, rangos konferenciákat

szervez.

6. A Heltai Gáspár Könyvtári Ala-

pítvány tevékenységét 1992. feb-

ruár 15-én kezdte meg Kolozsvá-

rott, azzal a szándékkal, hogy

mintául szolgálhasson az erdélyi

magyar kultúra önszerveződésé-

ben, általában az autonóm polgári

önrendelkezés, civil társadalmi

intézményesítés segítségére le-

gyen, a kultúra területén. Fő tevé-

kenységi területként lehet megha-

tározni a tradicionális, nemzeti

identitást meghatározó közösségi

és regionális értékek megőrzését

és további fejlesztését, valamint a

más népek, régiók kultúrájával

való kapcsolatok építése, a gya-

nakvás és idegengyűlölet leépíté-

se, tolerancia, a sajátos értékek

kölcsönös megbecsülése. Az ala-

pítvány egy gazdag könyvtárat és

nyelviskolát működtet, konferen-

ciákat, szemináriumokat, képzé-

seket, táncháztalálkozókat és nép-

táncfesztiválokat szervez.

7. A Romániai Magyar Pedagógusok

Szövetsége az általános és közép-

iskolákban oktató magyar nemze-

tiségű tanárok szakmai ernyő-

szervezete. Célkitűzései között

szerepel a romániai magyar okta-

tás fejlesztése, a minőségi oktatás

feltételeinek a megteremtése, a

tanügyben dolgozók szakmai kép-

zése, a romániai magyar általános

és középfokú oktatási hálózat fej-

lesztése, stb.

A szövetség 16 megyében van

jelen megyei szervezetként, ezen

felül pedig Erdély négy nagy vá-

rosában működtet oktatási, to-

vábbképző központokat. Ugyan-

csak az RMPSZ felügyelete alatt

működik az Erdélyi Tankönyvta-

nács. Az RMPSZ szervezési min-

den évben a Bolyai Nyári Akadé-

miát, amely az általános és közép-

iskolai tanárok szakmai felkészí-

Civil érdekérvényesítés 13

tését, továbbképzését biztosítja.

8. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tu-

dományos Társaság, mint az er-

délyi műszaki és természettudo-

mányokkal foglalkozó értelmiség

szakmai civilszervezete, felvállal-

ja ezen szakmai grémium tevé-

kenységének koordinálását, lehe-

tővé teszi a tagok tudományos is-

mereteinek a bővítését, ezek szak-

mai információkkal való ellátását,

a magyar szaknyelv ápolását. Te-

vékenysége közel 15 műszaki és

természettudományos területre

terjed ki, melyek szakosztályok

formájában tömörülnek. Jelentő-

sebb szakosztályai a fizika, kémia,

építészet, gépészet, számítástech-

nika. Tagsága meghaladja a 900

főt. Fiókszervezetekkel rendelke-

zik Marosvásárhelyen, Sepsi-

szentgyörgyön, Brassóban és

Nagyváradon. Az EMT az évente

megszervezett szakmai találko-

zók, konferenciák, szakterminoló-

giai előadások (bányászat-kohá-

szat-földtan konferencia, vegyész-

konferencia, SzámOkt informati-

kai továbbképző tanárok számá-

ra, Országos Gépész Találkozó,

építéstudományi konferencia stb.)

nemcsak a szakmai továbbfejlő-

dést, a tapasztalatcserét teszik le-

hetővé, hanem nagymértékben

hozzájárulnak a magyar szak-

nyelv elsajátításához is. Ezek az

anyagok általában nyomtatott for-

mátumban is megjelennek. A tár-

saság számos kiadványt jelentet

meg, amelyek közül érdemes

megemlíteni a Műszaki Szemlét,

mely a Magyarország határain kí-

vül megjelenő egyetlen magyar

nyelvű tudományos műszaki fo-

lyóirat. Ugyancsak itt kell meg-

említenünk a Firkát is, amely fizi-

ka, kémia és informatika témájú

természettudományos ismeretter-

jesztő általános és középiskolás

diákok és tanárok számára.

9. A Moldvai Csángómagyarok Szö-

vetsége egy régi „történet”, ala-

kulása rögtön a kommunista re-

zsim bukása után történt, 1990 ok-

tóberében, majd 1991-ben hivata-

losan is bejegyzik a szervezetet. A

Szövetség alapszabályzata szerint

az MCSMSZ legfontosabb célkitű-

zése „a közösség képviselete és

érdekeinek védelme”, azaz a

moldvai csángómagyarok érdek-

képviseleti és érdekvédelmi szer-

vezete óhajt lenni. Éppen ezért a

szövetség leginkább az identitás-

tudat és az összetartozás erősíté-

sére, az örökölt nyelvi, kulturális,

művészeti és tudományos ismere-

tek elsajátítására helyezi a hang-

súlyt. Az MCSMSZ tevékenységé-

ben mérföldkőnek számít a ma-

gyar nyelvű misék és magyar

nyelvű oktatás bevezetéséért foly-

tatott harc, amelyet mai napig

nem adott fel, és amelyért már

több alkalommal is megpróbálták

felszámolni. Az anyanyelv, a kul-

turális identitás megőrzésének

céljából az MCSMSZ iskolán kí-

vüli magyar nyelvoktatást indí-

tott el több településen, számos

kulturális rendezvényt támoga-

tott, szervezett az évek folyamán.

10. Ugyancsak ebbe a kategóriába so-

rolhatók a Romániai Magyar Kö-

zépiskolások Szövetsége (MA-

KOSZ), az Országos Magyar Di-

ákszövetség (OMDSZ), valamint

a Romániai Magyar Doktoran-

duszok és Fiatal Kutatók Szövet-

sége (RODOSZ). Mindhárom szer-

vezet elsősorban érdekképviseleti

és érdekvédelmi szervezetként ha-

tározza meg magát. Amíg a

MAKOSZ a középiskolások szá-

mára biztosít érdekképviseletet és

érdekvédelmet, addig az OMDSZ

a felsőoktatásban tanulók számá-

ra, a RODOSZ pedig a posztgra-

duális képzésen részt vevők szá-

mára biztosítja ugyanazt. Termé-

szetesen mindhárom szervezet

esetében számos más célkitűzés is

tetten érhető tevékenységeikben.

Így a MAKOSZ és az OMDSZ

nagy hangsúlyt fektet az általuk

képviselt célcsoportok oktatására,

képzésére, valamint szabadidős és

kulturális tevékenységek szerve-

zésére. Ugyanakkor az OMDSZ és

a RODOSZ az érintett célcsopor-

tok számára előadási lehetősége-

ket biztosítanak, amelyek kereté-

ben kutatási eredményeiket mu-

tathatják be. Az utóbbi két szerve-

zet aktívan részt vesz a diákok,

mesterisek és doktoranduszok

számára elérhető ösztöndíjak kri-

térium- és pontrendszerének ki-

dolgozásában, valamint a pályá-

zatok elbírálásának folyamatában

is. Integratív szerepük egyrészt

abban nyilvánul meg, hogy koor-

dinációs szerepet játszanak a helyi

szervezetek tevékenységének ösz-

szehangolásában, másrészt pedig

a híd szerepét töltik be a képviselt

közösségek és a döntéshozási me-

chanizmusok között. A MAKOSZ

tagszervezetei az erdélyi magyar

iskolákban működő diáktanácsok.

Az OMDSZ tagszervezeteit az

egyetemi központokban (Kolozs-

vár, Marosvásárhely, Temesvár,

Nagyvárad, Bukarest, Jászvásár,

Brassó, Szatmárnémeti) működő

diákszervezetek. A RODOSZ ese-

tében a több mint 300 tag regioná-

lis fiókszervezetekbe (Kolozsvár,

Nagyvárad, Marosvásárhely és

Székelyudvarhely) és szakmai

csoportokba tömörülve vesz részt

a szervezet működésében és mű-

ködtetésében. Fontos megjegyezni,

hogy az utóbbi időben a három

szervezet között egyre szorosabb

együttműködés figyelhető meg,

ami akár középtávon egy ernyő-

szervezet létrejöttét is elképzelhe-

tővé teszi.

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a

Magyar Ifjúsági Értekezlet (MI-

ÉRT), két országos ifjúsági civil er-

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum14

nyőszervezet, amelyek hosszú időn

keresztül állandó beszédtémát ké-

peztek a romániai magyar ifjúság

körében és több esetben foglalkozott

a kérdéssel a sajtó is. A MIT-MIÉRT

eset egyike azon legszebb példák-

nak, hogy miként kell, hogyan lehet

megosztani az ifjúságot. A MIT-MI-

ÉRT között kialakult konfliktus ott

kezdődött, mikor a MIT felfüggesz-

tette tagságát a Romániai Magyar

Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szö-

vetségi Küldöttek Tanácsában (SZKT).

Lépését azzal indokolta, hogy nem

ért egyet az RMDSZ politikájával,

ezért nem hajlandó részt venni az

SZKT munkálatain. Ezt követően

2001. végén az RMDSZ Szovátai

Ajánlása leszögezte,

hogy a romániai ma-

gyar ifjúság érdekei-

nek képviselete kö-

zös cél, amelynek biz-

tosítása az RMDSZ és

az ifjúsági szerveze-

tek együttes erőfeszí-

tésének eredménye-

képpen jöhet létre. A

Szovátai Ajánlást kö-

vetően alakult meg a

MIÉRT, amely – az

alapítók értelmezésé-

ben – válasz volt az

állandó és intézmé-

nyes kapcsolattartás

igényére. A helyzet

paradox, ugyanis az

1995-ben megalakult

egységes ifjúsági ér-

dekképviselet, a MIT az SZKT-ba va-

ló bekerülésével kvázi politikai sze-

replővé vált, és az RMDSZ belső

struktúrájának részeként kezdték

számon kérni a Szövetségen a civil

társadalom programjának teljesíté-

sét. A paradoxon tovább gyűrűzött,

ugyanis az RMDSZ létrehozta saját

ifjúsági szervezetét, a MIÉRT-et, ami

viszont nagymértékben politikai be-

folyás alatt álló szervezet, még ha ci-

vilszervezetként lett bejegyezve és

annak is definiálja magát. Sok tekin-

tetben nevezhetnénk akár az

RMDSZ ifjúsági szárnyának is. Ez a

paradoxon-sorozat viszont egy

olyan folyamatot szült, amelynek

eredményeképpen az 1999-ig egysé-

gesen fellépni tudó romániai magyar

ifjúság ma már oda került, hogy nem

is két, hanem három táborra szakadt:

egyesek maradtak továbbra is a MIT

tagszervezetei, mások viszont MI-

ÉRT ernyője alatt kerestek védelmet.

És maradt egy szűk réteg, amely fel-

ismerte az előtte álló zsákutcát, és

egyik szervezethez sem csatlakozott,

vagy kilépett abból, amelyiknek ad-

dig tagja volt.

A következőkben röviden szól-

nunk kell két olyan újkeletű kezde-

ményezésről is, amelyek a civil integ-

rációt szolgálják. E kezdeményezé-

sek egyike a Romániai Magyar Köz-

gazdász Társaság és a Romániai Ma-

gyar Gazdák Egyesülete nevéhez fű-

ződik. A két szervezet a Gazdasági

Civil Parlament létrehozásának a

gondolatát a 2002-ben megszervezett

Civil Fórumon vetette fel. A fórum

gazdasági szekciójának résztvevői

megbízták a két kezdeményező szer-

vezet képviselőit, hogy dolgozzák ki

a szervezet alapszabályzatát és mű-

ködési szabályzatát. Az alakulóülés-

re 2003. május 4-én

került sor 22 civilszer-

vezet részvételével. A

megalakult Gazdasá-

gi Civil Parlament cél-

kitűzésként fogalmaz-

ta meg a tagszerveze-

tek érdekképviseletét

és érdekérvényesíté-

sét, a szolidaritás és

segítségnyújtás erősí-

tését, az összetartó ka-

pocsként való műkö-

dést a tagszervezetek

közös céljainak eléré-

se érdekében, a szak-

képzés és információ-

áramoltatás biztosítá-

sát, valamint a civil

szférát érintő jogsza-

bályok civilbaráttá té-

telében történő munkálkodást. A

Parlament működtetője rotációs ala-

pon évente változik. Ami a Gazdasá-

gi Civil Parlament jogi státuszát ille-

ti, el kell mondanunk, hogy az alapí-

tók még nem jegyezték be, mint önál-

ló jogi személyt.

A másik kezdeményezés a Heltai

Gáspár Könyvtári Alapítvány nevé-

hez fűződik. A szóban forgó szerve-

zet a Kolozs Megyei Közművelődési

Fórumon vetette fel a Szórvány Szer-

vezetek Kolozs Megyei Szövetségé-

nek (SZOSZEKOMESZ) megalakítá-

si szándékát, amelyet a fórumon

részt vevő 18 civilszervezeti képvise-

lő jónak tartotta a kezdeményezést és

társulási szándékát fejezte ki. Mint

ahogy abban a fórum résztvevői meg-

egyeztek, a SZOSZEKOMESZ leg-

főbb célkitűzése a szórványban élő

magyarság nemzeti, nyelvi, kulturá-

lis és vallási identitásának megőrzé-

se, ápolása. A SZOSZEKOMESZ-t,

mint önálló jogi személyt mindeddig

nem jegyezték be. A 2004-es Civil Fó-

rumon a Heltai Gáspár Könyvtári

Alapítvány képviselője, mint az újon-

nan létesült szórvány szekció szerve-

zője, javaslatot tett a résztvevőknek

az Erdélyi Szórvány Kamara létreho-

zására. Kezdeményezését azzal indo-

kolta, hogy lépéseket kellene tenni

annak érdekében, hogy a tömbma-

gyar és a csángó közösségrészhez ha-

sonlóan a szórványmagyarság is ki-

alakítsa az önképviseletét, külön

odafigyelést és anyagi ráfordítást

igényeljen mind cselekvési stratégiai,

mind pedig a probléma európai in-

tegrálása és az EU-s források segítsé-

gül hívása szempontjából. Csakis a

szórványban tevékenykedő és közös-

ségmegtartó erőfeszítéseket kifejtő

egyházi és világi szervezeteinknek az

összefogásaként hívható életre az a

szövetség, amely szoros partnere-

ként az összmagyar törekvéseknek,

ezt a szórványképviseleti missziót

felvállalhatja. Ugyanakkor egy, a

szórványban tevékenykedő civilszer-

vezeteket tömörítő ernyőszervezet

létrehozása lehetővé tenné azt, hogy

az újonnan bejegyzett szövetség fel-

vételét kérje a veszélyeztetett népek

és regionális kultúrák Gesellschaft

für Bedrohte Völker néven ismert eu-

rópai ernyőszervezetébe.

A kezdeményezés sajnos egyelőre

meghalni látszik, a 2004-es Civil Fó-

rum óta nem történt semmiféle előre-

lépés az ernyőszervezet létrehozásá-

ra, bejegyzésére.

III. Magyar Civil Szervezetek

Erdélyi Szövetsége

Egy országos civil ernyőszervezet

létrehozásának gondolata nem új-

keletű a romániai magyar civil szfé-

rában. A gondolat már a ’90-es évek

közepén megfogalmazódott, számos

civil rendezvényen újra és újra felve-

tődött, de érdemi lépés ez irányban

egészen 2003-ig nem igazán történt.

A 2003-as év viszont egy pozitív for-

dulatot hozott, és ettől kezdve az

egységes civil érdekképviselet prob-

lémája állandó jelleggel jelen volt a

romániai magyar civil szférában. En-

nek eredményeképpen az Erdélyi

Magyar Civil Szervezetekért Alapít-

vány kuratóriuma megtette az első

lépést, és felkérte az alapítvány Ta-

nácsadó Testületét arra, hogy vitassa

meg a kérdést, és amennyiben idő-

szerűnek látja, tegye meg az első lé-

péseket a Magyar Civil Szervezetek

Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) lét-

rehozására. A 2004. március elsején

összeült 24 tagú Tanácsadó Testület

egyértelműen a Szövetség létrehozá-

sa mellett tette le a voksát, és kijelölt

Csakis a szórvány-

ban tevékenykedõ és

közösségmegtartó

erõfeszítéseket kifej-

tõ egyházi és világi

szervezeteinknek az

összefogásaként hív-

ható életre az a szö-

vetség, amely szoros

partnereként az

összmagyar törekvé-

seknek, ezt a szór-

ványképviseleti misz-

sziót felvállalhatja.

Civil érdekérvényesítés 15

egy öttagú bizottságot, hogy dolgoz-

za ki a MCSZESZ alapszabályzat-ter-

vezetét és 2004. szeptember 9-re ké-

szítse elő az alakuló ülést. A Tanács-

adó Testület által megfogalmazott

alapelvek értelmében az MCSZESZ a

társuló szervezetek

egyeztető, érdekkép-

viseleti és érdekérvé-

nyesítési feladatát kí-

vánja ellátni. A kez-

deményezés indoklá-

saként megfogalma-

zott elvek kimondták,

hogy a romániai ma-

gyar civil szférának a

jelenlegi állapotában

nincs egy olyan szer-

vezési struktúrája,

amely a rajta kívüli

intézményekkel fenn-

tartandó kapcsolat-

rendszerben függetlensége védelmé-

ben, valamint a civil kontroll szerep-

kör betöltésében felelősséggel vállal-

hatná a civil szféra képviseletét. Vi-

tathatatlan, hogy a romániai magyar

közösség fejlődése a megfelelő civil

szervezeti struktúra hiányában meg-

torpan, amennyiben össztársadalmi

szinten a civil szféra képtelen érvé-

nyesíteni súlyának megfelelően kö-

zösségi szerepét. A civil társadalom

fejlődése és megerősödése szempont-

jából létszükségletet jelentő integrá-

ciós folyamat elmaradása a romániai

magyar közösség egészének megma-

radását veszélyezteti.

Éppen ezért az MCSZESZ célja a

romániai magyar civilszervezetek

felkarolása, tevékenységük haté-

konyságának és eredményességének

növelése. Ennek érdekében a Szövet-

ség információs iroda(k) működteté-

se által mindenki számára esély-

egyenlőséget biztosít az információ-

hoz való hozzáférésben; közvetítő

szerepet játszik a tagszervezetek és

más jogi vagy természetes személyek

között; belső forrásközpontként mű-

ködik a tagszervezetek számára;

szakmai képzéseket, tréningeket

szervez, kiadványokat jelentet meg

és szakmai könyvtárat működtet; bő-

víti és ápolja a romániai magyar civil

szféra kapcsolatrendszerét a hazai

román és a külföldi civilszervezetek-

kel; biztosítja a tagszervezetek és ál-

talában a civil szféra érdekképvise-

letét, érdekvédelmét; partnerségen

alapuló együttműködést alakít ki a

gazdasági, egyházi és

politikai szféra sze-

replőivel; a közösségi

érdekek sérülése ese-

tében, valamint a tá-

mogatási rendszerek

fölött a civil kontroll

érvényesítése; moni-

torizálja a civil szférát

érintő jogi szabályo-

zásokat, valamit mó-

dosító törvényterve-

zeteket és javaslato-

kat dolgoz ki, és azo-

kat érvényre is juttat-

ja; érvényesíti az ön-

kéntesség, az egymás iránti felelős-

ség, a kölcsönös segítségnyújtás pol-

gári elvei; lehetővé teszi az érdekek

és értékek strukturált és hiteles meg-

jelenítését; képviseli az illetékes ha-

talmi szervek felé a romániai magyar

civil szféra érdekeit.

Az alakuló ülés idő-

pontját megelőzően

az öttagú kezdemé-

nyező bizottság az

alapelveket és a szö-

vetség alapszabályza-

tát a nagy nyilvános-

ság elé tárta, várva az

esetleges hozzászólá-

sokat, javaslatokat. A

beérkezett javaslatok

és az alakuló ülésen

elhangzott hozzászó-

lások alapján a kezde-

ményező bizottság

véglegesítette az alap-

szabályzatot, melyet

az alakuló ülésen

részt vevő 77 szavazati joggal rendel-

kező alapító elfogadott és megszava-

zott. Ugyanakkor az alakuló ülés egy

ideiglenes vezetőséget is megválasz-

tott, amelynek tagjai: Egri István – el-

nök, Bodó Barna és Kolumbán Gábor

– alelnökök, Somai József, Balla Zol-

tán, Sándor Krisztina és Héjja Botond

– tagok. A megválasztott elnökség

mandátuma a Szövetség jogi sze-

mélyként való bejegyzéséig tartott,

melyre 2005-ben került sor. Ezt köve-

tően a Közgyűlés új vezetőséget vá-

lasztott.

A Szövetség a jogi bejegyzést kö-

vetően további tagok előtt is megnyi-

totta kapuit, így ma már több mint 95

tagszervezete van. Ugyanakkor azt is

el kell mondani, hogy egyelőre nem

igazán tudta elismertetni magát sem

a civil szféra, sem pedig a politikai

szféra szereplőivel, ami leginkább

annak tudható be, hogy pillanatnyi-

lag még nem sikerült teljes mérték-

ben és szakszerűen ellátni azt, amiért

létrejött: az egységes civil érdekkép-

viseletet, érdekérvényesítést.

Következtetés

Mint az a fentiekből kiderül, a romá-

niai magyar civil szféra az elmúlt 14-

15 évben egy jelentős fejlődésen ment

keresztül. Természetesen ez messze-

menően nem jelenti azt, hogy min-

den a legnagyobb rendben van a civil

szféra környékén. Még számos kihí-

vás, megpróbáltatás

előtt áll a civil szfé-

ránk, a fejlődés még

számos lépcsőfokát,

buktatóját kell meg-

mássza ahhoz, hogy a

fejlett demokratikus

társadalmakban mű-

ködő civil szféra

szintjére kerüljön. De

egy dolog biztos és

számomra örvende-

tes: létrejött egy olyan

országos integrációs

törekvés, elindult egy

folyamat, amit ha kel-

lő elővigyázatosság-

gal, odafigyeléssel és

szakértelemmel kezelünk, meghoz-

hatja a várt eredményeket, az oly rég-

óta óhajtott gyümölcsöket. Még van

remény...

Szenkovics Dezső

e-mail: szenkovics@gmail.com

A civil társadalom

fejlõdése és megerõ-

södése szempontjá-

ból létszükségletet

jelentõ integrációs

folyamat elmaradása

a romániai magyar

közösség egészének

megmaradását ve-

szélyezteti.

... létrejött egy olyan

országos integrációs

törekvés, elindult

egy folyamat, amit

ha kellõ elõvigyáza-

tossággal, odafigye-

léssel és szakérte-

lemmel kezelünk,

meghozhatja a várt

eredményeket, az

oly régóta óhajtott

gyümölcsöket.

civil fórum16

Van szavunk!

Az Európai Bizottság „DIREC-

TORATE-GENERAL JUSTICE,

FREEDOM AND SECURITY,

Direction C: Civil justice, rights and

citizenship” által támogatott program

2006 decemberében indult. Célja a ma-

gyarországi emberi jogokkal foglalko-

zó szervezetek érdekérvényesítő ké-

pességének növelése, képzéssel és kö-

zös érdekérvényesítő akciók megter-

vezésével és kivitelezésével. A projekt-

re azért volt szükség, mert jelenleg is

elég alacsony még az állampolgári és

civil részvétel a törvénykezési folya-

matokban, és a magyar államigazga-

tás és döntéshozói szervek sem érzé-

kenyek a társadalmi igényekre. A ci-

vilszervezetek pedig nem építenek

maguk köré megfelelő társadalmi bá-

zist, és nincsenek meg még a techniká-

ik és szervezési módszereik ahhoz,

hogy az érdekérvényesítési folyamata-

ikhoz mobilizálni tudják a támogatói-

kat. Igazság szerint érdekérvényesítés

alatt a legtöbb esetben csak a lob-

bitevékenységet értik a szervezetek.

A Civil Társadalom Fejlődéséért

Alapítvány (CTF) és az Európai Non-

profit Jogi Központ (ECNL) közös

projektjében 12 szervezet kap több tré-

ningből álló képzést (érdekérvényesí-

tés, a társadalom mobilizálása, kom-

munikáció), valamint felkészült ta-

nácsadók segítségével tervezhetik

meg és hajthatják végre saját érdekér-

vényesítő akcióikat. Ezekről bővebben

a cikk második felében olvashatnak.

Mi az érdekérvényesítés?

Az érdekérvényesítés során három fő

szereplőről beszélhetünk: a civilszer-

vezetről, amely az érdekérvényesí-

tést végzi, vezeti; a döntéshozókról

és az érintettekről, akiket a döntések

érintenek és akiknek az érdekében te-

vékenykedik a szervezet.

A figyelemfelkeltés (awareness

raising) során a civilszervezet az érin-

tetteket, a lakosságot próbálja tájékoz-

tatni az „ügyről”. Ez az ügy lehet az

érintettek egészségével (felvilágosító

programok) vagy jogaival kapcsolatos

(pl. az információjutáshoz való jog), de

lehet például adományszervező célja

is. Ezekben az esetekben a döntésho-

zók befolyásolása nem célja a kommu-

nikációnak.

A lobbitevékenységek során a ci-

vilszervezet szakértőként lép fel, és

közvetlenül tárgyal a döntéshozókkal

– helyi, vagy országos szinten. Az is

előfordulhat, hogy egy-egy ilyen lob-

bicél nem teljesen egyezik a civilszer-

vezet támogatóinak a véleményével,

viszont a szervezet, mint jól informált

szakértő a társadalom érdekében kép-

viseli az álláspontját.

Ez célravezető olyan esetekben,

amikor az „ügy” meglehetősen bonyo-

lult, vagy nagyon szélsőséges, egymás-

sal ellentétes vélemények fogalmazód-

nak meg róla a társadalomban. Ilyen

lehet például a halálbüntetés eltörlésé-

nek kérdése, melyet Magyarországon

végül a szakértők döntöttek el, annak

ellenére, hogy a társadalmi támoga-

tottsága megkérdőjelezhető volt. A

lobbizásba tehát nem kell mindenkép-

pen bevonni az érintetteket.

Az érdekérvényesítés folyamatá-

ban a civilszervezet az érintettekkel

dolgozik, őket teszi képessé, infor-

málttá ahhoz, hogy ők maguk tegye-

nek lépéseket a döntéshozók befolyá-

solására. Az érdekérvényesítés attól

lehet/lesz eredményes, hogy az érin-

tettek sokkal hitelesebben tudják kép-

viselni érdekeiket, valamint tömeges

fellépésüknek valóban kényszerítő

ereje lehet a döntéshozóknál. Az ér-

dekérvényesítés a demokratizálódás

folyamatában is nagyon fontos: a dön-

téshozóknak és az állampolgároknak

is tanulási folyamat: a politikusoknak

az állampolgárok szándékait kell kö-

vetniük, az ő akaratukat kell kiszolgál-

niuk. Az állampolgároknak pedig hin-

niük kell abban, hogy saját maguk te-

hetnek is az érdekeik érvényesítéséért,

van hatalmuk, szavuk a dolgok meg-

változtatására.

Kelet-európai

érdekérvényesítési formák

Kuti Éva, a Központi Statisztikai Hi-

vatal kutatója felmérést végzett a ke-

let-európai civilszervezetek körében,

hogy képet kapjon arról, hogy mi-

lyen formában érvényesítik érdekei-

ket a szervezetek. A különböző for-

mákat négy kategóriába sorolta.

Ezeket a kategóriákat Surla, L.T.

és Bullain Nilda 1999-es anyaga alap-

ján mutatjuk be:

A korporatív modell abban a ma

is széles körben elterjedt meggyőző-

désben gyökerezik, hogy az igazán

hatékony változások csak belülről jö-

hetnek. Ez a szemléletmód a mai na-

pig általános, mind helyi, mind or-

szágos viszonylatban. Ugyanakkor

van némi eltérés a korporatív megkö-

zelítés általában negatív helyi hatá-

sai, illetve az országos szintű általá-

ban pozitív hatásai között.

Országos szinten azok a szerveze-

tek, amelyek a politikai beágyazódás

útját választották, rendszerint jogilag

függetlenek, ám ideológiailag, anya-

gilag vagy vezetőik révén erős politi-

kai befolyás alatt állnak, tehát egyér-

telmű kötődéssel rendelkeznek a főbb

politikai pártok valamelyikéhez.

Helyi viszonylatban a választási

törvény lehetővé teszi, hogy non-

profit (közhasznú) szervezetek jelöl-

teket állítsanak a döntéshozó testüle-

tekbe, illetve a polgármester szemé-

lyére. Ennek következtében vannak

olyan sikertörténetek, melyek a tár-

sadalmi irányelv-alkotást helyi szin-

Civil érdekérvényesítés 17

ten, a települési önkormányzatokban

működő képviselőiken keresztül be-

folyásolni képes nonprofitokról szól-

nak. Ugyanakkor a kettős identitás-

sal, illetve a velejáró érdekellentéttel

kapcsolatban felmerülő kérdések

megválaszolatlanul maradnak még

akkor is, ha első látásra a korporatív

modell helyi szinten életképesnek

tűnhet.

A problémamegoldó szemlélet-

mód, amely lényegében alternatív, in-

novatív vagy egyszerűen hiányzó

szolgáltatások nyújtásában nyil-

ványul meg, Kuti megfogalmazása

szerint „egyszerű, hétköznapi érdek-

érvényesítés”. Ez azt jelenti, hogy Ma-

gyarországon még a szolgáltatásokat

is az érdekérvényesítés egyik formájá-

nak tekinthetjük.

„Mivel az elmúlt évszázadokban

hatalmon lévő autoriter rezsimek ke-

vés szabad teret hagytak az irányelvi

szintű érdekérvényesítésre, a magyar

polgároknak és szervezeteiknek az a

tapasztalatuk, hogy igen pragmati-

kusnak kell lenniük ahhoz, hogy egy

problémát meg tudjanak oldani.”

Ennek következtében, amikor

fontos jóléti szolgáltatásokat hoznak

létre, miközben alig van reményük a

fenntartható pénzügyi háttér megte-

remtésére, egyúttal arra is gondol-

nak, hogy a szükségletek kinyilvání-

tása az egyik lehetséges módja az ér-

dekérvényesítésnek. Tehát, amikor

az államot kész helyzettel szembesí-

tik, tisztában vannak azzal, hogy sok-

kal nehezebb egy szolgáltató non-

profit szervezetet hagyni csődbe

menni – és ezáltal megszüntetni egy

már működő szolgáltatást –, mint

egyszerűen el sem indítani az új szol-

gáltatást.

Ha az érdekérvényesítés nyitott

metódusait vizsgáljuk, látjuk, hogy a

jelenlegi gyakorlatban a reaktív ér-

dekérvényesítés az uralkodó, ame-

lyet „védelmezőnek” vagy „védeke-

zőnek” is neveznek. Ez azt jelenti,

hogy ha van egy bizonyos állami tevé-

kenység, amely valamilyen korláto-

zást jelent az emberek számára, vagy

fennáll ennek a veszélye, a nonprofi-

tok elkezdenek ellenállni, demonstrá-

ciókat szervezni, petíciókat és ellenja-

vaslatokat fogalmazni. Az elmúlt 10

év történetéből számos példát említ-

hetnénk az ilyen tevékenységekre,

többek között új adó-

nemek, ipari, techno-

lógiai projektek, bevá-

sárlóközpontok, ve-

szélyeshulladék-lera-

kók elleni megnyilvá-

nulásokról. Egyes ki-

vételes esetekben ezek

a tevékenységek igen

eredményesek voltak.

Mára a nonprofit

szervezetek, csakúgy

mint az adományozók

és a szektor kutatói

felismerték, hogy a

nyitott, proaktív, kez-

deményező és kreatív

megközelítés az ér-

dekérvényesítésben az a szemlélet-

mód, amely ma a legkevésbé jellemző,

és amelyben a legnagyobb fejlődésre

van szükség. Ez azt jelenti, hogy a

„nonprofitoknak nem kellene meg-

várniuk az állami kezdeményezéseket

azokon a területeken, ahol ők maguk

is képesek saját koncepciók és irány-

elv-tervezetek kidolgozására.” Joguk

és kötelességük, hogy kérdéseket te-

gyenek fel, megoldásokat és stratégiá-

kat javasoljanak. „Ha egyenrangú

partnerként kívánják elfogadtatni ma-

gukat az állammal, akkor nem korlá-

tozhatják magukat egy passzív, alá-

rendelt szerep betöltésére.”

Azt szeretnénk elérni, hogy a ci-

vilszervezetek egyre inkább a krea-

tív, a nyílt és proaktív módszert al-

kalmazzák. Ne várják meg, amíg egy

törvényt hatályba léptetnek vagy

megfogalmaznak, alkossák meg a sa-

ját javaslataikat, a társadalmi problé-

mák és az érintettek érdekeinek is-

meretében.

Ügyközpontú

érdekérvényesítés

A civilszervezet leginkább akkor hite-

les, ha magát az ügyet képviseli ma-

gas szintű szakmaisággal, az infor-

mációk-adatok birtokában, és a saját

érdekeitől függetlenül. Ehhez szük-

ség van a folyamat során az üggyel

kapcsolatos összes elérhető informá-

ció begyűjtésére, az összefüggések

feltárására, és a javaslatok szakszerű,

sokszor jogi, megfogalmazására.

Az erőviszonyok

megváltoztatása

Az érdekérvényesítés hosszú távú

változást kíván elérni, mely végső

esetben a hatalmi viszonyok megvál-

toztatását is jelenti. A kiindulásnál

azonban fontos felmérni az erőviszo-

nyokat. Milyen szer-

vezeteknek, intézmé-

nyeknek, hatóságok-

nak van szerepe a

döntéshozatali folya-

matban? Milyen sze-

mélyeknek lehet befo-

lyása a folyamatra?

Vannak-e olyan szer-

vezetek, személyek,

amelyek informális

befolyással vannak a

folyamatra? Az össze-

függések ilyen feltá-

rása során alakul ki

egy stratégia, hogy

kiket és hogyan kell

befolyásolni, kikkel

lehet és kell együttműködni, esetleg

koalíciót alkotni, valamint a folyamat

milyen szakaszaiban kell az érintet-

tek bevonásával akciókat szervezni.

Az akciók megtervezésének része

természetesen az érintettek mobilizá-

lása: tudatosítanunk kell bennük,

Az érdekérvényesítés

a demokratizálódás

folyamatában is na-

gyon fontos: a dön-

téshozóknak és az

állampolgároknak is

tanulási folyamat: a

politikusoknak az ál-

lampolgárok szán-

dékait kell követni-

ük, az õ akaratukat

kell kiszolgálniuk.

civil fórum18

hogy ez „MINDANNYIUNK” ügye,

azaz nekik is fontos szerepük van a

folyamatban, és érdekükben áll a

részvétel, az ő munkájuk, részvétel-

ük is hozzájárul a változás elérésé-

hez. A mobilizáláshoz olyan üzenete-

ket kell megfogalmaznunk, melyből

egyértelművé válik az érintettek szá-

mára, hogy ez az Ő felelősségük, az

Ő ügyük, valamint sürgetőnek kell

lennie a szövegnek, hogy MOST kell

cselekedniük. Fontos, hogy egysze-

rűen, nyíltan és konkrétan fogalmaz-

zunk. Az érintettekkel való rendsze-

res kommunikáció mellett elenged-

hetetlen a médiával való munka is,

hisz az üzeneteink, a felhívásaink

legjobb közvetítője, valamint az ak-

ció hírvivője.

Minél szokatlanabb módszereket

alkalmaznak az akció során, annál na-

gyobb sajtónyilvánosságot kap, és

így a döntéshozók részére is megke-

rülhetetlenné válik az üggyel való

foglalkozás. A WWF például vért

vett parlamenti képviselőktől, hogy

megmutassa a vérükben jelenlevő

méreganyagok mennyiségét, ezzel

hívta fel a figyelmet a környezet-

szennyezés veszélyes mértékére.

A folyamat végén fontos, hogy a

civilszervezet elemezze az addig el-

ért eredményeket, értékelje a folya-

matot, és ez alapján tervezze meg a

további lépéseket. Természetesen sok

esetben nem sikerül rögtön eredmé-

nyeket elérni. Ilyenkor újra kell fo-

galmazni a célokat, új módszereket,

új „támadási pontokat” kell keresni.

Sikeres példák

A projekt egy év után már sikereket

mutathat fel, bár a legtöbb esetben a

szervezetek még az adatgyűjtés, a

mobilizáció előtti fázisban tartanak.

A Nem Adom Fel Alapítvány az ér-

telmi fogyatékosok önérvényesítésé-

ért dolgozik: egy korábbi projektet

folytatva rendszeres találkozókat

szerveznek a parlament szociális bi-

zottságával, mely során az értelmi fo-

gyatékosok maguk mondhatják el,

hogy az ellátórendszer milyen prob-

lémákkal küzd, mit kellene megvál-

toztatni. Jelenleg ezek a tapasztalati

szakemberek járják az ország 19 me-

gyéjét, hogy társaikat is bevonják eb-

be a folyamatba, kikérjék a más intéz-

ményekben élő fogyatékosok vélemé-

nyét. A tapasztalati szakemberek fel-

készítését Alapítványunk vállalta egy

tréning során, amikor közösen meg-

terveztük az előadásokat, a témákat.

November közepén megtörtént a ta-

lálkozó a Szociális Bizottsággal is.

A Társaság a Szabadságjogokért pro-

jektjének célja a droghasználat sza-

bálysértéssé minősítése (a jelenlegi

bűncselekményi minősítéssel szem-

ben). Ez ügyben széleskörű szakmai

összefogáson alapuló kampányt ter-

veznek, külön arculattal és médiameg-

jelenésekkel. El kívánták érni, hogy a

téma a parlament elé kerüljön az őszi

ülésszak során. Sajnos, más, fontosabb

ügyek előtérbe kerülése miatt a parla-

ment végül elhalasztotta a törvényter-

vezet tárgyalását, de nem került le a

napirendről.

A székesfehérvári SZÉ-

NA Egyesület a Csa-

ládokért a helyi szoci-

ális ellátórendszerek

valós együttműködé-

séért dolgozik: el sze-

retné érni, hogy a vá-

rosban a családok kü-

lönböző problémáival

foglalkozó intézmé-

nyek, hatóságok és ci-

vilszervezetek átadják

egymásnak az infor-

mációkat, és a csalá-

dokat teljes egység-

ként, „holisztikusan” próbálják segí-

teni, hisz a legkomolyabb szociális

problémák egy-egy területről indul-

nak, de a család minden más tagját és

az élet összes más területét is befo-

lyásolják. Amikor a család férfitagja

alkoholproblémákkal küzd, a gyer-

mekek iskolai teljesítménye megrom-

lik, a válás során az apa hajléktalanná

válhat, vagy a feleség és a gyermekek

szenvedhetnek a családon belüli erő-

szaktól. Mindezeket nem lehet csak

egy irányból kezelni, szükség van az

ellátórendszerek valós együttműkö-

désére. Az Egyesület a több ezres

tagságának bevonásával tömeges ak-

ciók megszervezését tervezi, hogy tá-

jékoztassa a lakosságot a céljairól

(Esélygyűrű címmel), valamint egy

konkrét munkamodellt javasol az ön-

kormányzatnak.

Konferencia Galacon

A CTF Alapítvány a Fundaţia Inimă

de Copil (Gyerkemszív Alapítvány)

felkérésének eleget téve Galacon az

érdekérvényesítésről és a hálózatépí-

tésről tartott előadást. A román ala-

pítvány egy európai uniós projekt

keretében bolgár, belga és olasz part-

nereivel az újonnan csatlakozó orszá-

gok szervezeteinek az európai háló-

zatokba történő bekapcsolását és a

szervezetek közötti tapasztalatcserét

igyekszik elősegíteni. Az Alapítvány

több családias otthont működtet hal-

mozottan sérült felnőtteknek, HIV-

fertőzött fiataloknak és árváknak. A

projekt keretében hozták létre a Szo-

ciális Szolgáltatók Forrásközpontját,

mely a város és a környező települé-

sek civilszervezetei-

nek nyújt informáci-

ót, tanácsadást. Az A-

lapítvány célja, hogy

ez a központ később a

térség fejlesztő szer-

vezetévé váljon.

A konferencián 40

civilszervezeti és ön-

kormányzati képvi-

selő vett részt. A

partnerek bemutat-

ták a projekt eredmé-

nyeit, valamint meg-

vitatták a fogyaték-

kal élők ellátásával

kapcsolatos aktuális kérdéseket. Sok

szó esett a közösségi alapú ellátás

bevezetéséről – melyben Belgium és

a belgiumi ADO Icarus szervezet

élen jár –, de hallhattunk román

szervezetek összefogásáról is, ame-

lyek az érdekérvényesítés módszere-

ivel harcolnak a fogyatékosok önálló

élethez való jogaiért.

Almási Judit

Civil Társadalom Fejlődéséért Ala-

pítvány – projektvezető

e-mail: almasi.judit@ctf.hu

... a „nonprofitok-

nak nem kellene

megvárniuk az álla-

mi kezdeményezése-

ket azokon a terüle-

teken, ahol õk ma-

guk is képesek saját

koncepciók és irány-

elv-tervezetek kidol-

gozására.”

Civil érdekérvényesítés 19

A„szociális párbeszéd” (social dialog) kifejezés az

1980-as évek közepén bukkant fel először az euró-

pai politikai közbeszédben, és eredeti értelmében a

munkaadók és a munkavállalók (szakszervezetek) csúcs-

szervezetei közötti bipartit (kétoldalú) párbeszédet jelen-

tette. A párbeszéd folytatása eltér a hagyományos korpo-

ratista felfogástól, amely szerint a társadalom sokféle

elemből áll, melyek egységes szervezetté, azaz korpusszá

állnak össze, innen a korporativizmus elnevezés. Míg a

pluralizmus versenyt és eltérő érdekek harmonizálását,

egyeztetését feltételezi, addig a korporativizmus a kollek-

tív lét közös érdekét feltételezi, és olyan együttműködést,

mely az erős központosított állam hatalmának stratégiai

gyakorlásán keresztül fejeződik ki.

Később a szociális párbeszéd jelentése

kiszélesedett, szinte gyűjtőfogalommá

vált: mindazon intézményeket értették

alatta, melyek a munkaadók és munka-

vállalók intézményesített bevonására

szolgáltak, beleértve a tripartit (háromol-

dalú) és multipartit (többoldalú dialó-

gus), amelyben már a civil szektor is kép-

viselheti az érdekeit, a konzultációt és tár-

gyalásokat is. A kifejezéseket a diplomá-

cia-tudományból adaptálták a szereplők,

ahol bilaterális, trilaterális és multilaterá-

lis egyezményekről beszélnek.

A munkaügyi kapcsolatok többségük-

ben a két főszereplő: a munkáltatók és a munkaválla-

lók, illetve érdekképviseleteik (szociális partnerek) kö-

zötti kétoldalú együttműködésben öltenek testet. Azon-

ban napjainkban egy új, egyre erősödő társadalmi szerep-

lő formál igényt az egyeztetésben való részvételre, a civil

szektor.

Felmerül a kérdés: melyek az egyeztetés formái? Az

európai szociális párbeszéd kezdeti és napjainkig is meg-

határozó formája a konzultáció. A különböző konzulta-

tív bizottságok, eljárási mechanizmusok – amelyek azo-

nos célt szolgálnak: intézményesített formát biztosítanak

az európai szociális partnereknek véleményük, érveik,

érdekeik kifejezésére, megvitatására, és ily módon az

Európai Unió döntéshozóinak a befolyásolására.

A szociális párbeszéd keretében megvalósuló kon-

zultáció formája az évek során sokat változott. A kezdeti,

többnyire informális, ad hoc jellegű párbeszédet fokozato-

san kiegészítette, részben felváltotta az intézményesített,

jogi eszközökkel szabályozott konzultatív struktúrák

rendszere.

A konzultáció alkalmat ad:

– valamennyi résztvevő véleményének kifejtésére,

– mások véleményének megismerésére,

– közös álláspont kialakítására, megállapodásra, szer-

ződésre.

A konzultatív intézmények:

– Tanácsadó Bizottságok, amelyek tripartit struktúrá-

júak; a nemzeti kormányok, illetve a nemzeti szoci-

ális partnerek szervezeteinek képviselő; és egy-egy

témakörre koncentrálnak

– Ágazati Párbeszéd Bizottságok, amelyek bipartit

felépítésűek; ágazati szociális partner szervezetek

képviselőiből állnak; és egy-egy ágazat problémái-

val foglalkoznak.

Az Európai Unióban nem csupán a szociális párbeszéd,

hanem a civil párbeszéd keretében is sor kerül konzultáci-

óra. Ennek fóruma a Gazdasági és Szociális Tanács

GSZT (Economic and Social Committee, ECOSOC). A

Gazdasági és Szociális Bizottság (ESC) az érdekegyezte-

tés legszélesebb fóruma az Unióban. Híd az EU és annak

polgárai között – ezzel a meghatározással próbálja szere-

pét definiálni az Unió érdekegyeztető fóruma. A testület

feladata a munkaadók, munkavállalók és a különböző ci-

vil szervezetek érdekeinek megjelenítése az Unióban. A

testületet a Római Szerződés hozta létre 1957-ben és az ak-

kori tervek szerint jelentősége a Parla-

menthez volt hasonló. Az évtizedek azon-

ban erősen erodálták az ESC befolyását, és

míg a politikusok alkotta Parlament fontos

döntéshozatali jogokat ért el, a civil érdek-

egyeztető fórum véleményét ma sem köte-

lező figyelembe venni. Véleményét azon-

ban a Bizottság köteles kikérni, így annyi

garancia maradt, hogy az ESC állást foglal-

hat minden fontos kérdésben a mezőgaz-

daság, a belső piac, a munkaerő áramlása

és a szociális ügyek terén. A Gazdasági

Szociális Tanács „harmadik oldalát” a kü-

lönböző civilszervezetek képviselői al-

kotják tehát a civil párbeszéd e konzultatív

intézményében – a munkáltatói és a munkavállalói olda-

lak mellett – megjelenik a civil szektor képviselete is. Ép-

pen ezért – a fogalomértelmezésnek megfelelően – a Gaz-

dasági és Szociális Tanácsot a civil párbeszéd, nem pedig

a szociális párbeszéd intézményei közé sorolják.

Magyarországon, a brüsszeli modell alapján kialakí-

tott Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) tagjai a követ-

kező szervezetek:

– Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága

(HAIC),

– Joint Venture Szövetség, Magyar Nemzeti Bank Mo-

netáris Tanácsának képviselője,

– Idősügyi Tanács, Országos Fogyatékosügyi Tanács,

a Nőképviseleti Tanács, a Gyermek- és Ifjúsági Kon-

ferencia (ezeket a Parlament hozza létre), MTESZ

(Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö-

vetsége), a GTTSZ (a Gazdálkodási és Tudományos

Társaságok Szövetsége), Bankszövetség, Befektetői

Tanács, BÉT Tőzsde Tanácsa.

A civil szféra képviseletét ideiglenesen – amíg a civilszer-

vezetek maguk kiválasztják GSZT képviselőiket – a civil

szférának az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságba

(ECOSOC) delegált képviselői biztosítják: Szakszerveze-

tek Együttműködési Fóruma; Stratégiai és Közszolgáltató

Társaságok Országos Szövetsége, Országos Fogyasztóvé-

delmi Egyesület, Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten

Közhasznú Szervezet; Élelmiszeripari Dolgozók Szak-

szervezeteinek Szövetsége; Független Szakszervezetek

Demokratikus Ligája; Mezőgazdasági Termelők Orszá-

gos Szövetsége; Ipari Parkok Egyesülete; Munkaadók és

Gyáriparosok Országos Szövetsége; Kereskedők és Ven-

déglátók Országos Érdekképviselete; Egyetemek képvi-

selői, Európa Ház.

Magyarországon a

mindenkori kormány

a társadalmi egyez-

tetést, a civil érde-

kek megjelenítését

és figyelembevételét

szívesen kipipálja, le-

tudja a GSZT-vel tör-

ténõ egyeztetéssel.

A konzultációtól az érdekegyeztetésig

civil fórum20

A fenti felsorolást azért is tartom szükségesnek, mert

jól látható, hogy alig találni a képviselők között valódi ci-

vil érdekképviseletet. Magyarországon a mindenkori

kormány a társadalmi egyeztetést, a civil érdekek megje-

lenítését és figyelembevételét szívesen kipipálja, letudja a

GSZT-vel történő egyeztetéssel.

Általánosan elfogadott véleményt, hogy a civil-, non-

profit szervezeteknek jelentős funkciójuk van a demokra-

tikus társadalom kialakításában és az emberi, szociális,

környezeti, stb. problémák csökkentésében, az álla-

mi/önkormányzati tevékenységek hiányának pótlásá-

ban, a szociális innovációban. Ez a nézet még ma is sokak

lelkesedését váltja ki. Eközben a nonprofit szektor kény-

szerpályái általában olyan viselkedésre késztetik a benne

tevékenykedőket, hogy vagy kétarcú életet kell élniük,

vagy meg kell tagadniuk korábbi értékeiket, viselkedési

normáikat és elveiket. A civil-, nonprofit szervezetek a le-

hető legtöbb támogatást szeretnék megkapni a másik há-

rom szektorból. Ezek az állam, az önkormányzat és a gaz-

dálkodó szervezetek, az ún. forprofit

szektor, a versenyszféra. Ehhez sokszor

szélsőségesen lojálisnak kell lenniük, más

szóval: súlyos kompromisszumokat kell

kötniük, fel kell adniuk függetlenségüket,

önrendelkezésüket. A nagy gazdasági tár-

saságok, az állam vagy az Európai Unió

érthető módon csak azokat a civil-, non-

profit szervezeteket támogatják, amelyek

nem képviselnek olyan radikális álláspon-

tot, amely az egész társadalom, vagy egy-

egy ágazat „felforgatását”, paradigmavál-

tást, a gazdasági szabályozás és egyes

szerződések alapvető módosítását, egyes

intézmények átalakítását vagy megszün-

tetését, stb. jelentheti.

E rövid bevezető gondolatsor után sze-

retném bemutatni a Nonprofit Humán

Szolgáltatók Országos Szövetsége mun-

katársaként, jelenleg felelős vezetőjeként

szerzett tapasztalataimat a magyarországi

érdekegyeztetés jelenlegi helyzetéről.

Három különböző típusú formát mutatok be:

– Az első a Nonprofit Szövetség egyik fő tevékenysé-

géből kifolyólag egy ágazati, nevezetesen a foglal-

koztatási területen történő mechanizmus kiépítését

jelenti, mely az ágazati minisztérium és a civilszerve-

zetek közötti írásos megállapodás alapján működik.

– A második jogilag nem bejegyzett szerveződés (Ci-

vilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért –

CNNy), mely egyrészt nyomon követi és elemzi a

nemzeti stratégiai fejlesztési dokumentumokat elő-

készítő hivatalok, bizottságok munkáját, másrészt

konkrét, a végrehajtásra vonatkozó javaslatokat dol-

goz ki és juttat el a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és

más előkészítő intézmények részére. Az európai

gyakorlat is támogatja az ilyen típusú, nem bejegy-

zett, gyors reagálásra képes szerveződéseket (pl. a

kerékpárosok által informálisan szervezett Critical

Mass mozgalom).

– Végül egy konkrét probléma megoldására létrejött

akciócsoport (Civil Lobbi Kerekasztal), mely az eu-

rópai uniós támogatások lehívásánál jelentkező, el-

sősorban civil-, nonprofit szervezeteket érintő gon-

dok orvoslására jött létre.

1. CFM–SZMM megállapodás

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium és jogelődjei

(ISZCSM, FMM) 1997-től a civil párbeszéd fórumain ke-

resztül közvetlenül, az Országos Foglalkoztatási Köz-

alapítvány (OFA) támogatási rendszerére építve közvet-

ve épít a munkanélkülieket segítő szakmai szervezetek,

az érdekképviseletet is felvállaló ernyőszervezetek

munkájára. E tevékenység a Szociális és Munkaügyi Mi-

nisztérium (SZMM) keretei között 2002-től új távlatot

kapott, amikor is kidolgozták és elfogadták az ágazati

civil stratégiát.

Az ágazati civil stratégia fő célkitűzései:

– Kapcsolattartás szélesítése az érdekképviseletet vég-

ző civilszervezetekkel. A részvételi demokrácia, az

érdekképviselet, az érdekegyeztetés, a civil párbe-

széd intézményes kereteinek megerősítése.

– A civilszervezetek társadalmi részvételének meg-

erősítése a kormányzati, ágazati döntés-

előkészítésben, a döntéshozatalban és az

ellenőrzésben.

– A civil-, nonprofit szolgáltató szerveze-

tek széleskörű bevonása a közfeladatok,

közszolgáltatások ellátásába, az állammal

és önkormányzatokkal való munkameg-

osztásuk kiszélesítése. A civilszervezetek

foglalkoztatási potenciáljának, illetve ka-

pacitásának kihasználása a közjó szolgá-

latában.

– A munka világához, a társadalmi esély-

egyenlőség megteremtéséhez, a humán-

erőforrás fejlesztéshez kötődő civilszerve-

zetek számának növelése, működőképes-

ségük, stabilitásuk erősítése.

A stratégia kidolgozásának közel egy esz-

tendős szakmai munkájában, az SZMM-el

együttműködő reprezentatív, foglalkoz-

tatási célú civil ernyőszervezetek konst-

ruktív szerepet vállaltak.

Az SZMM kapcsolati rendszerében működő – foglalkoz-

tatási célú civil szervezeteket segítő – ernyőszervezetek

több mint tíz éves működési tapasztalattal bírnak, közülük

a legjelentősebbek (zárójelben a szervezet alapításának éve):

– Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsé-

ge (1992),

– Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Or-

szágos Szövetsége (1992),

– Magyar Foglalkoztatási Célú Nonprofit Szervezetek

Társasága (1996),

– Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek

Magyarországi Szövetsége (1998),

– Jóléti Szolgálatok Országos Szövetsége (1999),

– Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (1999),

– Újra Dolgozom Programok Országos Szövetsége

(2001),

– Országos KID Egyesület (2004).

A nyolc nagy ernyőszervezet tevékenységének főbb

jellemzői:

– integráló erőként definiálják önmagukat az egyes

szakmacsoportok, szolgáltatási formák, illetve tevé-

kenységük hatóköre szerint;

– érdekartikuláló, érdekképviselő, nyomásgyakorló cso-

portként lépnek fel az érdekegyeztető, döntéselőké-

szítő és döntéshozói fórumokon;

A civil-, nonprofit

szervezetek a lehetõ

legtöbb támogatást

szeretnék megkapni

a másik három szek-

torból. [...] Ehhez

sokszor szélsõsége-

sen lojálisnak kell

lenniük, más szóval:

súlyos kompromisz-

szumokat kell kötni-

ük, fel kell adniuk

függetlenségüket,

önrendelkezésüket.

Civil érdekérvényesítés 21

– társadalmi és civil kontroll intézményeként végzik

tevékenységüket, a partnerek ekként azonosítják

őket;

– szakmai-módszertani (információ, tanácsadás, kép-

zés, forrásszervezés stb. biztosítása) szolgáltatáso-

kat végeznek tagszervezeteik számára, illetve lehe-

tőségeiktől függően „piaci szereplőként” is értékesí-

tik szabad kapacitásaikat;

– a szektor fejlődésének, fejlesztésének elkötelezett

harcosai, készek és képesek a hazai és nemzetközi

kapcsolataikat ennek szolgálatába állítani,

– részt vesznek a szektor szintű testületek munkájában

(pl. Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa és Kollégi-

umai), valamint a szektor egészét érintő stratégiai

dokumentumok, megállapodások ki-

dolgozásában.

A magyarországi ernyőszervezetek köré-

ben a foglalkoztatási célú szervezetek ki-

vételes helyzetben vannak tevékenységük

nyilvánosságát, anyagi forrásaik lehetősé-

gét érintően.

A foglalkoztatási célú ernyőszervezeti

kör reprezentatív és „EU-kompatibilis”,

mivel:

a) ágazatközi szervezetek, vagy meg-

határozott foglalkoztatási, szolgálta-

tási kategóriához, tevékenység terü-

lethez kötődnek országosan (mini-

málisan 3 régióban vagy 7 megyé-

ben), jogi, szakmai legitimitással ren-

delkeznek;

b) olyan szervezetekből állnak, amelyek maguk is in-

tegráns és elismert tagjai az (ágazati) civil struktúrá-

nak; a szerződéskötéshez vezető tárgyalási kapaci-

tással rendelkeznek; képviselni hivatottak a műkö-

dési területük mértékadó szervezeteit;

c) megfelelő adminisztratív és szakmai kapacitással

rendelkeznek ahhoz, hogy hatékony módon részt

vegyenek a civil párbeszédben, a konzultáció folya-

matában.

Az SZMM és a foglalkoztatási célú civil ernyőszerveze-

tek együttműködésének főbb megjelenési formái:

1. párbeszéd, konzultáció a partnerség jegyében (tér-

ségi, regionális, országos);

2. gyakorlati tevékenységek (konferenciák, képzések,

közös rendezvények, stb.);

3. tárgyalás, megállapodás kötés céljával (ágazati, te-

rületi, szektoriális szinten);

4. közös projektek, fejlesztési programok, cselekvési

tervek kidolgozása;

5. a nemzeti és közösségi jogalkotáshoz, intézmény-

rendszerek szakmai munkájához való kapcsolódás.

Eredmények elsősorban az 1-3 pont terén számottevőek,

ezért a továbbiakban e területeket részletesebben is be-

mutatom.

Párbeszéd, konzultáció

Regionális Foglalkoztatás-fejlesztési

Civil Klub (RFCK) hálózat

A foglalkoztatási célú civil párbeszéd és konzultáció, az

információhoz jutás legszélesebb fóruma a Regionális

Foglalkoztatás-fejlesztési Civil Klub hálózat, melynek

munkájában mintegy 350-400 szervezet vesz részt. Ez a

hálózat a 2003-ban elfogadott ágazati civil stratégia része-

ként 2004 tavaszán épült ki, melynek célja a regionális

szintű foglalkoztatási partnerségek elősegítése, a tapasz-

talatcsere és konzultáció biztosítása.

Az RFCK intézménye nem más, mint a szakmai és

módszertani információk átadásának és cseréjének ke-

rete, a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek és a ve-

lük együttműködő önkormányzatok, munkaügyi kiren-

deltségek, gazdálkodó szervezetek számára.

Az RFCK fő feladatai:

– a szervezetek közötti tapasztalatcsere, jó gyakorla-

tok megismertetése, kölcsönös információnyújtás,

– az együttműködés a helyi igények feltárásában, na-

gyobb térséget, vagy szakmai területet

érintő közös programok fejlesztésében, az

elképzelések és a tervezés összehangolása,

– konzorciumi pályázati tevékenység elő-

készítése,

– szervezetek közötti partnerség intézmé-

nyesítése,

– új szervezetek bevonása,

– korlátozott erőforrásokkal rendelkező

foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek

segítése, bevonásuk programokba.

A koordinációt olyan regionális hatókörű

civilszervezetek bevonásával végzik, me-

lyek sokéves szakmai tapasztalattal, szé-

leskörű területi és regionális ismertséggel,

valamint megvalósított modell értékű

projektjük révén tudással rendelkeznek.

Civil Foglalkoztatási Műhely (CFM)

Az SZMM stratégiai partnere a nyolc ernyőszervezet, s

az együttműködés kerete a Civil Foglalkoztatási Mű-

hely, mely 2003 óta működő szervezeti keret. Mára

„központi” véleményező és javaslattevő fórummá vált.

A CFM tapasztalataira építeni tudnak a minisztérium

érintett szakmai főosztályai és háttérintézményei.

Működését 2003 júliusában kezdte meg az SZMM

támogatásával. Alapító tagjai olyan országos hatókörű,

foglalkoztatási célú ernyőszervezetek, amelyek együt-

tesen munkálkodnak abban, hogy a nonprofit szektor

foglalkoztatási ágazata erőteljesebben és eredménye-

sebben jelenhessen meg a társadalmi párbeszédben és a

közfeladatok, közszolgáltatások ellátásában.

A CFM küldetése:

– az ágazati civil párbeszéd kereteinek szélesítése és

gazdagítása,

– a horizontális és vertikális együttműködés és part-

nerség elősegítése,

– részvétel a szaktárca döntéselőkészítő szakmai mun-

kájában,

– az érdekképviseleti, a civil kontroll kereteinek ki-

használása.

A CFM szolgáltatásai:

– foglalkoztatási célú internetes portál felállításával és

működtetésével biztosítja a folyamatos információ-

áramlást és kapcsolattartást a bekapcsolódó szerve-

zetek részére,

– közreműködés a partnerségek létrejöttét és mű-

ködtetését elősegítő országos hálózat kialakítá-

sában,

– megteremti és biztosítja az összehangolt szakmapo-

litikai képviselet fórumait,

A foglalkoztatási cé-

lú civil párbeszéd és

konzultáció, az in-

formációhoz jutás

legszélesebb fóruma

a Regionális Foglal-

koztatás-fejlesztési

Civil Klub hálózat,

melynek munkájá-

ban mintegy 350-

400 szervezet vesz

részt.

civil fórum22

– regionális szakmai fórumokat, szükség szerint mun-

kacsoportokat hoz létre és működtet,

– hírlevelet ad ki a foglalkoztatási célú nonprofit szer-

vezetek tájékoztatása céljából.

Gyakorlati kezdeményezések

A képzések, konferenciák, közös rendezvények terén sok-

színű és hatékony munkaformák jellemzik a munkaügyi

kormányzat és az ernyőszervezetek tevékenységét.

A foglalkoztatási szint és foglalkoztathatóság javítását

szolgáló tevékenység formák (1997-től)

Tárgyalás, megállapodás céljával

E téren a II. Civil Foglalkoztatási Konferencia (2004.12.03.)

tekinthető modellértékűnek, melynek keretében a civil és

kormányzati szakértők négy témát vitattak meg az állás-

foglalás szándékával:

1. A civilszervezetek helyzete és a civil közreműködés-

sel megvalósítható foglalkoztatás-bővítés lehetőségei.

2. A civil-, nonprofit szervezetek forrásfelvevő és

hasznosító képessége, támogatási rendszerek.

3. Civil partnerség, helyi foglalkoztatási együttműkö-

dések az intézményi szereplőkkel.

4. Civil hálózatok, együttműködések, segítő rendsze-

rek, szolgáltatások.

A Konferencia keretében aláírt Szándéknyilatkozat a kö-

zel tíz éves együttműködés kiemelkedő állomása a tel-

jeskörű intézményesüléshez vezető úton.

Az SZMM – CFM Szándéknyilatkozat rögzíti:

– A magyarországi harmadik szektorban a munkavál-

lalók száma folyamatosan növekszik, de a dinami-

kus fejlődés ellenére is messze elmarad az Európát

jellemző arányoktól. Az EU tagállamaiban a munka-

vállalók 8-10%-a a nonprofit szektorban szerzi a

munkajövedelemét. Nálunk ugyan ez az arány

2,5%, számuk a 100 ezer főt nem éri el.

– A hazai civil-, nonprofit szervezeteknek alig egy szá-

zaléka, 350-400 szervezet szakosodott nonprofit fog-

lalkoztatási, és a foglalkoztathatóság javítását célzó te-

vékenységekre. Számuk és arányuk alacsony szinten

megrekedni látszik, területi megoszlásuk egyenetlen.

– Az ágazati civil stratégia céljainak megfelelően a

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium

kezdeményezésére és anyagi támogatásával a fog-

lalkoztatási célú nonprofit szervezetek ernyőszerve-

zetei 2003 szeptemberétől működtetik a Civil Fog-

lalkoztatási Műhelyt. A Műhely tág teret biztosít az

állami és civilszervezetek szakmai törekvéseinek

megvitatására, a tapasztalatok feldolgozására és ér-

tékelésére, a civilszervezetek közötti feladatok meg-

osztására és összehangolására. A kezdeti eredmé-

nyek biztatóak.

– Hazánk EU-tagsága jelentős – a nonprofit foglalkoz-

tatás bővítését is szolgáló – pénzügyi alapokat tett

hozzáférhetővé a munka világához kötődő civilszer-

vezetek számára, s ezáltal a fejlődés új távlatai nyíl-

tak meg.

– A civil-, nonprofit szervezetek közreműködésével

megvalósuló foglalkoztatás-bővülés és az együtt-

működés kiszélesítése érdekében feltétlenül szüksé-

gessé vált az ágazati civil párbeszéd fejlesztése. En-

nek keretében a Civil Foglalkoztatási Műhelyben

együttműködő szervezetek kezdeményezésére a

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium

és a foglalkoztatási civil-, nonprofit szervezetek er-

nyőszervezetei, kinyilvánítják azon szándékukat,

hogy 2005 első félévétől létrehozzák, intézményesí-

tik, majd a kölcsönös előnyök alapján működtetik a

szaktárca és a civil foglalkoztatási szervezetek kö-

zötti érdekegyeztetést.

SZMM – CFM Megállapodás a foglalkoztatási civil ér-

dekképviselet kiépítéséről

A szándéknyilatkozattól a megvalósításig közel egy év

telt el, de a 2005. december 1-jén megtartott III. Civil Fog-

lalkoztatási Konferencia újabb szakaszhatárt jelentett az

ágazati civil érdekképviselet kiépítése terén. Ennek a

mérföldkőnek megalapozója volt, hogy a Strukturális

Alapok forrásainak fogadása kapcsán megjelent problé-

mák megoldásában a CFM aktív szerepet vállalt. 2005. jú-

nius 15-én aláírták azt a munkaprogramot, melynek kere-

tében az SZMM – CFM – HEFOP IH négy munkacsopor-

tot hozott létre, tételesen:

1. a pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos kérdések;

2. a projektkezelő rendszer működésének racionalizá-

lása, hatékonyságának biztosítása;

3. a likviditási problémák kérdésköre;

4. a modellértékű foglalkoztatási programok hosszú

távú működtetését biztosító támogatáspolitika ki-

alakítása.

A konfliktusokkal, érdekütköztetéssel, érdekharmonizáci-

óval kapcsolatos tevékenység szétfeszítette a korábbi

szakmai műhelymunka kereteit és felgyorsította az érdek-

képviseleti rendszer megalapozását, intézményesítését.

Tevékenységi forma Szakmai cél

Szakmai konferencia és

kiadvány program (1997-)

– munkaerőpiaci tapaszta-

latok, változások megisme-

rése, azok kezelésére kiala-

kított gyakorlat közreadása,

publikálása

Szakmai Támogató

Rendszer (1999-2002)

– a munkanélkülieket segítő

nonprofit szervezetek szak-

mai együttműködése feltét-

eleinek kialakítása és fej-

lesztése

Európai uniós felkészülés

segítése (2001-2004)

– a hazai foglalkoztatási cé-

lú civil szervezetek EU

adaptivitásának elősegítése,

a szervezetek transznacio-

nális kapcsolatainak erősí-

tése

EU – Háló Partnerség

Program (2002-)

– a foglalkoztatási kapacitás

növelése a foglalkoztatási

célú civil szervezetek köré-

ben az EU-modellek elter-

jesztésével,

HEFOP – CFM – SZMM

Egyeztető fórum (2005-)

– HEFOP és EQUAL prog-

ramok megvalósításának

nyomon követése, javaslat-

tétel a szükséges változtatá-

sok meghozatalára, a ta-

pasztalatok együttes hasz-

nosítása

Civil érdekérvényesítés 23

A 2005. november 30-án aláírt SZMM – CFM Megállapo-

dás rögzíti:

– A megállapodás célja a partnerség és a szakmai

együttműködést szolgáló érdekegyeztetés kiszélesí-

tése, intézményes kereteinek megteremtése.

– A felek vállalják, hogy a kölcsönös érdekek figye-

lembevételével kétoldalú érdekegyeztető fórum-

rendszert hoznak létre és működtetnek.

– Az ágazati civil érdekegyeztetési rendszer olyan

komplex együttműködést foglal magába, amely segíti:

– a foglalkoztatáspolitikai kormányzati döntésho-

zatal során a civil tapasztalatok, javaslatok fel-

használását,

– a civil erőforrások bevonását a foglalkoztatáspo-

litikával kapcsolatos közfeladatok ellátásába, a

részvétel elvének megfelelő civil közreműködést

a minisztériumi munkában és az irányítása alatt

működő intézményrendszer tevékenységében,

– az ágazati tevékenység civil figyelemmel kísérését.

– Az ágazati civil érdekegyeztetés rendszerének területei:

– Ágazatpolitikai célok kialakításában, megvaló-

sításában való részvétel

– Forrásfelhasználásban való közreműködés

– Nemzetközi kapcsolatok, programok

– A felek megállapodnak abban, hogy az ágazatot

érintő stratégiai, koncepcionális kérdések megvita-

tásának, a kétoldalú érdekegyeztetési rendszer ki-

építésének fórumaként – átmeneti jelleggel az ér-

dekegyeztetési rendszer kiépüléséig – a Civil Foglal-

koztatási Műhely tagjaiból és FMM-delegáltakból

álló paritásos Konzultatív Tanács

szolgál.

– Az együttműködési megállapodás a

kétoldalú érdekegyeztetés hatáskö-

reinek jogi normákba foglalásáig

szól. A felek az ágazati civil érdek-

képviseleti rendszer kiépülésének fo-

lyamatát félévente áttekintik és érté-

kelik a közös munkát, szükség esetén

javaslatot tesznek a megállapodás

módosítására.

– A megállapodás nyitott, ahhoz bár-

mely foglalkoztatási civil érdekkép-

viseleti ernyőszervezet csatlakozhat,

s részt vehet megvalósításában, ha

vállalja a jelen megállapodásban fog-

lalt feltételek teljesítését.

A megállapodásban foglaltak megvalósítást a 2006. január

19-én megalakult 10 fős bipartit Konzultatív Tanács gon-

dozza az ügyrendjében és munkatervében foglaltak sze-

rint. A Tanácsban azonos képviselettel és jogosítványokkal

ül le a civilek és a munkaügyi kormányzat 5-5 képviselője.

Az érdekegyeztetés szakmai témaköreire négy mun-

kacsoport szerveződött, ezzel a közel egy évtizedre visz-

szanyúló konzultáció és foglalkoztatási civil érdekegyez-

tetés fejlődése új szakaszhoz ért. Önálló életre kelt a civil

érdekképviselet makroszintje.

Nem mondható el, hogy az ágazati együttműködést

folyamatos és ciklusokon átnyúló munkakapcsolat jelle-

mezi. A kormányzati ciklustól függően változott az aktu-

ális minisztériumi hozzáállás, a paternalista szemlélettől

egészen a merev elutasításig, illetve a valós együttműkö-

dés kezdeményezéséig.

Hasonló problémák voltak megfigyelhetők a civil-ci-

vil együttműködés terén is.

A távlat biztató, hiszen az eddig elért eredmények mi-

közben kötelezik a stratégiai partnereket, egyben garan-

ciáját is jelentik a kormányzati ciklusokat átívelő együtt-

működés kiteljesítésének.

Az érdekképviselet kérdése

A foglalkoztatási civil érdekképviseleti rendszer kiépíté-

se során számos nyitott kérdésre kell választ adni, többek

között:

– Kik tárgyaljanak, milyen legitimációval

Meg kell határozni, kik milyen alapon képviseljék a

szektort. Megválaszolandó kérdés a legitimáció, a

szakmai dominancia, a reprezentativitás, az infor-

mációhoz való hozzáférés, stb.

– Kötött vagy szabad mandátum

Mivel a tárgyalások során alkukat, egyezségeket

kell kötni, fontos kérdés a kötött vagy szabad man-

dátum. Ki kell építeni azt a mechanizmust, mely ga-

rantálja, hogy az információk, megállapodások

eredményei eljussanak a legszélesebb körbe.

– Területi tagoltság kérdése (makro-, mezo-, kistérségi

szint)

A makroszintű érdekegyeztetés során kézenfekvő

az ernyőszervezetek tárgyalási pozíciója, mivel tag-

szervezeteik megbízása alapján dolgoznak. Ez ga-

rantálhatja a számonkérhetőséget és a visszahívás

lehetőségét is.

– Költségek kérdése

Téves hit, hogy az érdekképviseleti munka nem ke-

rül pénzbe. A költségek viselése kulcskér-

dés az eredményes érdekegyeztetés so-

rán. A megfelelő személyi feltételek bizto-

sítása, a kapcsolattartás rendszere jelen-

tős forrásokat igényel, melyre eszközök

csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

Ügyelni kell, hogy az állami támogatások

miatt ne alakuljon ki függőség az állam-

tól, ez a veszély főleg helyi szinten fenye-

get. Az egyenrangú partnerség fenntartá-

sa érdekében mindenképpen civil hozzá-

járulás is szükséges a rendszer hatékony

működtetéséhez.

– Képviseleti státusok, kapcsolattartás,

visszacsatolás kérdése

Fontos kérdés, hogy az egyeztetésben

közvetlenül nem szereplő civil vélemény

hogyan kerül be a rendszerbe, és milyen csatornákon

kap visszajelzéseket.

Mi kell ehhez? Stabilitás, nyilvánosság, bizalom!

Alapvető igény, hogy a Konzultatív Tanácsban

egyenlő arányban vegyenek részt a civil és a kor-

mányzati szakemberek.

2. A Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv

Nyilvánosságáért (CNNy) munkacsoport

A CNNy jogilag nem bejegyzett, laza „akciócsoport” jel-

legű szerveződés, 2005 elején alakult 15 országos civil-

szervezet közreműködésével, kettős céllal. Egyrészt nyo-

mon követi és elemzi a nemzeti stratégiai fejlesztési do-

kumentumokat előkészítő hivatalok, bizottságok munká-

ját, másrészt konkrét, a végrehajtásra vonatkozó javasla-

tokat dolgoz ki és juttat el a Nemzeti Fejlesztési Hivatal

és más előkészítő intézmények részére.

A civil-, nonprofit

szervezetek közre-

mûködésével meg-

valósuló foglalkozta-

tás-bõvülés és az

együttmûködés ki-

szélesítése érdeké-

ben feltétlenül szük-

ségessé vált az ága-

zati civil párbeszéd

fejlesztése.

civil fórum24

A CNNy tapasztalatait negyedévente közzétett jelen-

téseiben foglalja össze (melyek megtalálhatók:

www.cnny.hu honlapon is).

A Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért

munkacsoport megalakulása óta összesen öt jelentésben

dokumentálta az NFT II-höz kapcsolódó társadalmi

egyeztetés folyamatát, és fogalmazta meg az egyes állo-

másokhoz kapcsolódó véleményét, javaslatait és alkalom-

adtán kritikáját.

Az öt jelentés legfontosabb közös tar-

talmi eleme a valamennyin átívelő krono-

lógia, amely felsorolásszerűen bemutatja

az adott időszak legfontosabb fejleménye-

it és eseményeit, a lezajlott levélváltásokat

és egyéb kommunikációt, az ehhez kap-

csolódó értékelést és javaslatokat, vala-

mint a függeléket, amely teljes részletes-

séggel tartalmazza a CNNy által küldött

leveleket, sajtóközleményeket és egyéb

anyagokat, illetve az erre kapott válaszo-

kat és visszhangot.

Ezen túlmenően minden egyes jelentés

behatóbban foglalkozott az adott időszak-

ban tárgyalt stratégiai dokumentumok

egyeztetésének tapasztalataival és egyéb

sajátosságaival:

– Az első ismertette a meghatározó jo-

gi kereteket és szabályozási hátteret,

valamint átfogó javaslatokat tett a társadalmi egyez-

tetés folyamán betartandó elvekre, módszerekre és

eszközökre.

– A második a hosszú távú Országos Fejlesztéspoliti-

kai Koncepció (OFK) társadalmi egyeztetésének be-

mutatása mellett részletesen értékelte a folyamat

technikai (internetes) hátterét, tekintettel arra, hogy

a dokumentumok véleményezése egyre inkább e

formában zajlott (és zajlik), illetve röviden kitért a

civil szektor/szervezet meghatározására, minthogy

ez több félreértést szült az egyeztetések során.

– A harmadik jelentés áttekintette, hogy mennyiben vál-

tozott az OFK az egyeztetés folyamán, azaz mennyi-

ben tudták a beérkező vélemények befolyásolni a do-

kumentum tartalmát; emellett bemutatta az akkor ép-

pen a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) ne-

vet viselő NFT II. egyeztetésének folyamatát.

– A negyedik továbbra is az NFT II. – különböző idő-

szakban különböző neveket viselő – változatainak

egyeztetését vette górcső alá, és elemezte, hogy a

végső változatot mennyiben alakították a társadal-

mi egyeztetés során beérkezett vélemények.

– Az ötödik immár az Operatív Programok egyezteté-

sét vizsgálta, és egy – a civileket leginkább érintő –

program, a TÁMOP példáján keresztül elemezte az

egyeztetési folyamat hatását.

Mindezek mellett valamennyi jelentés hasznos informá-

ciókat is igyekezett nyújtani olvasói számára: elérhetősé-

gek és kapcsolatok (pl. tervezési munkacsoportok és

egyéb felelős szervek), folyamatábrák, háttéranyagok,

internetcímek közzétételével.

Elmondható, hogy a CNNy működése kétségtelenül

komoly előrelépést hozott a korábbi időszakokra jellem-

ző működésmódhoz képest. A Nemzeti Fejlesztési Hiva-

tal láthatóan komoly erőfeszítéseket tett annak érdeké-

ben, hogy egy elektronikus alapokra helyezett, hozzáfér-

hető és kezelhető struktúrát alakítson ki (internetes re-

gisztráció, kérdőív, számítógépes feldolgozási rendszer

stb.), lehetővé téve egyfelől, hogy minél több szervezet és

egyén kifejthesse álláspontját, másfelől, hogy felkészül-

jön a várható nagyszámú észrevétel fogadására és beépí-

tésére. Sőt, „személyre szabott” válaszlevelek formájában

részletes visszajelzést kaptak az egyeztetésben részt vevő

szervezetek, illetve a dokumentum korrektúrázott válto-

zata felkerült az NFH honlapjára, így abban nyomon kö-

vethetőek voltak a beépített elemek.

Emellett érezhetően zökkenőmente-

sebbé vált a civil társadalommal folytatott

kommunikáció is: a CNNy létezését a hi-

vatal elfogadta, megkereséseire nagyobb

arányban válaszolt, és a honlapon is sok-

kal több információ vált hozzáférhetővé,

mint az egyeztetés első időszakában. A

„szokásos” államigazgatási ügymenethez

képest (amikor gyakran csak néhány nap

áll rendelkezésre egy-egy anyag észrevé-

telezésére) a különböző dokumentumok

véleményezésére rendelkezésre álló idő is

hosszabb lett, bár az ilyen jelentőségű do-

kumentumok esetében ez inkább az el-

várható minimum lenne.

A folyamat központi kormányzati sze-

replője, a NFH részéről a CNNy a korábbi-

nál nagyobb nyitottságot tapasztal: a kom-

munikáció – mind írásban, mind szemé-

lyesen – rendszeresebbé és egyenesebbé

vált. Ugyanakkor, mivel a CNNy deklarált célja az egyez-

tetési folyamat nyomon követése, nem pedig a dokumen-

tumok tartalmi véleményezése, óvnánk attól mind a hiva-

talt, mind a többi illetékes közigazgatási szervet, hogy

munkacsoportunkat a civilek „felkent” képviselőjének,

a folyamat központi szereplőjének tekintse, és a további-

akban ránk szűkítse egyeztetési erőfeszítéseinek körét.

Az NFH-val való együttműködés további jellemzője

volt az elmúlt hónapokban, hogy a hosszabb hallgatás és

az intenzívebb információcsere időszakai váltogatták

egymást. Míg a szóbeli egyeztetésre irányuló kéréseink ál-

talában meghallgatásra találtak, és ezek alkalmával szá-

mos ígéretet is kaptunk, a várt anyagok, dokumentumok

jórészt nem érkeztek meg. Ezért azonban nem kizárólag és

nem elsősorban a hivatalt illeti bírálat: a közigazgatáson

belüli egyeztetések elhúzódása, a folyamat hivatalos sze-

replőinek vitái miatt szenvednek késés a jelentős doku-

mentumok társadalmi vitára bocsátása.

3. Civil Lobbi Kerekasztal

A Civil Lobbi Kerekasztal először 2003-ban tartott össze-

jövetelt, reagálva azokra a problémákra, melyek a civil

szektort érintik. A részvevők általában olyan ad hoc jelle-

gű találkozásairól van szó, melyeken aktuális kérdések-

ben foglalnak állást.

Az egyik nagy vihart kavart esemény az uniós csatla-

kozásunkat követő Operatív Programok megvalósítása

kapcsán került felszínre. Nonprofit szervezetek tömege je-

lezte azt a lesújtó helyzetet, mely az állami, különösen az

EU források mentén kiírt pályázatok lebonyolítása során

kialakult. Miközben az állami feladatok ellátásában a kor-

mányzat és az önkormányzatok egyre nagyobb mértékben

támaszkodnak a civilszervezetekre, és a partneri viszonyt

hangsúlyozzák, a feltételek egyenlőtlenek. Szó sincs part-

neri viszonyról: kihasználva a nonprofit szervezet kiszol-

gáltatottságát (illetve saját pozíciójából fakadó előnyöket),

a szerződéseket nem készítették el, illetve nem írták alá ha-

Miközben az állami

feladatok ellátásá-

ban a kormányzat

és az önkormányza-

tok egyre nagyobb

mértékben támasz-

kodnak a civilszerve-

zetekre, és a partne-

ri viszonyt hangsú-

lyozzák, a feltételek

egyenlõtlenek. Szó

sincs partneri vi-

szonyról...

Civil érdekérvényesítés 25

táridőre, a pénzek átutalásáról nem a szerződésben rögzí-

tettek szerint gondoskodtak. Mindezt büntetlenül megte-

hették, hiszen a szervezeteknek számonkérési lehetősége

nincs, jogi és anyagi feltétek híján szinte eszköztelenek e

kiszolgáltatott helyzetben. S a hosszadalmas eljárások so-

rán folyamatosan élik fel emberi és anyagai erőforrásaikat.

A problémát érzékelve a Civil Lobbi Kerekasztal egy

nyílt levelében, 250 civilszervezet nevében kérte a kor-

mányt, tegyen határozott intézkedéseket annak érdekében,

hogy az állami és uniós pályázatokon nyertes programjaik-

hoz a kiírásoknak, szerződéseknek megfelelő ütemezésben

folyósítsa a támogatásokat. Tűrhetetlennek tartottuk, hogy a

civil szektor milliárdokat hitelez kamatmentesen az állam-

nak és az EU-nak, miközben állandó forráshiánnyal küzd.

A nyílt levéllel egyidőben a Civil Lobbi Kerekasztal

négy tagja „vetélkedőt” írt ki. Kerestük azt a civilszerveze-

tet, amely a legnagyobb összegű kamatmentes hitelt nyújt-

ja az államnak és az EU-nak. „Az állam legnagyobb civil

hitelezője” címért a civilszervezetek egy kérdőív kitöltésé-

vel tudtak pályázni. Az űrlapokat az Autonómia Alapít-

vány által működtetett www.transzparens.hu honlapról

lehetett tölteni. Az egész akciónak megfelelő sajtóvissz-

hangot is sikerült teremteni.

Az elismerő oklevelet végül három szervezet kapta meg

A kampány kabalaállata is jól illusztrálta a helyzetet, eb-

ben az évben az újévi üdvözleteket ilyen képeslapokon

kapták meg a kormányzati szervezetek képviselői.

Cikkemben a magyarországi, hol jó és követendő, hol

csak formális és jogos tiltakozást szülő gyakorlatokról

szóltam – civilszervezeti nézőpontból. Hazai demokrá-

ciánk nemrég vált nagykorúvá, de sokszor a serdülő-

korra jellemző érzelmi és értelmi állapotokat juttatják

eszünkbe működési nehézségei, zavarai. Mivel a társa-

dalom nagy családjának a tagjai vagyunk, felelősek is

vagyunk a fejlődéséért. Ezért hol dicsérünk, hol zavar-

tan keressük, hol kell változtatni. Ez a cikk bár leíró jel-

legű, de aki olvassa, megértheti belőle a változtatás

igényét is.

Dr. Bényei Andrásné

Nonprofit Humán Szolgáltatók

Országos Szövetsége – ügyvezető igazgató

e-mail: benyei.andrasne@chello.hu

AKeleti-Kárpátokban, a Gyer-

gyói- és Görgényi-havasok lá-

bánál elterülő ködös fennsí-

kon van egy község. A település

múltja a XV. századba nyúlik vissza.

Lakói – a hadviselésben vállalt fel-

adatokért kiváltságos jogokkal ren-

delkező – szabad székelyek leszár-

mazottai. Békeidőben az itt lakók há-

rom alapfoglalkozást űztek ősidők

óta: erdőgazdálkodás, állattenyésztés

és földművelés. A települést ma – a

huszonegyedik század elején – 6 ezer

ember lakja. Dolgoznak ők külföld-

ön, méhészkednek, állatokat tenyész-

tenek, kereskednek, vadásznak, pi-

tyókát termelnek, fát vágnak és erdőt

lopnak, szívesen látják a hegyeikbe

tévedő turistát. Nem rosszabbak és

nem is jobbak, mint bárki más. Egy

dolog miatt mégis írnunk érdemes

róluk, egy dolog miatt mégis külön-

legesek ők, sőt példaértékűek szá-

munkra.

Gyergyóditrói történetünk gyöke-

re évmilliókra nyúlik vissza, amikor

még ember sem taposta a földet, de a

földfelszínt alakító geológiai folya-

matok létrehozták az akkor még név-

telen Újhavast, benne a szienittel. A

modern ember ipara számára oly ér-

tékes kőzettesten érintetlen még az

öreg fenyves, amelyben többet jár a

medve, mint az ember. A ditrói alká-

li masszívum geokémiai, ásványtani

és kőzettani változatosságáról – szak-

Gyergyóditrói bánya:

profit, természet és helyi közösség

civil fórum26

mai körökben – messze földön híres.

A kék szodalitos és kankrinites nefe-

linszienitet a szakirodalomban itt ír-

ták le először (F. Zirkel, 1866) és

ditroit néven ismerik ma szerte a vi-

lágon. Az üveg- és kerámiagyártás-

ban használt ásványkincs kitermelé-

sében rejlő üzleti lehetőség nemrég

keltette fel a külföldi befektetők ér-

deklődését. Ennek nyomán született

meg a Gruppo Minerali Rt. gyer-

gyóditrói bányaprojektje. Az olasz

érdekeltségű cég 26 új munkahellyel

kecsegteti a helyieket. Cserébe kül-

színi kitermeléssel elhordaná egy

hegy felét, 8 millió tonna kőzetet

szállítana át a községen, rongálva a

község útjait és lakóházait, jelentős

por- és zajszennyezéssel terhelné a

település lakóit, károsítva a mező-

gazdasággal, állattenyésztéssel fog-

lalkozókat, tönkretéve a fejlődő tu-

rizmust.

Az olasz vállalkozó 2003-ban je-

lent meg a községben. Csendben dol-

gozott. Megkereste a kulcsembereket,

mindazokat, akiknek az aláírása kel-

lett a bányanyitáshoz. Az Újhavason

létesítendő bánya területére bérleti

szerződést kötött a Közbirtokosság

vezetőivel, a leendő kőzettárolóra kü-

lön területet bérelt a helyi tanácstól,

meggyőzte a polgármestert, meg-

győzte a Környezetvédelmi Hivatal

illetékes vezetőjét is. Egy év leforgása

alatt minden készen állt: kiállították a

környezetvédelmi engedélyt.

Ekkor kezdett a csendben végre-

hajtott terv a felszínre kerülni. Kide-

rült, hogy a helyi önkormányzati

képviselők által bérbe adott területre

nem lovardát, hanem hulladék kőzet

lerakására alkalmas tározót készül-

nek építeni. Kiderült, hogy a Közbir-

tokosságnak az Újhavasra kötött

szerződésből jutó évi 6 000 euró ko-

rántsem jelentős, hiszen ha azt leoszt-

ják a közbirtokossági tagok között,

csak egy-egy doboz cigarettára jut

belőle. Az emberek láttak már zajos-

poros-füstös bányavárosokat, de

egyikben sem tudták volna elképzel-

ni jövőjüket. Felháborodtak az ön-

kormányzati képviselők, felháborod-

tak a kérdezetlenül becsapott közbir-

tokossági tagok, felháborodtak az

egyszerű falulakók. A felháborodást

fokozta, hogy az olasz vállalkozó

csendben, kerülőutakon és a nyilvá-

nosság kerülésével ügyködött. A te-

hetetlenség érzése alatt izzottak az

indulatok az emberekben, hiszen a

bánya ügye eldöntött dolognak és

visszafordíthatatlannak tűnt. A helyi

tanács azonban egy határozattal fel-

bontotta a leendő kőzettároló terüle-

tére szóló bérleti szerződést, aminek

következtében a már kibocsátott kör-

nyezetvédelmi engedélyt is vissza-

vonták. A kocka fordult, a kedélyek

megnyugodtak. A bánya ügye a fele-

dés homályába merült. Az Újhavas

büszke fenyőfái és a köztük bóklászó

medvék semmit sem tudtak a sorsu-

kat forgató emberi játszmákról, és ar-

ra sem gondolt senki, hogy az Újha-

vast elpusztításra bérbe adó szerző-

dés még ott lapul az olasz fiókjában.

2006 tavaszán újrakezdődött min-

den. Az olasz vállalkozó újból kör-

nyezetvédelmi engedélyért folyamo-

dott, oly módon alakítva át a bánya

tervét, hogy ne legyen szüksége kü-

lön kőzettározóra, hiszen a helyi ta-

nács visszavette tőle az e célra szánt

területet. A falu most sokkal hama-

rabb felbolydult. Nem szokott hozzá

a székely ember, hogy ráerőltessék a

jogi útvesztők arra, amit ő nem akar.

A helyi közösség tájékoztatását célzó

augusztus 6-i falugyűlés botrányosra

sikeredett. A bányavállalat képvise-

lőjét néhány béketűréséből kihozott

lakos megfenyegette és tojással do-

bálta meg.

Az elmérgesedett helyzet békés

megoldását kereső helyi lakosok a

romániai zöld civilszervezetektől

kértek segítséget. Az ügyet felvállaló

Zöld Erdély Egyesület képviselői

szeptember elején találkoztak először

a helyi közösség képviselőivel. Sze-

rencsés találkozás volt. A Zöld Er-

dély Egyesületnek több éves tapasz-

talata volt már ilyen ügyekben, amit

a Verespatakért folytatott harcban

szerzett. A helyiek pedig világosan

tudták, hogy mit akarnak és ugyan-

akkor megvolt az a maréknyi ember,

aki cselekvésre is készen állt, aki kéz-

be vette az irányítást, mozgósította a

többieket és cselekedett. Innen szinte

magától ment minden. A közösen

megszervezett ellenállás első ered-

ménye volt, hogy a bányaprojekt kör-

nyezeti hatástanulmányára több

mint 500 helyi lakos írásban tette le

tiltakozó beadványát a Hargita Me-

gyei Környezetvédelmi Hivatalnál.

Precedens volt, ők még ilyet nem lát-

tak, mondták a hivatalnokok. Az új-

ratervezett szienitbánya környezeti

hatástanulmányának nyilvános vitá-

ja 2006. szeptember 17-én zajlott. Bár

a hangulat igencsak forró volt, a

szakmai vélemények, kifogások és

kérdések kerültek előtérbe. A sarok-

ba szorított olasz vállalkozó a Kör-

nyezetvédelmi Hivatal képviselőjé-

nek segítségére szorult, majd külön

gratulált a Zöld Erdély Egyesület

képviselőinek.

Jelentős előrelépés volt, hogy a

helyi önkormányzati képviselőknek

sikerült kieszközölni egy hivatalos

népszavazás jóváhagyását a külszíni

fejtésű szienitbánya kapcsán, ame-

lyet október 1-re tűztek ki. A helyi

kisvállalkozók összedobtak egy

pénzalapot, amelyből a Zöld Erdély

Egyesület által irányított tájékoztató

kampányt finanszírozták. Önkénte-

sek járták a községet, akik elmagya-

rázták a bányanyitás hátrányait, kö-

vetkezményeit, plakátokat ragasztot-

tak a forgalmasabb helyekre, levél-

ben tájékoztattak mindenkit a nép-

szavazásról és ennek tétjéről, hangos-

bemondó járta a falut. A Zöld Erdély

Egyesület minden szavazókörzetben

jelen lévő megfigyelői biztosították a

népszavazás szabályszerű lefolyását.

A szavazati joggal rendelkező 4 906

állampolgár 54,55 %-a jelent meg az

urnák előtt, jogerőre emelve a refe-

rendumot. A hivatalos eredmények

Civil érdekérvényesítés 27

értelmében a szavazók 96,77 százalé-

ka a bányaterv megvalósulása ellen

tette le a voksát, a népszavazás alatt

semmilyen rendellenességet nem je-

lentettek. Bár jogi szempontból csak

irányadó és nem kötelező érvényű –

a megszervezett népszavazás a de-

centralizáció és a szubszidiaritás el-

vében hozott döntések, az európai

szellemiségnek a mintaszerű meg-

nyilvánulása volt. Mindemellett né-

hány hét alatt a Zöld Erdély Egyesü-

letnek sikerült komoly nyilvánossá-

got biztosítania az ügynek a médiá-

ban. Így a helyi közösség joggal re-

mélhette, hogy kimondta a végső

szót a bánya ügyében. Nem így tör-

tént. Az olasz vállalkozó folytatta az

engedélyeztetési folyamatot. Közben

a Zöld Erdély Egyesület támogatást

kapott a csíkszeredai PolgárTárs Ala-

pítványtól és a Trust for Civil Society

in Central and Eastern Europe-tól,

hogy folytassa helyi közösség ellen-

állásának megszervezését és kövesse

nyomon az engedélyeztetési folya-

mat helyességét.

A bányaprojekt végső meghiúsí-

tását – úgy tűnik – az engedélyezteté-

si folyamatban felfedezett hiba teszi

lehetővé. Ugyanis az olasz vállalkozó

„elfelejtett” területrendezési tervet

készíteni, bár a hatályos törvények

értelmében kötelessége lett volna,

még mielőtt maga a bányaprojekt en-

gedélyeztetését elkezdi. A területren-

dezési terv azért szükséges, hogy az

alapján lehessen eldönteni: a terve-

zett beruházás beleillik-e, beilleszthe-

tő-e a térség gazdasági, társadalmi és

környezeti struktúrájába, jövőképébe

vagy sem. A Hargita Megyei Környe-

zetvédelmi Hivatal ezért felfüggesz-

tette a bányaprojekt környezetvédel-

mi engedélyeztetési folyamatát,

ameddig érvényes területrendezési

tervet nem tudnak felmutatni.

Az olasz vállalkozó így a helyi ön-

kormányzati képviselők kezébe ke-

rült, ugyanis a területrendezési ter-

vet a gyergyóditrói tanácsnak kellene

jóváhagynia. Az eddig megkerült ön-

kormányzati képviselőkre Rocco

Mazzatura, a S.C. Ditrau Mining

Corporaton S.R.L képviselője zárt kö-

rű találkozón kívánt „hatást gyako-

rolni”, amelyet 2007. június 19-re hí-

vott össze a polgármester. A találko-

zó helyszínén megjelenő hívatlan

vendégek – néhány bányaellenes la-

kos és a Zöld Erdély Egyesület képvi-

selői – igencsak kellemetlen megle-

petésként szolgáltak. A polgármes-

ter, aki kezdetektől a bányanyitás hí-

ve volt, igyekezett ugyan lerázni a

kellemetlen vendégeket, ezek végül

mégis részt vehettek a megbeszélé-

sen. A három órás találkozón nagy-

részt Rocco Mazzatura beszélt. Mint

elmondta a hazugságok ideje lejárt,

most azért jött, hogy kompromisszu-

mot kössön. Bár nem bizonyíthatja

tényekkel, hogy az ő bányája más

lenne, mint azok, amelyek jelenleg

annyi környezetvédelmi és gazdaság

problémát okoznak Romániának, de

ígérete szerint hajlandóak lennének

profitjuk egy részét befektetni a köz-

ség iskoláiba, csatornahálózat kiépí-

tésébe, sportcsarnok építésébe vagy

bármi másba, amit a község igényel.

Elmondása szerint a tavalyi népsza-

vazás nem tükrözi a valóságot, hi-

szen az nem konkrét tényekről, ha-

nem csupán egy általános elképzelés-

ről döntött. Meggyőződése, hogy a

helyi közösség ellenállását csupán

két-három nagyszájú ember generál-

ta, akik kocsmai és piaci pletykákkal

fertőzték meg a közösséget. Kijelen-

tette, a végsőkig kitartanak, és foly-

tatni fogják a bányanyitás engedé-

lyeztetési folyamatát, mert a törvény

ezt megengedi nekik, így ő most

utoljára jött kompromisszumot kötni,

ezzel a találkozóval lejár a kompro-

misszumok ideje és csak a törvény

útján mennek tovább. Megtehetik,

hogy 30 bukaresti ügyvédet állítsa-

nak az ügyre, és ha úgy sem sikerül

megnyitni a bányát, akkor öt év múl-

va ismét próbálkoznak, újra és újra,

ameddig sikerül... A jelen lévő hat

helyi önkormányzati képviselő egy-

értelműen tudtára adta az olasz vál-

lalkozónak: ők a népet képviselik, a

népszavazás eredménye pedig egy-

értelmű, megkérdőjelezhetetlen és

világos. Ugyanakkor nem most kelle-

ne tanácskozni és kompromisszumo-

kat kötni, amikor a bánya ügye a ta-

nácsosok hatáskörébe tartozó terület-

rendezési terv módosításának elfoga-

dásától vált függővé. Akkor kellett

volna megkérdezni a helyieket, ami-

kor a bányanyitás terve megszületett.

Tűrhetetlen, hogy amikor a meddő-

hányó területét bérbe vették, azt nyi-

latkozták, hogy lovardát akarnak ott

nyitni. Tűrhetetlen, hogy évekig ké-

szítették elő a bányanyitást anélkül,

hogy a helyi közösséget képviselő ta-

nácsosok bármit is tudtak volna. Tűr-

hetetlen, hogy most azzal fenyege-

tőzzenek, hogy vége a kompromisz-

szumok idejének és a kommunikáci-

ónak... Utólag hiába a panasz, hogy

elköltöttek másfél millió eurót, nyílt

lapokkal kellett volna kezdeni a

játszmát és nem a kiskapukat keres-

ni. Az urizálást és a hülyeséget pedig

meg kell fizetni, idézte a népszerű ro-

mán közmondást az egyik tanácsos.

A 2007. július 21-én, a szienitbánya

területrendezési tervére szervezett hi-

vatalos közmeghallgatás kapcsán is-

mét felizzott a közhangulat. Több mint

száz tüntető fogadta a bányavállalat

képviselőjét, akit utoljára figyelmez-

tettek: békével hagyja el a települést! A

közmeghallgatást megelőzően 1200

helyi lakos és 20 civilszervezet írásban

tette le tiltakozó beadványát a Hargita

Megyei Környezetvédelmi Hivatal-

hoz, amelyben a környezetvédelmi

engedély megtagadását kérték. Az

olasz befektetőt a közmeghallgatásra

váró demonstrálók „Nem kell bá-

nya!”, „Székely vagyok nem bá-

nyász!” feliratú pólókban és számos

nagyméretű transzparenssel („Tisz-

teld a nép akaratát!”, „Nem akarunk

zajt, port!”, „Ne legyen itt Balán-

bánya!”, „Nem adjuk el hegyeinket!”,

„Vigyen el a kánya, nem kell nekünk

bánya!”, „Amit kiásol estig, mi bete-

metjük reggelig!”, „Urak, nekem elég

volt! Én nem játszom tovább!”, „Béké-

civil fórum28

vel jöttél, hát menj békével!”) adtak

hangot elégedetlenségüknek. Két bá-

nyásznak öltözött tüntető talicskában

ajándékot hozott az olasz vállalkozó-

nak: egy piros dobozba csomagolt

szienitdarabot, „Ezt elviheted” felirat-

tal. A polgármester megnyitó beszédét

követően „Peti bá” kért szót. Megkér-

dezte: érvényes-e a tavaly októberi

népszavazás eredménye? Az igenlő

válasz után a teremben lévő mintegy

150 ember felállt és hátat fordított a

pódiumnak. „Peti bá” a helyiek nevé-

ben kérte: a népszavazás eredménye

világos, az olasz vállalkozó legyen szí-

ves, tartsa magát a nép akaratához, és

most menjen el békével, ne hozza ki az

ördögöt a helyiekből. A felszólalást

vastaps fogadta, majd mindenki kivo-

nult a teremből, faképnél hagyva a

megszólalni sem tudó olasz vállalkozót.

Bár a történet még nem ért véget,

kimenetele egyértelműnek látszik,

hiszen a helyi tanácsosok nyilvános

ígéretet tettek: a szienitbánya terület-

rendezési tervét – a referendumon

megnyilvánuló népakaratra hivat-

kozva – nem fogják elfogadni.

Az Újhavas büszke fenyőfái így

most is állnak és a semmit sem sejtő

medvék most is köztük bóklásznak.

Gyergyóditró példát mutatott és be-

bizonyította: nem igaz, hogy a mai

világban minden megvehető, nem

igaz, hogy a hatalmasok ráerőltethe-

tik akaratukat a köznépre. Hogy en-

nek mi volt a titka – a céltudatosság,

a cselekvőkészség, a kitartás, az

együttműködés, a nyilvánosság biz-

tosítása vagy egyszerű véletlen? –,

döntse el az olvasó.

Kovács Zoltán Csongor

Zöld Erdély Egyesület – elnök

e-mail: csongor@greentransylvania.ro

1. Mielőtt a civil mozgalomról beszélnénk, kér-

lek, mesélj ennek az előzményeiről. Milyen

ügy kapcsán került sor erre a demonstrációra?

A városunkban, pontosabban a városunk fölé

magasodó Tubes hegyre – a városunk közigaz-

gatási határán belül – kívánnak elhelyezni egy

nagy hatótávolságú NATO-radart. Ezt több ok-

ból ellenezzük. Ellenérveink között egyaránt

vannak egészségi, környezeti és fegyverkezés

elleni szempontok, erre jött, ezeket tetézte az

Peták Péter

Istenkúti Közösségért Egyesület – társelnök

e-mail: petak@istenkut.hu

A Fegyvertelen Erõk Napja – demonstrációval

a társadalmi ügyekért!– interjú

Sok formája van a civil érdekérvényesítésnek. Legtöbb esetben az a pozitív eset jut eszünkbe, amikor asztal mel-

letti párbeszédre, egyeztetésekre kerül sor az illetékes döntéshozókkal. Vannak azonban radikálisabb civil meg-

mozdulások is. Ezekre nem sok példát látunk környezetünkben. Az alábbiakban egy ilyen radikálisabb civil meg-

mozdulásról, a Pécsen megszervezett Fegyvertelen Erők Napjáról kérdeztük az egyik szervezőt, Peták Pétert, aki az

Istenkúti Közösségért Egyesület (IKE) társelnöke. (Kérdezett: Csáki Rozália főszerkesztő.)

Civil érdekérvényesítés 29

előkészítési folyamat hiteltelensége, jogi prob-

lémák, komoly demokratikus deficit. Tartunk a

sugárzástól, a város legjobb ivóvízbázisát jelen-

tő karsztvíz veszélyeztetésétől és hogy a radar

nemcsak elcsúfítja városunkat, hanem mint ka-

tonai célpont, fenyegetést jelent városunkra

nézve. Az érintettek véleményének lekicsinylé-

sét hatalmi arroganciaként éljük meg.

A Tubes védelmére 2005-2006 fordulóján

létrejött Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM)

azért küzd, hogy a korábbi helyszín védelmé-

ben sikeres zengői mozgalom után most a

Tubesen is megakadályozzuk a NATO-radar

megépítését. A CMM-ben az IKE is kezdetektől

aktív, a Fegyvertelen Erők Napja a mozgalmon

belül a mi kezdeményezésünkre jött létre. A

biztonság számunkra gyökeresen mást jelent,

mint a katonai-hadiipari lobbi számára. Ők a

félelemre építenek. Majd jól megvédenek min-

ket valami általuk generált ellenségtől. Szá-

munkra a biztonságot a személyes kapcsolati

hálózataink jelentik, közösségi kapcsolataink

kölcsönössége. A hegyünkre tervezett high-

tech betonmonstrum ettől idegen.

A Fegyvertelen Erők Napjának elnevezett

demonstráció ötlete a csehországi Ne Zaklad-

nam (Nem a radarbázisra) által Európa milita-

rizációja ellen szervezett májusi konferenciáról

hazafelé jövet fogalmazódott meg bennünk.

Nyár elejétől mondogattuk a Civilek a Mecse-

kért Mozgalomban aktív társainknak, hogy kel-

lene ősszel egy jól előkészített tömegdemonst-

rációt tartanunk, ahol a fegyverkezés elleni fel-

lépést és ennek nemzetközi mozgalmi bázisát

jelenítenénk meg a tubesi radar-ügy kapcsán.

2. Miért választottátok ezt a módját a közössé-

gi érdekek képviseletének?

A közösségi érdekképviseletnek szinte a teljes

arzenálját bevetettük már. A város lakosságá-

nak harmadát megmozgató civil mozgalom ed-

dig utcai akciókkal, népi kezdeményezéssel,

önkormányzati közmeghallgatással, rendsze-

res sajtómegjelenéssel, honlapkészítéssel, fesz-

tiválszervezéssel, népszavazással, fellebbezé-

sekkel, bírósági keresetek benyújtásával lépett

fel a radartelepítéssel szemben. Volt itt már

minden: Pécs rendszerváltás utáni történetében

első lakossági kezdeményezésre (több mint 10

000 aláírással) összehívott közmeghallgatás el-

szabotálása, a szintén lakossági kezdeménye-

zésre (18 000 aláírás) kiírt népszavazás figyel-

men kívül hagyása (több radarellenes szavazó

volt, mint a Pécsen bármikor, bármelyik politi-

kai oldalnak, polgármesternek). A demonstrá-

ció célja volt az ügy napirenden tartása és to-

vábbi emberek aktiválása is. A nyomásgyakor-

lás is cél, ugyanakkor nem reméltük, hogy a

kormánydöntés megváltoztatása ilyen módon

elérhető lenne. Mivel az országos média a kor-

mányzati kommunikációnak megfelelően a

népszavazást úgy kommentálta, hogy a pécsiek

nem ellenzik a radart (a népszavazás érvényte-

len volt, mivel azon nem jelent meg a választó-

polgárok több mint fele), célunk volt megmu-

tatni egy tömegdemonstrációval, hogy a pécsi-

ek és Pécs környékiek ellenzik a radart, eluta-

sítjuk azt, hogy a NATO fegyverrendszerének

egy elemét telepítsék városunkba.

Demonstrációnk célja volt továbbá, hogy a

helyi ügyként kezelt tiltakozó mozgalmunkat

országos és nemzetközi aktivista hálózatokhoz

kapcsoljuk, hogy a Tubes védelmét nagy múltú

és széles bázisú nemzetközi antimilitarista

szervezetekkel és Európa-szerte aktív helyi til-

takozó mozgalmak összefogásával erősítsük

meg.

3. Miben is áll egy demonstráció megszerve-

zése? Kik és hogyan készítették ezt elő?

Mivel sokszor és sok mindent teszünk Tubes-

ügyben, ezért a Civilek a Mecsekért Mozgalom-

nak sok önfeláldozó, aktív tagja van. A mozga-

lom decentralizáltan működik, elég képléke-

nyen alakul, mindig új és új emberek kötele-

ződnek el, ezért több, egymással szorosabb sze-

mélyes kapcsolatot tartó aktív és kezdeménye-

ző mag együttműködéseként kell elképzelni.

Ezek egyike a mi egyesületünk. Egy stabil és

erős partnernek számítunk ebben a munkában.

Egy kezdeményezés akkor lesz sikeres, ha a

mozgalmon belüli többi aktív erőt is sikerül

megnyerni az ügynek. Ezzel nem volt semmi

nehézségünk, viszont úgy kellett időzítenünk

az eseményt, hogy beleférhessen az időbe és ki-

futhasson egy, a szeptember első felében zajló

másik CMM-kampány, amiben szintén volt

dolgunk bőven.

Pályázatot nyújtottunk be az Ökotárshoz a

külföldi szónokok útiköltségének támogatásá-

ra, végül egy prágai szónokunk érkezett, vi-

szont a Greenpeace és a Humanista Mozgalom

budapesti képviselői is erősítették rendezvé-

nyünk nemzetközi jellegét.

A demonstrációra mozgósító városi kam-

pányhoz a korábbi – nem túl hatékony – „min-

denki fénymásoljon ahol és amit tud” módsze-

rén sikerült túllépni, így egységes arculattal és

nyomdai minőségben készültek el az anyagaink.

6000 B/3-as plakátot, ugyanennyi matricát

és 5000 szórólapot készíttettünk kétszínnyo-

mással. A szórólap és a matrica gyorsan és ma-

radéktalanul elfogyott, plakátból is csak muta-

tóban maradt, mindenesetre ugyanilyen hatás

eléréséhez legközelebb 4000 plakát is elég lesz.

Két hétig kétnaponta plakátoltunk éjjelenként.

Féloldalas hirdetést jelentettünk meg a helyi

lapokban is (Esti Pécs, Univ Pécs, Pécsi Hírek).

A hírekben rendezvényünkről visszatérő előze-

test adtak le a Rádió Aktívban. Ezen kívül a

már korábban bejáratott módon SMS-ben és

interneten is mozgósítottunk.

A transzparensek, dekorációk készültek, és

bevetettük a már meglévő dolgainkat, feliratos

esernyőket, standokat. Az egyeztetéseket, arcula-

tot, nyomdát, a szónoklatokat, szállítást, színpa-

dot, hangosítást az egyesületünk (IKE) intézte.

4. A helyi hatóságok hogyan viszonyultak eh-

hez a kezdeményezéshez?

A demonstráció előkészítése és lebonyolítása

kapcsán a rendőrség és közterületesek korrek-

civil fórum30

tek, együttműködőek voltak. A városvezetés

meg partvonalon kívül volt, a demonstráció

már nem nekik szólt, az a vonat már elment,

amikor ők voltak helyzetben. Sajnos nem álltak

bátran választópolgáraik mellé sem a népszava-

zásig, sem azután az ügyben. Csak tessék-lássék

dolgokkal próbálkoztak, a helyi közvélemény

felé tett erőtlen gesztusokkal. A kormánnyal és

a Honvédelmi Minisztériummal nem voltak

hajlandóak ténylegesen konfrontálódni.

5. Ti, mint szervezők, hogyan értékelitek ezt

az eseményt?

A Fegyvertelen Erők Napját három szempont-

ból tartjuk sikeresnek, egy szempontból viszont

alulmúlta várakozásainkat.

1. Mint rendezvényt szervezetten és gördüléke-

nyen tudtuk lebonyolítani.

Délután háromkor, amikor a rendőrök kor-

donnal az Aradi Vértanúk útja két végén le-

zárták az autóforgalmat, teherautónk és egy

furgon, valamint kb. húsz szervező volt a

helyszínen. Megépítettük az emelvényt, be-

üzemeltük a hangosítást, a szervezők látha-

tósági mellényeire emblémákat fújtunk,

standokat helyeztünk el riadóláncunk bőví-

tése érdekében, transzparenseket és dekorá-

ciókat állítottunk össze. A

négy órára hirdetett rendez-

vényünket terv szerint húsz

perccel később elkezdtük.

Addig az újságíróknak

módjuk volt a szónokokkal

beszélgetni, a későn jövők-

nek megérkezni. Ezt az időt

a dobosok töltötték ki, illet-

ve – részben a hangosítás

teszteléseként – bemondtuk,

hogy hamarosan kezdődnek

a szónoklatok. Rövid fel-

konferálásokkal lezajlottak

a beszédek, a tervezett idő-

pontban, ötkor a demonstrá-

ció véget ért, kb. fél hatkor –

a tervezettnél gyorsabban –

az utat visszaadtuk a forga-

lomnak.

2. Elégedettek vagyunk azzal a

nyilvánossággal, amit ezzel

ügyünknek sikerült biztosítani.

Talán csak a népszavazás je-

lent meg eddig hangsúlyo-

san az országos médiában,

közel kétéves aktivitásunk-

nak különben inkább csak

helyben volt sajtója. Most

több országos televízióban is

megjelentünk, átment a mé-

dián helyi tiltakozó mozgal-

munk új üzenete, a fegyver-

kezés elleni nemzetközi ösz-

szefogásról.

3. Tartalma, üzenete szempont-

jából minőségi különbséget, for-

dulatot hozott mozgalmunkban:

– a szélesebb perspektíva,

– a radartelepítés valódi és elsődleges prob-

lematikájára fókuszálás,

– a pécsieken túli összefogás és szolidaritás, és

– új minőség az utcai demonstrációban, til-

takozási kultúrában (a derűs, nyugodt han-

gulat rendezvényünk legnagyobb erejének

bizonyult).

+1. Valójában több embert vártunk,

de szerencsére voltunk azért annyian, hogy

az adott helyszínen tömeget alkossunk, és a

többi pozitívummal együtt ez a tény önma-

gában ne töltsön el bennünket a sikertelen-

ség érzésével.

6. Jelentkeztek-e még a jövőben is hasonló

kezdeményezéssel? És mit javasoltok azok-

nak, akik hasonló demonstráció szervezését

tervezik?

Pillanatnyilag nem készítünk elő tömegde-

monstrációt, bár aktuális eseményhez kapcso-

lódó „gyors reagálású” kisebb demonstrációk,

ahogy eddig is voltak, biztosan ezután is lesz-

nek. Javasolni nem nagyon tudok, talán csak

azt, hogy nem elég az, ha éppen nincs más ér-

dekérvényesítési eszköz, szükséges az is, hogy

sok embert erősen érintsen az ügy.

Civil érdekérvényesítés 31

Nyitott jogalkotás: elmélet és

egy gyakorlati példa Magyarországról*

Szinte mindennap hallható pa-

nasz a politikusok, politológu-

sok, a közért aggódó emberek

szájából, hogy az állampolgárok kö-

zönyösek, nem érdeklődnek a köz-

ügyek, a politika iránt. Pedig a de-

mokrácia ideális esetben azt jelente-

né, hogy a „nép” akarata megjelenik

és érvényesül. Mit tehetünk akkor,

ha az emberek csak fanyalognak, azt

kérdik, hogy minek foglalkozzanak

ők a politikával, hiszen úgyse hallat-

szik a szavuk, a fontos döntések a fe-

jük felett születnek?

Egyáltalán, érdemes-e ezekkel a

kérdésekkel foglalkoznunk?

Úgy tűnik, igen.

Minden jel (és kutatás) arra mu-

tat, hogy az emberek boldogabbak,

kreatívabbak, sőt egészségesebbek

akkor, ha kompetensnek érzik magu-

kat, ha úgy érzékelik, hogy nem tehe-

tetlenül sodródnak életük eseményei

között.

Szerencsére a tudomány fejlődése

is ennek a változásnak kedvez. Sok

évtizeden keresztül azért volt az

egyetlen kivitelezhetőnek tűnő út a

képviseleti demokrácia, mert nem

voltak olyan eszközök, amik lehető-

vé tették volna azt, hogy az állampol-

gárok gyorsan, hatékonyan, kis ener-

gia-befektetéssel hallassák a hangju-

kat az őket érintő-érdeklő kérdések-

ben. Az információs technológia

gyors terjedése viszont lehetővé tette,

hogy a már meglévő demokratikus

intézményrendszer megőrzése mel-

lett szélesebb tér nyíljon az állampol-

gárok aktivitása előtt.

Az Európai Unió az állampolgári

részvétel négy fő területét nevezi

meg. Ezek szerint minden állampol-

gárnak joga van

– javaslatot tenni,

– informálni és informálódni,

– vitatkozni és

– döntést hozni

az életüket közvetlenül érintő kérdé-

sekben.

A nyitott jogalkotás pont ezekről

a jogokról szól: a 2005. évi XC. az

elektronikus információszabadságról

szóló törvény (Eitv.) előírja a hatá-

lyos és az előkészítés alatt álló jog-

szabályok, tervezetek nyilvánossá-

gát. Ez azt jelenti, hogy az állampol-

gároknak joga van megismerni a jog-

szabály-tervezeteket és véleményez-

ni azokat. Ez a törvény nagyon mo-

dern és haladó szellemű; felnőttnek

tekinti az állampolgárt, sőt eszközt is

ad a kezébe ahhoz, hogy kifejezhesse

véleményét. Ami viszont komoly hi-

ányosság: a törvény nem tartalmaz

szankciót arra az esetre, ha mulasztás

történik.

A NOSZA (Nonprofit Szektor

Analízis) Egyesület kutatásai szerint

a civilszervezetek elégedetlenek ami-

att, hogy a jogszabályok, rendeletek –

országos és helyi szinten – jellemző-

en a nyilvánosságtól elzárva kerül-

nek előterjesztésre. Gyakran a már

megtárgyalt és elfogadott anyagok

sem elérhetőek. Ilyen módon csorbul

a civilszervezetek érdekérvényesítő

képessége.

Mivel e szervezetek szerint nem

elfogadható, hogy bármilyen kor-

mányzati vagy önkormányzati dön-

tés után hetekig kell várni a rendele-

tek, jogszabály-tervezetek, más, hiva-

talos tervek nyilvánosságra hozatalá-

ra – ha egyáltalán nyilvánosságra ke-

rülnek –, 2005 végén civil összefogás-

sal elindult a jogalkotas.hu honlap,

hogy a készülő és az elfogadott tör-

vényekre, rendeletekre, anyagokra

vonatkozó információk gyakorlatilag

is elérhetőek legyenek.

A jogalkotas.hu oldalon rendsze-

resen nyilvánosságra hozunk egy

összehasonlító elemzést arról, meny-

nyiben felelnek meg, mennyiben kö-

vetik a minisztériumok, a megyei ön-

kormányzatok és az ötvenezer főnél

több lakosú városok az Eitv.-nek a

jogalkotás nyilvánosságára vonatko-

zó törvényi előírásait, a végrehajtási

rendeleteket.

A nyilvánosság a nyomásgyakor-

lás egyik leghatékonyabb eszköze a

demokráciákban. A honlapunkon

megjelenő nyilvános összehasonlí-

tással egyrészt szeretnénk elismerni

azokat a hivatalokat, amelyek jogsza-

bálykövető módon, és egyúttal a fel-

használók szempontjait figyelembe

véve működtetik honlapjukat. Más-

részt szeretnénk a kevésbé jogkövető

minisztériumokat szembesíteni a ci-

vil kontroll eredményeivel, felhívni a

figyelmet arra, hogy miben kellene,

lehetne a gyakorlatukon változtatni.

A minisztériumi elemzéseken ke-

resztül szeretném bemutatni tevé-

kenységünk folyamatát: az elemzést,

annak közzétételét és az azt követő

visszajelzéseket.

2007 első félévére vonatkozóan

meglepő adatok születtek: azokat a

* A cikk megírásához Márkus Eszter, a jogalkotás.hu oldalon megtalálható írásait és Ugrin Emese e-demokráciáról szóló írását használtam föl.

civil fórum32

törvényjavaslatokat vizsgáltuk, ame-

lyeket 2007 első félévében (2007. 01.

01.-2007. 06. 30.) nyújtottak be a ma-

gyar Országgyűlés elé.

A Magyar Köztársaság Országgyű-

lésének honlapjáról (www.mkogy.hu)

gyűjtött adatok szerint ez időszak alatt

összesen 161 darab törvényjavaslatot

nyújtottak be. Ezekből 4-et a bizottsá-

gok, 66-ot a képviselők és 91-et a kor-

mány nyújtott be. A bizottságokra és a

képviselőkre nem hatályosak az Eitv.

fent idézett előírásai, de hatályos a

kormány által előterjesztett törvényja-

vaslatokra, amelyeket a megfelelő

szaktárca, minisztérium készít elő.

A kormány által benyújtott 91 tör-

vényjavaslatból mindössze 37 terve-

zetet egyeztettek az Eitv. szerint a

jogszabály-előkészítők. Ez azt jelenti,

hogy az idei első félévben 54 tör-

vényjavaslat esetében nem történt

meg az előzetes társadalmi egyezte-

tés elektronikus úton, nem kerültek

fel a tervezetek a jogszabály-előkészí-

tők honlapjaira, így nem nyílt mód a

véleményezésre.

A 37 törvényjavaslat közül 7 ter-

vezetnél alkalmaztak az Eitv. szerinti

normál eljárást, vagyis amikor a ter-

vezet véleményezési határideje mini-

málisan elérte a 15 napot. Ez azt je-

lenti, hogy 30 törvényjavaslat eseté-

ben legfeljebb két hét állt az állam-

polgárok rendelkezésére, hogy véle-

ményüknek hangot adjanak.

Elemzéseink eredményeit nem

csak a honlapra tesszük föl: levélben

értesítjük a hivatalokat az eredmé-

nyekről. A jogalkotás.hu projekt ve-

zetői arra kérték a minisztériumokat,

indokolják meg a véleményezésre

adott határidők rövidségét, a gyorsí-

tott eljárások magas számát, vala-

mint az egyeztetés hiányát az egyes

törvényjavaslatoknál.

Erre a megkeresésre a hivatalok

válasza nagyon változatos.

Például a Pénzügyminisztérium, a

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztérium és az Igazságügyi és

Rendészeti Minisztérium a mai napig

nem reagált megkeresésünkre.

A beérkezett tájékoztatásokban a

gyorsított eljárás indokaiként szere-

pelt többek között a kormány első

félévi munkaterve által szabott határ-

idő betartása, jogharmonizációs köte-

lezettség határidőre való teljesítése,

sürgető határidő az Európai Parla-

ment (EP) rendelete, irányelve, vagy

az Alkotmánybíróság (AB) felhívása

miatt. További okként szerepelt az,

hogy törvénymódosítás elmulasztása

miatt az Európai Bizottság által Ma-

gyarországgal szembeni kötelezett-

ségszegési eljárást indított, és ennek

megszüntetése olyan sürgős volt,

hogy nem nyílt mód az egyeztetésre.

Hasonlóan sokszínű volt a tör-

vénytervezetek kötelező véleménye-

zési eljárása elmulasztásának indok-

lása is. Itt is szerepelt az EP egy ren-

delete által előírt határidő megtartása

és az AB felhívása. Az egyik minisz-

térium az érintettekkel egyéb módon

egyeztetett és erre való hivatkozással

nem tette fel honlapjára a tervezetet.

Más minisztériumok szervezési hibá-

ra, valamint a honlap éppen akkor

történő átszerkesztésére hivatkoztak.

Természetesen a honlapon az ösz-

szes többi elemzésünk is elérhető, és

igyekeztünk áttekinthető módon,

grafikonnal illusztrálva bemutatni

eredményeinket.

Szeretnénk ezt a projektet folytat-

ni: ahhoz, hogy ezt a munkát végezni

tudjuk, eddig a Civiltárs Trust Prog-

ramiroda, a Charles Stewart Mott

Alapítvány és a Nemzeti Civil Alap-

program adta támogatását. A munka

elvégzésében partnereink a Társaság

a Szabadságjogokért és KötHáló.

Reméljük, hogy ezzel a tevékeny-

ségünkkel nemcsak a részvételi de-

mokrácia működését segítjük elő,

hanem ötletet is adunk arra, hogyan

lehet elősegíteni, hogy a jogalkotás

ne a fejünk fölött zajló politikai játsz-

ma, hanem transzparens, vélemény-

alkotásra bátorító része legyen éle-

tünknek.

Gargya Marietta

Nonprofit Szektor Analízis

(NOSZA) – projektvezető

e-mail: marietta@emla.hu

Civil érdekérvényesítés 33

Acivil összefogás soha nem ön-

célú, s nem is egyszemélyes.

Az összefogás mindig vala-

milyen közös cél elérésére jön létre

az azonos érdeklődésű és/vagy azo-

nos értékek iránt elkötelezett egyé-

nek, szervezetek között. Erre jó pél-

da az a törekvés, amikor a civil tár-

sadalom abban keresi az együttmű-

ködést, hogy a településükön, vagy

a lakóhelyük kiterjedtebb környeze-

tében, egy adott térségben, régióban

esetleg országosan a döntési folya-

matoknak szeretne befolyásoló ré-

szesévé válni.

Ennek a törekvésnek kitűnő tere-

pe a területfejlesztés, illetve az or-

szágos és/vagy térségi fejlesztési

programalkotás döntési rendszeré-

ben való részvétel. Magyarországon

ezen a területen alakult ki egy sajátos

modell, ami példaértékű lehet más

országok számára is. A modell alap-

ja a ma már közel tíz éves múltra

visszatekintő magyar területfejlesz-

tési törvény1 2004. évi módosítása

hívta életre, amely módosítást a kor-

mányzat részben a civilszervezetek

partnerségével fogalmazott meg és

támogatásával terjesztett az Ország-

gyűlés elé.

1. Jogi háttér

A területfejlesztési törvény alapvető-

en meghatározza azt a játékteret,

amiben a szereplők a döntések befo-

lyásolási lehetőségét kalkulálhatják.2

A törvény 3.§ (1) szerint: A terü-

letfejlesztés és területrendezés (tt.)

feladata:

– „a) a térségi és helyi közösségek

területfejlesztési és területrende-

zési kezdeményezéseinek elősegí-

tése, összehangolása az országos

célkitűzésekkel.”

– „b) fejlesztési koncepciók, progra-

mok és tervek kidolgozása, (…) a

társadalom, a gazdaság és a kör-

nyezet dinamikus egyensúlyá-

nak fenntartása, (…).”

A kiemelésből jól látható, hogy a fel-

adat a célok és szándékok tervezési

folyamatban történő összehangolá-

sa. A feladat végrehajtását a külön-

böző szintű térségfejlesztési taná-

csok végzik, vagyis működnek kis-

térségi, megyei, regionális tanácsok,

valamint – a kormány döntés előké-

szítő testületeként – működik az Or-

szágos Területfejlesztési Tanács.

Ezekben a szervezetekben vesznek

részt az adott térség közhatalmi és

más érintett szereplő, így az önkor-

mányzatok, a központi kormányzat,

valamint a civil társadalom képvise-

lői is. Mivel a helyi, térségi és/vagy

országos civilszervezetek a folya-

mat érintett és érdekelt szereplői,

így a bekapcsolódásuk vitathatatla-

nul szükségszerű és indokolt.

Az említett törvény 2004. évi mó-

dosítása – amellett, hogy tartalmi fel-

adatokat határozott meg a régiók és a

kistérségek számára – megfogalmaz-

ta a civil részvétel feltételeit, a dönté-

si fórumokba történő delegálás mód-

ját, valamint a civil képviselők stá-

tusát.

A törvény által meghatározott ke-

retek realizálásának részletes szabá-

lyait a 258/2004 (XI.16.) számú kor-

mányrendelet3 írja le. A kormányren-

delet 8.§-a az Országos Területfej-

lesztési Tanács esetében a következő

szabályokat tartalmazza:

„Országos Területfejlesztési Tanács4 (OTT)

– (2) b) tanácskozási joggal5 rendel-

kező tagok:

– a környezet és természetvédő

szervezetek egy-egy delegált

képviselője,

– a nők és férfiak esélyegyenlő-

ségéért küzdő szervezetek egy

képviselője.

– c) meghívottként a tevékenységü-

ket és szervezetüket érintő napi-

rendek esetében.

– (3) konzultációs joggal6 rendel-

keznek mindazon szervezetek

képviselői, amelyek a területfej-

lesztést érintő kérdések megtár-

gyalására egyeztető fórumot hoz-

tak létre.”

Természetesen a delegálási jog,

mint lehetőség önmagában kevés.

A keretek tartalommal történő fel-

töltéséhez szükség van a civil elha-

tározásra és a döntési fórumon a

képviseletre kiérlelt üzenetekre.

Ugyanígy nélkülözhetetlen a helyi

és térségi döntésekre jogosult fóru-

mok más résztvevői részéről a fo-

gadókészség is, ami megalapozza a

tárgyalópartnerek közötti valós

párbeszédet.

2. Szervezeti keretek

Tehát a területfejlesztésben Magyar-

országon törvény által rendezett

módon biztosított a civil társadalom

tervezési folyamatokban való rész-

vétele. Ennek a helyzetnek két sajá-

tossága is van. Egyrészt ma még ke-

vés országban található olyan szabá-

lyozás, ahol a civil képviselet – a

deklarált célok megfogalmazásán

túl – jogi garanciákat is ad a civil

partnerséghez, vagyis a civil szán-

dékok érvényesítéséhez.

Másrészt a civil partnerség jellem-

zője az utólagosság, a visszacsatoló

jelleg. Ezt azt jelenti, hogy a civil tár-

sadalom a tervezés, a megvalósulás

stádiumában találkozik az őket érin-

tő fejlesztésekkel, vagyis nem jellem-

zően a tervezés időszakában kérik ki

a véleményüket.

Az pálya, a játéktér ábra szerint

A civil érdekérvényesítés

egy lehetséges modellje

1 Az 1996 évi XXI. Törvény. 2 Sok országban nincsen külön törvény a területfejlesztésre, illetve a civil érdekérvényesítés leírt modelljére, de a civil érdekérvényesítés mégis mű-

ködik. Az érdekérvényesítés tartalma és ereje nem csak a jogi feltételektől, mint inkább a demokratikus működés kultúrájától, a partnerségi vi-

szonyok fejlettségétől függ. A civil társadalom valós ereje elsősorban a társadalmi háttértől, illetve az érdekharmonizációs, valamint konfliktus-

kezelési gyakorlattól, a civil szereplők ebben történő szerepvállalásától és megszerzett kompetenciájától függ3 A kormányrendelet teljes szövege megtalálható civilszervezetek részére készített módszertani anyag mellékletében a www.ecovast.hu honlapon4 A kormányrendelet hasonlóan szabályozza a delegáltak körét regionális, megyei és kistérségi szinten is azzal a különbséggel, hogy kistérségi szin-

ten a területfejlesztési tanácsba egy képviseletre van mód.5 A civil társadalom megosztott abban, hogy elegendő-e a tanácskozási jog a szavazati joggal szemben. Többen felvetik, hogy harcba kellene száll-

ni a szavazati jogú tagságért, amíg sokan vannak azon a véleményen, hogy a civil világ természetéhez, valamint a háttérben lévő társadalmi kap-

csolatok természetéhez közelebb áll a tanácskozási jogi státus.6 A tanácskozási jogú delegáltak mellett konzultációs joggal szokták meghívni az adott térség civil fórumának, így az Országos Területfejlesztési

Civil Egyeztető Fórum (OTCEF) választott vezetőjét.

civil fórum34

kalkulálható, ahol a bázis területfej-

lesztési tanácsok köre.

A térséget érintő döntések az or-

szágos és a térségi területfejlesztési

tanácsokban történnek. Ezekbe a ta-

nácsokban részt vesznek a helyi és a

központi közhatalom képviselő. A ci-

vilszervezetek ezekbe a fórumokba –

a fenti ábrában található nyilak sze-

rint – delegálhatnak képviselőket.

A térségi és az országos civil fó-

rum feladata, hogy megfelelő képvi-

seletet biztosítson a döntési fórumo-

kon. Ehhez civil oldalról két alapfel-

tétel szükséges, vagyis:

– az adott térségben (kistérség, me-

gye, régió, országos) meg kell ta-

lálniuk egymást azok a civilszer-

vezetek, amelyek a térség (ország

egésze) ügyeire fókuszálnak;

– meg kell alakítani a Civil Egyezte-

tő Fórumot7 (CEF).

Ez a lehetőség új helyzetet teremt

mind a civil társadalom, mind a fej-

lesztési döntésekben résztvevő más

szereplők részére is. Újra kell gon-

dolni a partnerségi szerepeket, a

döntési folyamatok rendjét, de a fele-

lősségi viszonyokat is. Meg kell vál-

toztatni kialakult döntési rutinokat,

illetve le kell vetkőzzünk előítélete-

ket és új konfliktuskezelési módsze-

reket kell alkalmaznunk, ami a térsé-

gi fejlesztési folyamatok eldöntésé-

ben minden szereplőre érvényes, így

a civil társadalom képviselőire is.

A térségi civil egyeztető fórumok

kapcsolatrendszerét az alábbi ábra

mutatja be:

Az ábra a kistérségi szintet mutatja

be, mivel ez a legösszetettebb és eb-

ből eredően a legkiterjedtebb szerve-

zési feladatokat igénylő közeg. Az

ábrákból az is látható, hogy sem a de-

legálás, sem az információ, feladat át-

adásban a civil szerveződések, a

CEF-ek között nincsen hierarchikus

kapcsolat (a folyamatos nyilak jelen-

tik a közvetlen kapcsolatokat!).

A CEF-ek közötti közvetlen kap-

csolat jogszabályi alapon ugyan nem

kötelező, de a civil társadalmi bázis

és a hatékony érdekérvényesítés mi-

att azonban nélkülözhetetlen. Az

egyes jelentősebb döntések előkészí-

tése, a civil oldali javaslatok, kezde-

ményezések kiérlelése, megalapozá-

sa igényli az információcserét, a fo-

lyamatos és eseti egyeztetéseket. En-

nek eredményeként – főként az or-

szágos és a regionális civil fórumok

között – folyamatos információcse-

rére és egyeztetésre van szükség.

A civil fórumok rendszerének

nagy hiányossága, hogy nem szabá-

lyozza a helyi, települési szintű ci-

vil kereteket. Ennek következménye

az is, hogy a kistérségi kapcsolatok

nehezen felépíthetők, így az infor-

mációk és a szándékok összegzése és

megjelenítése ezen a szinten a leg-

öszszetettebb feladat. Ezt a problé-

mát bonyolítja, hogy a kistérségi fej-

lesztési tanácsok működése is lassan

bontakozik ki, valamint a partnersé-

gi kapcsolatok is ezen a szinten a leg-

összetettebbek, esetenként a legku-

szábbak, sokszor az érdekek is a leg-

fedettebbek. Ezzel együtt – a kistér-

ségek életközeli jellege miatt – a leg-

nagyobb esély van az érdekviszo-

nyok legátláthatóbb feltárására, a

tiszta partnerségi viszonyok megte-

remtésére.

3. Tapasztalatok

Az Országos Területfejlesztési Civil

Egyeztető Fórum (OTCEF) 2004 de-

cemberében 50 szervezet részvételé-

vel megalakult. 2004 végén, illetve

2005 elején – általában 10-16 szerve-

zet részvételével – megalakultak a re-

gionális fórumok. A legtöbb megyé-

ben megalakultak a megyei civil fó-

rumok, de a működésük színvonala

nagyon eltérő, aminek egyik oka,

hogy a megyei szintű fejlesztési taná-

csoknak a legszűkebb hatásköre van.

A kistérségi civil fórumok megala-

kulása és működése rendkívül elté-

rő szintű. A tapasztalatok szerint a

168 kistérség egyharmadában te-

kinthetőek folyamatosan működők-

nek a Civil Egyeztető Fórumok

(CEF-ek) A kistérségek további egy-

harmadában a működésük esetle-

ges, illetve hiányos, így a térségi sze-

replők számára nem érzékelhető. A

kistérségek közel egyharmadában,

vagyis 50-60 térségben nem alakul-

tak meg a CEF-ek, ami több okra ve-

zethető vissza. Ezekben a térségek-

ben alapvető gond, hogy a civil tár-

sadalom nem használja ki a terület-

fejlesztési törvény által biztosított ci-

vil érdekérvényesítési lehetőséget.

7 A civil egyeztető fórumok megalakítására és működésére módszertani útmutató készült, amely megtalálható a www.ecovast.hu honlapon.

Civil érdekérvényesítés 35

A megalakult és működő CEF-

ek rendszeresen üléseznek, és a

térségi területfejlesztési tanács

munkájába delegált képviselőjük

útján vesznek részt. Ennek megfele-

lően az Országos CEF havonta az

Országos Területfejlesztési Tanács

ülései előtt egyeztetik az előterjesz-

tett dokumentumokról és egyéb

időszerű kérdésekről a véleményü-

ket. A Regionális CEF-ek is havon-

ta, kéthavonta egyeztetik álláspont-

jukat. Megyei szinteken az egyezte-

tés meglehetősen esetleges, amíg a

kistérségi szinteken nagyon diffe-

renciált.

Az eddigi működési tapasztala-

tok alapján megállapítható, hogy:

1. Nem alakult ki sem horizontá-

lis, sem vertikális folyamatos

vélemény és tapasztalatcsere a

működés módjáról és eddigi

eredményeiről. Erre törekvés ed-

dig az Országos és a Regionális

CEF-ek tekintetében volt különö-

sen az Országos Fejlesztéspoliti-

kai és Területfejlesztési Koncep-

ciók, illetve a II. Nemzeti Fejlesz-

tési Terv vonatkozásában.

2. Sok civilszervezet számára a

mai napig ismeretlen a CEF-ek

rendszere, jogi státusa, a benne

rejlő civil egyeztetési lehetőség

és az eddigi működési eredmé-

nyek.

3. Azokban a térségekben, ahol

még nem alakultak meg a CEF-

ek, nincs érdemi segítség, támo-

gatás a megalakításhoz, a műkö-

dés megkezdéséhez. A CEF-ek

hálózatának törvény szerinti ki-

terjesztése a civil társadalom

egyértelmű érdeke.

Az alapvető cél az, hogy a helyi ci-

vilszervezetek szándékai alapján

épüljön fel a teljes „hálózat”, illet-

ve a helyi közvetlen tapasztalatok

alapján és annak kontrolljával mű-

ködjön a civil képviseleti rendszer.

Valós és érdemi információkra

épül a térségi és országos civilszer-

vezetek véleményalkotása is, de a

téma komplexitása miatt folyama-

tos és széleskörű egyeztetésre kell

épüljön egy-egy országos kor-

mányzati és/vagy regionális térsé-

gi fejlesztési szándék civil oldali

véleményezése.

Az alulról építkező képviseleti

rendszer és háló kialakításának

egyik gátja, hogy kevés civilszerve-

zet gondolkodik térségben, többsé-

gük csupán a szűkebb lakóhelyi

környezetét érintő kérdéseket gon-

dozza. Erre vonatkoznak a prog-

ramjaik, a törekvéseik. Kevés civil-

szervezet látja, hogy a lakóhelyi

környezet lehetőségei a kiterjedtebb

térség fejlődése, változásai szerint is

determinált, így az arra történő rá-

hatás is fontos feladat.

Természetesen a civilszervezetek

többségénél a térség tágabb dimen-

zióban történő mozgást gátolja a mű-

ködési feltételek hiánya is, de ma, az

elektronikus kommunikáció birtoká-

ban ez már nem lehet egyedüli gát a

térségi együttműködésben.

Gondként vetődik fel az is, hogy

sok helyen nem tartanak igényt a

civil társadalom rész-

vételére, a civil véle-

ményeket gyanak-

vással fogadják. Az

ebből eredő konflik-

tusok sok csalódást

és félreértést okoz-

nak. Esetenként a

partnerek elkedvetle-

nednek, elfáradnak

az együttműködés-

ben és/vagy az erre

irányuló együttmű-

ködési törekvések-

ben, ami ellehetetle-

níti a partneri párbe-

szédet. Fontos, hogy

a civilek – saját érdekérvényesítési

törekvéseik miatt is – váljanak kez-

deményezőivé az ilyen konfliktusok

feloldásának, a párbeszéd folytatá-

sának, ha kell újrakezdésének.

A térségi és a helyi fejlesztési fo-

lyamatokba való civil bekapcsoló-

dás a tapasztalatok alapján – a hely-

zetet leegyszerűsítve – két nagy ve-

szélyt is magában hordoz. Az egyik

a hatalomhoz, a pártpolitikához va-

ló „dörgölődzés”, a másik az „osz-

togatósdiban” való részvételi szán-

dék. Mindkettő elkerülése nagy fe-

lelőssége a civilszervezeteknek. Ha

a civil világ hisz abban, hogy a tér-

ség- és országfejlesztési folyamatok-

ban az értéket, a társadalmi fenn-

tarthatóságot kell képviselje, akkor

nem oldódhat fel taktikai érdekek-

ben, mert hiteltelenné és üressé vá-

lik a valós szerepe.

A tapasztalatok leírásából is lát-

ható, hogy a helyzet nagyon sokszí-

nű. Van még bőven teendőnk. A

legfontosabb feladat a „CEF-háló”

minél teljesebbé tétele. Ennek fóku-

szába a kistérségeket helyezzük, de

célszerű segíteni a helyi, települési

civil egyeztető fórumok megalakítá-

sát is.

4. Eredmények

Tehát a területfejlesztésben kiala-

kult érdekérvényesítési modellnek

vannak pozitív és negatív eredmé-

nyei egyaránt. Pozitív eredmény és

egyben tapasztalatszerzési bázis a

már megalakult civil fórumok ta-

pasztalata, ami átadható és átvehe-

tő. A negatív eredményeket pedig

hasznosítható tapasztalatként, meg-

oldandó feladatként kell kezeljük.

Az elmúlt közel három éves mű-

ködés eredményei között két terüle-

tet célszerű megemlíteni:

– Ahol következetesen és partneri

alapon működő civil

egyeztető fórum van,

ott a területfejlesz-

tésben a térségi fej-

lesztési döntésekben

részt vevő partnerek

körében tekintélye

van a fórumnak, és

számítanak a fóru-

mok kollektív böl-

csességére, az egyez-

tetett civil hangra.

– Ennek pregnáns ál-

lomásai voltak az

Országos Fejlesztés

Stratégia, valamint

az Országos Terület-

fejlesztési Koncepció, majd ezt

követően az uniós fejlesztési

dokumentumok kidolgozásában

való eredményes részvétel. Rész-

ben ennek is következménye,

hogy a civil fórumok delegáltja

országosan és a régiók egy részé-

ben meghívást kaptak, így részt

vesznek a 2007-2013-as progra-

mok végrehajtó szervezetiben is.

Fontos, hogy – részben a magyar ta-

pasztalatok alapján – az erdélyi ci-

vilszervezetek is végiggondolják a

hasonló döntési fórumokban történő

részvételi lehetőséget. Ennek egyik

módozata, hogy hasonló törvényi

szabályozást kezdeményeznek, mint

ami Magyarországon van, de ennek

hiányában is van lehetőség a civil

partnerség ilyen irányú fejlesztésé-

re. Erre lehetőséget kínál Románia

uniós tagsága is, ugyanis az Unió-

ban elvárás a megfelelő partnerség

kialakítása és működtetése mind a

tervezési folyamatban, mind a prog-

ramok megvalósítása során.

Rajnai Gábor

ECOVAST – elnök, az OTCEF

korábbi elnöke (2005–2007)

e-mail: grajnai@ecovast.hu

Az alulról építkezõ

képviseleti rendszer

és háló kialakításá-

nak egyik gátja,

hogy kevés civilszer-

vezet gondolkodik

térségben, többsé-

gük csupán a szû-

kebb lakóhelyi kör-

nyezetét érintõ kér-

déseket gondozza.

civil fórum36

Civil érdekérvényesítési „témák”

Magyarországon

Érdekérvényesítés, kijárás, lobbi,

korrupció… ezek a kifejezések

sokszor összekapcsolódnak az

emberek fejében, és nem tudják elvá-

lasztani, hogy hol kezdődik az egyik

és végződik a másik. Talán emiatt is

sokan meglehetős ellenszenvvel te-

kintenek erre a területre, és mint tisz-

tátalan dologról nem

akarnak tudomást

venni róla. Pedig ide-

je a civilszervezetek

képviselőinek is elfo-

gadni, hogy a mi földi

világunkban nem jött

létre egy zseniális

agytröszt, mely az

összes tudományos

felismerés birtokában

képes lenne az or-

szág, a megye, a régió

számára egyedül üd-

vözítő megoldások

megtalálására, a kér-

dések mindig pártat-

lan, és ésszerű eldön-

tésére. (Sajnos elég so-

káig tartott, míg min-

denki rádöbbent, hogy ilyen bölcs

vezér ma nincsen.) Ha pedig nincsen

ilyen, akkor mindenkinek, aki egy

„közügy” képviseletére szánja magát

kötelessége, hogy azt a törvényes

eszközökkel a leghatékonyabban te-

gye. Ehhez pedig az esetek legna-

gyobb részében elengedhetetlen az

érdekérvényesítés különféle eszköze-

it is megismerni, és a helyzettől füg-

gően használni is.

Nem reménytelen ez világunk-

ban, melyet a pénz hatalma egyre

jobban befolyásol. A korrupció csök-

kenésére hiába várunk már évek óta?

Úgy gondolom nem: szerencsére

vannak olyan ügyek, melyek nem

annyira húsbavágóak az üzleti szféra

számára, sok kérdésben pedig a köz-

vélemény is a civilek oldalára állítha-

tó, nem beszélve arról, hogy – szá-

munkra is meglepő módon – vannak

tisztességes, értelmes tisztviselők,

képviselők is.

És végül egy utolsó érv a tamás-

kodók számára: tapasztalataim sze-

rint a túlterheltség a döntéshozói,

döntéselőkészítői oldalon is megjele-

nik. Nagyon sok esetben nincs meg

az információ vagy szakmai kompe-

tencia, mellyel rendelkezniük kelle-

ne, s ilyen esetekben kifejezett foga-

dókészséget tapasztalhatunk, mely-

lyel súlyos hiba lenne nem élni.

A NIOK Alapítvány nem érdek-

védelmi szervezet. Nincsen tagsá-

gunk, és nem tervezünk ilyeneket

gyűjteni. Mégis komoly munkát, és

sokszor jelentős sike-

reket érünk el e téren.

Ennek oka az, hogy

küldetésünkben a ci-

vil szektor működési

feltételeinek javítása

is hangsúlyosan szere-

pel, olyan (el)ismert-

ségünk van (mind a

szektorban, mind a-

zon kívül) mely a ha-

tékony érdekvédelem

egyik kulcs eleme, és

végül kiterjedt infor-

mációs rendszerünk

révén, a civil „ügyek”

széles köréről rendel-

kezünk javaslatokkal.

A NIOK a civil-

szervezetek jobb ér-

dekvédelméért három irányban tesz

lépéseket:

1. A nonprofit portálon – www.non-

profit.hu – és a NIOK hírlevélben

rendszeresen felhívjuk az olvasók

figyelmét az aktuális egyeztetési

folyamatokra. Igény szerint képzé-

seket, tanácsadást tartunk e témá-

ban az érdeklődő szervezeteknek.

2. A társadalmi egyeztetés témájá-

ban (mely a hatékony érdekvéde-

lem egyik – a civilek számára sok-

szor hangoztatott, de kevesebb-

szer nyújtott – lehetősége) szak-

mai programot indítottunk TEEN

névvel. (lásd www.ossszefo-

gas.nonprofit.hu) Ennek a prog-

ramnak a keretében körbejártuk

az ágazati minisztériumok és a ci-

vil szektor széles körének képvi-

selőivel, hogyan működhetnének

jobban az egyeztetési folyamatok,

milyen jogi, szemléleti, vagy gya-

korlati nehézségek hátráltatják

ezt. Erről készítettünk egy több

mint 80 ajánlást tartalmazó cso-

magot, és most a szükséges továb-

bi lépések tervezésével foglalko-

zunk (jogi koncepció kialakítása,

képzések stb.)

3. A civilek széles körét érintő konk-

rét témákban hallatjuk hangun-

kat, és kezdeményezői vagyunk

civil összefogásoknak, aláírás-

gyűjtéseknek, törvénymódosítási

kezdeményezéseknek.

2007-ben a civil szféra nagy részét

érintő három fontos „téma” – mely-

nek az ügyvitelében a NIOK is aktív

szerepet vállalt – is hozzájárult e há-

rom módszer alkalmazásához: foly-

tatódott a Nemzeti Fejlesztési Terv

különféle részeinek a készítése, meg-

született 1+1%-os törvény módosítá-

sa, illetve elkezdődött a Nemzeti Ci-

vil Alap szabályainak átalakítása.

(Emellett persze nagyon sok más fon-

tos szabályozás is elindult, mint pél-

dául az egészségügy, de ezekkel nem

volt tisztünk foglalkozni.)

A fejlesztési tervek és operatív

programok kapcsán még 2005-ben in-

dított el a NIOK két másik szervezet-

tel egy kezdeményezést Civilek a

Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvános-

ságáért (CNNY) néven. Ez a progra-

munk azt célozta, hogy hozzunk ösz-

sze olyan civil testületet, mely befo-

lyásolni tudja a tervezés nyilvánossá-

gát, mely rá tudja venni az állami ol-

dalt, hogy tartsák be a tervezés nyilvá-

nosságára vonatkozó EU-s előíráso-

kat. Ez az összefogás nagy sikerrel

járt: az Nemzeti Fejlesztési Ügynök-

ség (NFÜ) a kezdeti döbbenet és ellen-

állás után ráébredt, hogy a brüszszeli

elfogadást kockáztatják, ha a demok-

ratikus elvek minimumát sem tartják

be, és végül egy sokkal átláthatóbb

egyeztetési folyamatot hoztak létre. A

CNNY 3 havonta értékelte a tervezési,

egyeztetési folyamatot, rendszeresen

beadványokkal próbálta nyíltabbá

tenni, és lehetőséget biztosítani a való-

di társadalmi tervezésnek (mindezek-

ről a www.cnny.hu oldalon olvashat-

nak részletesebben). Idén az akcióter-

vek, az operatív programok készíté-

sén volt a hangsúly, a civilek azonban

épp erre az időszakra már eléggé kifá-

radtak, és közel sem használták ki a

korábban kiharcolt lehetőségeket.

A százalékos adományozás újra-

szabályozása nem civil kezdeménye-

zésére indult el, de számos régóta

megoldatlan javaslat is szóba került.

A NIOK Alapítvány a javaslatok ösz-

szegyűjtésébe fogott, és próbálta ge-

... nagyon nehéz el-

fogadtatni a hivata-

lokkal a civil érdek-

egyeztetés fontossá-

gát és szabályait, de

ugyanakkor fontos,

hogy a civilszerveze-

tek képesek legye-

nek kitartással és fel-

készülten részt venni

az érdekérvényesítés

fáradságos folyama-

tában.

Civil érdekérvényesítés 37

nerálni, hogy egy széles társadalmi

egyeztetés jöjjön létre a törvényről.

Az előterjesztő minisztériumtól telje-

sen idegen volt azonban ez a fajta

egyeztetés. A NIOK gyűjtötte össze a

javaslatokat, és a több mint száz civil

résztvevővel megtartott konferenci-

án sem voltak hajlandóak prezentál-

ni terveiket. Végül itt is elindult egy

kis oldódás, és több tervezet is felke-

rült véleményezésre a honlapjukra,

de a folyamat végén megint csak pár

civilszervezetet vontak be az egyez-

tetésbe. Az 1%-os törvény nagy része

nem is a civilek érdekei szerint ala-

kult, és elsősorban megszorításokat

tartalmaz.

A Nemzeti Civil Alap átalakítása

most is tart, itt lezárt folyamatról tehát

nem beszélhetünk. Itt a NIOK a Civil

Szolgáltató Központok (CISZOK) há-

lózatával közös vitákat szervezett,

ahol a civilszervezetek tehettek javas-

latokat a törvény módosítására. A ja-

vaslatokat összegeztük, és továbbítot-

tuk az előterjesztő minisztériumnak,

mely a további egyeztetésre a honlap-

ján keresztül teremtett lehetőséget.

Ebben a szakaszban sajnos megint ke-

vés vélemény érkezett.

Összegezve az idei év tapasztala-

tait, úgy látom, hogy nagyon nehéz

elfogadtatni a hivatalokkal a civil ér-

dekegyeztetés fontosságát és szabá-

lyait, de ugyanakkor fontos, hogy a

civilszervezetek képesek legyenek

kitartással és felkészülten részt venni

az érdekérvényesítés fáradságos fo-

lyamatában.

Gerencsér Balázs

NIOK – ügyvezető igazgató

e-mail: b.gerencser@niok.hu

Miben áll a civil erõ?

Az elmúlt években civil össze-

fogás területén indított prog-

ramjaink legfontosabb követ-

keztetése, hogy a civil erő leginkább

az összefogásban és abban van, ha

függetleníteni akarja és tudja magát a

politikai befolyástól, és ha a szakmai

tevékenység elválik a napi politiká-

tól. A civil együttműködések helyze-

téről – a programokban készült felmé-

rések eredményei alapján – megálla-

pítható, hogy a civilszervezetek több

mint fele semmiféle kapcsolattal, de

még együttműködési szándékkal sem

rendelkezik. Vannak jó példák, de jel-

lemző, hogy a civilszervezetek erő-

forrásait még nem használja ki a tár-

sadalom. A vidéki, megyei szerveze-

tek véleménye szerint ennek okai kö-

zött említhető az ismeretek hiánya, a

kölcsönös tájékozatlanság, a szakem-

berhiány, a perifériális helyzet és nem

ritkán a féltékenység.

A civil szektor jövőjének alakítá-

sában a kormányzati kapcsolatok

mellett a legdöntőbb kapcsolatrend-

szer a civilszervezetek és önkor-

mányzatok együttműködése, amely-

nek kulcsfontosságú elemei a helyi

civil fórumok és kerekasztalok. Jelen-

tős segítséget adtak a civil öntudat

fejlesztésében a 2000-től létrejött ci-

vil szolgáltató központokban szer-

vezett tanácskozások, tapasztalatcse-

rék és továbbképzések, de a közpon-

tokban a legalapvetőbb igény kielégí-

tésére is születtek megoldások: az in-

formációcserére, a nyilvánosság biz-

tosítására, a kapcsolatfelvételek

gyorsítására, a technikai és módszer-

tani segítségnyújtásra.

A helyi civil fórumok és kerekasz-

talok az elmúlt időszakban két gya-

korlatias módszert alakítottak ki a

civil érdekérvényesítésben.

Az egyik a nyitottság és véle-

mény, a másik a nyilvánosság és ál-

lásfoglalások módszer.

A nyitottság és vélemény módszer

inkább passzív, de a helyi önkor-

mányzat nyitottsága esetén jelentős

eredmény érhető el. Ennek a mód-

szernek a lényege a következő:

A különböző szervezetektől, cso-

portoktól fogalmazódott meg az

igény, hogy időben kapják meg az

önkormányzattól azokat a szakirá-

nyú anyagokat, a-

melyben érintettek, és

melynek véleménye-

zésére ezáltal lehető-

ségük nyílik. Hiány-

zik viszont a vélemé-

nyezési folyamat le-

folytatásához egy köz-

bülső láncszem, a-

mely szerepét legpon-

tosabban az informá-

ciós és koordinációs

iroda megfogalmazás

fedi le (legcélszerűbb,

ha ezt az irodát egy

helyi civil összefogás működteti). A

koordinációs irodának a helyi önkor-

mányzat megküldheti mindazokat

az anyagokat, amelyek a döntés elő-

készítéséhez szükségesnek ítéli a ci-

vilszervezetek véleményének megis-

merését. A szervezetek képviselői az

irodától értesítést kapnak a vélemé-

nyezési lehetőségéről, és így hozzá-

juthatnak a különböző dokumentu-

mokhoz.

A koordinációs irodának fontos

feladatot jelent a különböző előter-

jesztések sokszorosítása és eljutta-

tása a véleményezésre jelentkező

szervezeteknek. A véleményezési fo-

lyamat a továbbiakban kétirányú le-

het. A szervezetek önállóan küldik

meg álláspontjukat, a véleményt kérő

önkormányzati egységnek, vagy az

iroda a különböző véleményeket

feldolgozva, azok lényegét tartalma-

zó összefoglaló anyagot készít, majd

megküldi az önkormányzat adott

ügyben érintett szakbizottságának

és az önkormányzati képviselőknek.

Ebben az esetben

gyakorlatilag arról van

szó, hogy az önkor-

mányzat ítéli meg,

hogy mely anyagok

véleményeztetésére

van szüksége, mihez

kéri a civilszerveze-

tek segítségét. Fontos

véleményegyeztetési

lépcső lehet – az

együttműködő szer-

vezetek döntése alap-

ján – az összehangolt

fellépés, amely a szer-

vezetek és csoportok egymással tör-

ténő párbeszédének eredménye. Pél-

daként mutatható be a gyöngyösi

hulladék-égetőmű létesítésével kap-

csolatos véleményezés, amely a kö-

vetkező álláspontokat közvetíti:

„Információink szerint a létesítendő

égetőmű – a tervek szerint – közel

... a civil erõ legin-

kább az összefogás-

ban és abban van,

ha függetleníteni

akarja és tudja magát

a politikai befolyás-

tól, és ha a szakmai

tevékenység elválik a

napi politikától.

civil fórum38

van a lakott területekhez, ezért kibo-

csátása érzékenyen érintheti a tele-

pülések lakosságát. A hulladékkeze-

lőt használó többi település érdeké-

ben a helyi lakosság jelentős kocká-

zatot vállal, amely jelentkezik a sző-

lő-gyümölcs értékesítés vonatkozá-

sában is.

A szervezetek tiltakoznak a léte-

sítés hatásai miatt, és inkább olyan

tervet és hulladékgazdálkodási kon-

cepciót üdvözölnének szívesebben,

amely alapvető eleme a hulladékke-

letkezés megelőzés, majd különgyűj-

tés és újrafelhasználás.

Az égetőmű az alapvető hulla-

dékgazdálkodási gondokat nem

oldja meg. Ellenben újabb problé-

mák keletkeznek (növeli a térség le-

vegőszennyezettség kockázatát, gaz-

daságosság és fűtőérték stb.).

Egy komplex hulladék-kezelőmű

létesítése esetén az alábbi szigorú

követelményeknek kell megfelelni:

I. Az érintett lakosság kockázatát,

megegyezve a környék települé-

seivel, termelőivel ellentételezni

kell.

II. Szervezeteink elengedhetetlen-

nek tartják, hogy a megvalósítási

terv tartalmazza a működtetés

szigorú társadalmi kontrolljának

lehetőségét és mikéntjét, a rend-

szeres és független emisszió mé-

résekről és az esetleges határér-

ték-túllépésekről vagy havária-

szennyezésekről a hiteles köztájé-

koztatást.

III. Az égetőművet szereljék fel a

legmodernebb biztonsági beren-

dezéssel, amely a kibocsátási pa-

raméterek határérték túllépése

esetén haladéktalanul, automati-

kusan és kényszerpályásan leállít-

ja a hulladékégetést.

IV. A tervben rögzíteni szükséges

azokat a garanciákat, amelyek

biztosítják, hogy a tervezett mű-

ködtetési időtartamon belül nem

fog bekövetkezni kapacitásnöve-

kedés, valamint kizárják a veszé-

lyes hulladékégetés lehetőségét.

A környezeti hatástanulmány feleljen

meg a jogszabályoknak és széleskörű

egyeztetési folyamatban egészüljön

ki mindazokkal az adatokkal, mérési

eredményekkel, amelyek hiteles ké-

pet adhatnak a várható környezetter-

helésekről és kockázatokról. (Közle-

kedésből eredő hatások is, pl. utak

terhelése, termelők problémái, stb.)”

A hatékony véleményezési tevé-

kenységnek azonban vannak feltét-

elei is. Általános tapasztalatunk,

hogy az együttműködés kialakulásá-

nak első lépéséhez szükség van egy

jól működő információs irodára, egy

alapos felmérés alapján elkészített

címlistára, csoportok, szervezetek

szerinti információtovábbítási rend-

szerre, összehangolt fellépés esetén

szakértői munkacsoportok munkájá-

ra, jelentős sokszorosítói, ügyinté-

zői, posta és kommunikációs költ-

ségre. Természetesen, ha a szerveze-

tek számítógéppel, internettel való

ellátottsága eléri a kívánatos szintet,

akkor nagyot lehet előrelépni önkor-

mányzati honlap és levelezőlisták

kialakításával, valamint a különböző

véleményezésre átadott anyagok

elektronikus úton tör-

ténő továbbításával.

A döntés-előkészítés-

nek ez a formája arra

alkalmas, hogy a szer-

vezetek véleménye

eljusson a döntésho-

zókhoz. A módszer

hátránya, hogy defen-

zív, valamint a dön-

téselőkészítés időhiá-

nya miatt (ez a kérdés

érdekes összefüggése-

ket tárhat fel, és kö-

vetkeztetni lehet állapotából az adott

véleményezést kérő hivatal, testület

hatékonyságára) sokszor nem nyílik

lehetőség az anyagok érdemi megis-

merésére.

Az első módszer gyakorlata mel-

lett, annak továbbfejlesztését elérve,

célravezetőnek tűnt a helyi szerveze-

tek és szakértői csoportok által előké-

szített aktuális problémákhoz kap-

csolódó állásfoglalások kialakítása.

Ennek a módszernek az a lényege,

hogy a különböző közösségek tagjaik

véleményét kikérve kiválasztanak

egy város vagy térség életében jelen-

tős problémát. Az adott probléma

megoldása érdekében szakértőket

bíznak meg, akik megismerve a leg-

különbözőbb véleményeket, azokat

integrálva az alapanyagokból egy

színvonalas, vitaképes, különböző

alternatívákat, jó és rossz oldalakat

is bemutató anyagot hoznak létre. Ez

az anyag a szervezetek összefogása

elé kerül, ahol kialakul az a végleges

állásfoglalás, amely továbbítható az

önkormányzati képviselőknek vagy

kormányzati szerveknek. A folyamat

fontos eleme a nyilvánosság, az adott

állásfoglalással kapcsolatos lakos-

sági vélemények lehető legszélesebb

körű hasznosítása és figyelembevéte-

le. Az állásfoglalás tervezetek kiala-

kításának fontos módszere lehet a vi-

tafórumok szervezése, ahol minden

érdeklődő és érintett kifejtheti az

adott problémával kapcsolatos véle-

ményét. Ebben a szakaszban nagy je-

lentősége lehet a gazdasági szféra és

a média bevonásának is.

A különböző témára orientált idő-

szakos kiadványok is fontos eszkö-

zét jelenthetik a különböző álláspont-

ok részletesebb megismertetésének.

A fentiekhez csatlakozhatnak az

internetes vitafórumok, amelyek a

szervezetek és az általuk működtetett

koordinációs iroda portálján működ-

nek és alkalmasak arra, hogy a legkü-

lönbözőbb véleményeket fogadják és

továbbítsák a különböző állásfoglalá-

sokat szerkesztő szakértőkhöz.

Az ezzel a mód-

szerrel készített anya-

gok közül a legjel-

lemzőbb a Gondola-

tok Eger Megyei Jogú

Város fenntartható

városfejlődéséről a

közlekedés és a zöld-

felület-gazdálkodás

tükrében című tanul-

mány. A kezdemé-

nyezők az Eger Váro-

si Civil Kerekasztal

teljes körű támogatá-

sát elnyerve a következő kiemelt fon-

tosságú javaslatokat továbbították az

önkormányzati képviselőkhöz:

„A rendelkezésünkre álló tapasztala-

tok, információk és felvetések alapján

a kiemelt fontosságúnak tartott konk-

rét beavatkozások szerintünk az aláb-

bi problémakörökben látszanak:

– A város M3 autópályához kapcso-

lódó korszerű bekötésének a to-

vábbi tervezését, előkészítését a 3-

33. sz. főúti körforgalmi csomó-

ponttól a K-II. útig a 2000. évben

készült tanulmányterv szerinti új

nyomvonalon kellene folytatni

(tanulmányterv jóváhagyása, ren-

dezési tervekbe illesztés, engedé-

lyezési terv).

– A város keleti térségében szüksé-

gessé váló forgalmi út nyomvona-

lának véglegesítése. A rendezési

tervben jelenleg szereplő nyom-

vonal megvalósíthatóságának a

feltételei – korlátjai, (K-II. – Kis-

tályai u. – vasútvonal – Rozália te-

mető térsége – Merengő – Almag-

yar-domb K-i térsége – Vécsey-

völgy – Cifrakapu u. –- 25. sz. fő-

út), a lehetséges kisebb módosítá-

sok összevetése, vizsgálata a 2001.

évben készült új tanulmánytervi

nyomvonallal.

– Fő szempont legyen a városi köz-

úti közlekedés feltételeinek és a

környezetterhelés mértékének a

javításán túl, a város szerkezeté-

Általános tapaszta-

lat, hogy ha az

együttmûködõ szer-

vezeteknek jól kidol-

gozott álláspontja

van, jóval nagyobb

esélye van a hatásos

érdekképviseletnek.

Civil érdekérvényesítés 39

hez és fejlesztendő területekhez

való kapcsolódás. E feladat a napi-

renden lévő Eger város rendezési

tervének felülvizsgálata munkái-

nak keretében elvégezhető.

– A vasútállomás és a rendező-pá-

lyaudvar közvetlen környezeté-

ben lévő területek hasznosításá-

nak a vizsgálata.

– A személy-pályaudvar melletti te-

rületek hasznosítása autóbusz-ál-

lomási csomópont telepítésére.

– A rendező-pályaudvar és közvet-

len környezetében lévő területek

bekapacsolása az ipari parkba. A

közúti megközelítés vizsgálata a

Külsősor utcáról, vagy a Kistályai,

illetve a Ny-i irányú külön szintű

keresztezésekkel.

– A P+R csomópontok lehetséges he-

lyeinek vizsgálata: a személy-pá-

lyaudvar melletti terület, 25. sz. fő-

út kerecsendi bevezető szakasz

Ny-i területe a K-II. csomópont tér-

ségében, illetve kivezető szakasz

Ny-i területe a TESCO Áruház tér-

ségében, a K-II. út és a Rác-kapu –

Malom utca melletti területek.

– Az arra alkalmas helyeken vizsgá-

landó a helyi, helyközi végállo-

más(ok), és a különjárati, turista-

buszok részére közparkoló elhe-

lyezhetőségének a feltételei is.

– Vizsgálandó egy-két mélygarázs-

parkolóház megvalósításának a he-

lye, lehetősége: busz-pályaudvar

D-i oldala, Kert mozi területe, vagy

a belváros egyirányúsításával a

parkolóhelyek számának növelése.

– Csomópontok átépítése: Kertész –

Sas út – Kistályai út, Törvényház –

Barkóczi út, 25. sz. főút lajosvárosi

és az északi városrészen jelzőlám-

pával biztosítandó gyalogátkelő-

helyek, a MÁV állomási előtér

korszerűsítése, felújítása.

– A már meglévő kerékpárút-háló-

zat fejlesztését tovább kell folytat-

ni, biztosítva, hogy Felnémet és a

K-II. út között egy összefüggő há-

lózat alakuljon ki.

– A hálózat kialakítására a városi

koncepcionális és rendezési tervi

elképzeléseket, a meglévő szaka-

szok terveit felhasználva tovább

kell folytatni a tervezési – előké-

szítési munkát. A tervezési mun-

kához egyik lehetséges változat

lehet: Felsőtárkány – Tárkányi u.

(Bervai úti csatlakozás) –

Tárkány-patak jobb oldala – Vas-

út K-i oldala – Egri út – Töviskes

tér – Eger-patak (meglévő sza-

kasz) – Malom u. – Eger-patak

jobb oldala – Belváros – Érsekkert

– Eger-patak – Sas út – Kistályai u.

– K-II. – 25. sz. főút.

– A még mintegy 5 km belterületi

kiépítetlen helyi közút ütemezett

kiépítése.”

A nyilvánosság és állásfoglalások

módszer jelentős mértékben meg-

könnyítheti a különböző fórumokon

résztvevő, szervezettől delegált kül-

döttek tevékenységét. Jó tapasztala-

tai vannak ennek az érdekérvényesí-

tési munkaformának. Hátránya,

hogy erősen munkaigényes, jelen-

tős időráfordítással jár, és csak hosz-

szabb távon lehet eredményes. Álta-

lános tapasztalat, hogy ha az együtt-

működő szervezeteknek jól kidolgo-

zott álláspontja van, jóval nagyobb

esélye van a hatásos érdekképvise-

letnek.

Több véleménnyel találkoztunk

már, amely szerint a legszerencsé-

sebb lenne, ha a társadalmi egyezte-

tési folyamatokhoz szükséges feltéte-

leket többségében az állami fél biz-

tosítaná, de a gyakorlatban csak hiá-

nyosan tudják ellátni a részvételi de-

mokrácia elveinek megfelelő háttér-

munkát. Ennek okai között, elsősor-

ban az eltérő munkastílust és mun-

kamódszereket lehet említeni.

Bárdos Ferenc

Életfa Környezetvédő Szövetség,

KÖRTE Program – programvezető

e-mail: eletfa@eck.hu

Az érdekérvényesítés a Civil Elkötelezettség

Mozgalom szemszögébõl

ACivil Elkötelezettség Mozga-

lom (CEMO) egyik tevékeny-

ségi területe az érdekérvénye-

sítés, amelyet szervezetünk tagjai

igyekeznek megtölteni tartalommal.

Olyan érdekérvényesítő akciókat áll

szándékunkban megtervezni és kivi-

telezni, amelyek hozzájárulnak kül-

detésünk megvalósításához, éspedig

ahhoz, hogy közösségünk tagjai új

attitűdöket és értékrendet alakítsa-

nak ki, amelyek segítségével jogaikat

és kötelezettségeiket jobban megis-

merik és érvényesítik. Mielőtt bele-

kezdenék annak taglalásába, mit is

jelent szervezetünk számára az ér-

dekérvényesítés és azt milyen lépé-

sek megtételével szeretnénk megva-

lósítani, szeretném tisztázni, mit is

ért a CEMO érdekérvényesítés alatt.

Az érdekérvényesítés (advocacy)

egy meglehetősen tág fogalom,

amely túllép az érdekképviselet, va-

lamint az érdekvédelem által megha-

tározott területeken. Az érdekérvé-

nyesítés „ügyközpontú” megközelí-

tést feltételez, amely általában adott

célcsoporthoz köthető, de ez lehet

többféle célcsoport (pl. mindennemű

kisebbség elleni diszkrimináció meg-

szüntetése) vagy elvontabb ügy (pl. a

környezet) is. Proaktív jellegű, tehát

az érdekérvényesítő szervezet szabja

meg, hogy mi kerül napirendre, ala-

kítani kívánja a közbeszédet és a

döntéshozást. Célja, hogy elérje az

ügy szempontjából kívánatos jövőt

(pl. diszkriminációmentes országot,

tiszta környezetet). A lobbizás az ér-

dekérvényesítés egyik formája, esz-

köze, amely során kifejezetten a helyi

vagy országos politikai döntéshoza-

talt kívánjuk befolyásolni. (Tehát

szűkebb, mint a hétköznapi értelem-

ben vett „lobbizás”.) A nyílt, proak-

tív érdekérvényesítés az adott üggyel

kapcsolatos döntéshozatal befolyáso-

lása a döntésben érintettek bevonásá-

val. Az érdekérvényesítés lehetséges

színterei a helyi közösségi élet (tár-

sasház, munkahely, faluközösség)

éppúgy, mint az életünkben jelenlé-

vő intézmények (óvoda, iskola, kór-

ház); a magánszféra (vállalatok) vagy

civil fórum40

az állami szféra (rendőrség, munka-

ügyi központok); s természetesen a

politika (helyi önkormányzat, parla-

ment, kormányzat). A nyílt érdekér-

vényesítés rendszerint hatalmi erővi-

szonyok befolyásolásával, olykor

megváltoztatásával jár, ezért is fon-

tos az ügy mögé társadalmi (közössé-

gi) erőt állítani. Bármely érdekérvé-

nyesítő stratégiának

része kell legyen a

társadalmi támoga-

tottság megszerzése

– ellenkező esetben az

erőviszonyokat csak

korrupcióval, zsaro-

lással, szívességgel

vagy hasonló nem de-

mokratikus eszköz-

zel befolyásolhatjuk.

Ennek főbb formái/

stratégiái: együttmű-

ködés – lobbizás –

fentről eredő nyomás

– közvélemény által

gyakorolt nyomás.

Lehet tehát mérsé-

keltebb vagy radiká-

lisabb a stratégia.

Az érdekérvényesítés talán leg-

fontosabb szempontjai a tervezettség

és a profizmus – ezek biztosítják

ugyanis a nyílt, proaktív érdekérvé-

nyesítés sikerét. Az érdekérvényesítő

folyamatnak tudatosan megterve-

zettnek kell lennie, amely rendelke-

zik világosan megfogalmazott célki-

tűzéssel, valamint stratégiával és tak-

tikákkal. A folyamat része a szüksé-

ges adatok beszerzése megalapozott

kutatás révén éppúgy, mint a kom-

munikáció profi megtervezése.1

A fenti értelmezés alapján vilá-

gossá válik, hogy egy sikeres érdek-

érvényesítő akció nagyon gondosan

és körültekintően megtervezett tevé-

kenységsorozatot jelent, és az akció

sikere elsősorban azon múlik, hogy

mennyire következetesen és kitartó-

an haladunk végig a precízen és elő-

re kidolgozott akciótervünk külön-

böző fázisain, anélkül, hogy bárme-

lyik lépést is kihagynánk, és ami még

fontosabb: már előre számolunk az

esetleges kudarcokkal, felkészülünk

azok gyors megoldására.

A CEMO ez év januárjában kezd-

te meg tevékenységét, ezért nem áll

módunkban beszámolni sikeres ér-

dekérvényesítő akciókról, de igyek-

szem felvázolni jelenlegi törekvése-

inket azzal a céllal, hogy betekintést

nyújtsak az általunk sikeresnek vélt

akciók kivitelezési módjáról.

Szervezetünk nagyon nagy hang-

súly fektet a tervezés, előkészítés fá-

zisára és ennek következtében hosz-

szú időt szánunk az advocacy akció-

ink stratégiáinak a kidolgozására.

Tesszük ezt azzal a meggyőződéssel,

hogy egy stratégiai szemléletű akció-

terv sokkal hatékonyabb, mint a hir-

telen és gyors akciók, amelyek rend-

szerint az első lépések

megtétele után el szok-

tak halni. Úgy véljük,

az igazi változás elő-

idézéséhez hosszú idő-

re és jól megtervezett

lépések megtételére van

szükség.

A CEMO jelenleg

elsősorban kisebbségi

témakörben tervez ér-

dekérvényesítő akció-

kat, de először egy fel-

mérést készítünk az

általunk problemati-

kusnak tartott terüle-

ten, ahol a tulajdon-

képpeni változást sze-

retnénk előidézni. Ak-

ciónk célja Marosvá-

sárhelyt valódi kétnyelvű várossá

alakítani, a városvezetés felé irányu-

ló nyomásgyakorlás révén, a város

magyarajkú közösségének bevonásá-

val. Két területen próbálunk majd

hatni, de a két teljesen különálló terü-

leten különböző eszközöket kell

majd használnunk. A jelenlegi helyi

városvezetés „meggyőzése” egy tel-

jesen más jellegű akcióterv kidolgo-

zását igényli, mint a közösség infor-

málása és sikeres mozgósítása. Mind-

ezek ellenére a két akcióterv össze-

hangoltan fog megvalósulni, rendkí-

vül fontos eldönteni a helyes sorren-

det, vagyis azt, hogy

kivel mikor és hogyan

kell „dolgozni”. Nem

egyszerű eldönteni,

hogy melyik célcso-

porttal kell elkezdeni

hamarabb dolgozni,

az ügy mellé állítani,

informálni az akció-

ról. Ezeknek a lépé-

seknek a megtervezé-

se egyértelműen csa-

patmunkát igényel,

ugyanis a tervezési fá-

zisban minél több vélemény és ta-

pasztalat találkozik, annál nagyobb a

valószínűsége annak, hogy az esetle-

ges akadályok, veszélyek és kudarc-

lehetőségek időben kiderülnek. Te-

hát az érdekérvényesítő akciók nem

kötődhetnek egy vagy két személy-

hez, hanem kizárólag egy összehan-

golt csapatmunka által jöhetnek létre.

Ezeknél az akcióknál minden egyes

csapattag munkája, véleménye, gon-

dolata egyformán fontos. Az akciók

nem kötődhetnek csupán egyetlen

személy alakjához még akkor sem,

ha az a személy karizmatikus és a kö-

zösség tagjaival jól tud kommunikál-

ni. A csapatmunkát nem lehet elég

sokszor kihangsúlyozni. Egy ügy si-

keres kivitelezése nem lehet egy em-

ber kizárólagos hőstette.

A CEMO kétnyelvűséget vizsgáló

felmérésének kritériumait az 544/2001-

es közigazgatási törvényben foglalt,

kétnyelvűségre vonatkozó előírások

és jogok alapján állítottuk össze, és

azt mértük fel, hogy mennyire telje-

sülnek a törvényben foglaltak. A fel-

mérés során összegyűjtött adatokra

azért van szükség, mert azok segítsé-

gével egyértelműen bizonyítani tud-

juk majd a kampányaink során állí-

tott információk valódiságát. A

CEMO által – önkéntesek bevonásá-

val – összeállított felmérés tartalmaz-

za majd a városban működő összes

állami fenntartású épület monitor-

izálását a kétnyelvűség megjelenteté-

se szempontjából. Itt fontosnak tar-

tom megjegyezni, hogy ezek az álla-

mi épületek köztudottan az állam-

polgárok adójából fenntartott intéz-

mények, és az adófizetők között szép

számban vannak magyarajkúak is,

akik jóhiszeműen megfizetik az ál-

lamnak az irányukba gyakorolt disz-

kriminatív magatartást.

Az összegyűjtött és feldolgozott

eredményeinket (amelyek egyébként

a magyar kisebbség nyelvi jogai

szempontjából elkeserítőek) több

irányban szeretnénk

kommunikálni. Stra-

tégiánk része a felmé-

rés eredményeinek

helyi, valamint nem-

zetközi szinten való

ismertetése. A jelen-

legi helyzetet elemez-

ve, valamint a múlt-

beli, a kétnyelvűség

megjelentetése terén

tett törekvéseket fi-

gyelembe véve egy

olyan trend rajzoló-

dott ki, amely azt mutatja, az

ezirányú törekvéseket és ennek a

problematikáját a többségi társada-

lom nem érzékeli és nem tartja fon-

tosnak. Ez talán természetesnek is te-

kinthető, mivel egy többségi társada-

... az érdekérvénye-

sítõ akciók nem kö-

tõdhetnek egy vagy

két személyhez, ha-

nem kizárólag egy

összehangolt csa-

patmunka által jö-

hetnek létre.

Bármely érdekérvé-

nyesítõ stratégiának

része kell legyen a

társadalmi támoga-

tottság megszerzése

– ellenkezõ esetben

az erõviszonyokat

csak korrupcióval,

zsarolással, szíves-

séggel vagy hasonló

nem demokratikus

eszközzel befolyásol-

hatjuk.

1 Forrás: EMLA (Environmental Management and Law Association, Magyarország)

Civil érdekérvényesítés 41

lom attitűdjébe gyakran beletartozik

a dominanciára való törekvés, de ami

viszont teljességgel elkeserítő, az a

kisebbség passzivitása és a kialakult

helyzet elfogadása. A CEMO tudo-

mására jutott egy olyan eset is példá-

ul, amikor egy önkormányzat ma-

gyarajkú tanácsosai nem szavazták

meg képviselőtársuk kétnyelvű

utcanévtáblák megjelentetésére irá-

nyuló törekvését, annak ellenére,

hogy a település több mint 80%-a

magyar. Tehát a rossz nem varrható

kizárólag a többségi társadalom nya-

kába. A kisebbség érdekérvényesítő

ereje és akarata is fel kell kerüljön a

mérlegre, amikor kisebbségi jogokról

és azok érvényesüléséről beszélünk.

E kitérő után visszakanyarodnék

az érdekérvényesítési akciónkhoz.

Ami a nemzetközi színtéren való

kommunikációt illeti, a CEMO azért

döntött emellett, mert úgy véljük,

hogy miután Románia az Európai

Unió teljes jogú tagjává vált, ideje ko-

molyan foglalkozzon a papíron tett

ígéreteivel. Ahhoz, hogy ez megtör-

ténjen, nem feltétlenül kell megvár-

nunk, hogy majd valaki az Európai

Parlamenttől vagy bármilyen más

testülettől eljöjjön hozzánk, és meg-

nézze, hogyan mennek a dolgok, ho-

gyan élnek errefelé a kisebbségek.

Természetesen akár ez is megtörtén-

het, de ennél fontosabb nekünk jelez-

ni feléjük, hogy nincs minden rend-

ben. Ezt a tevékenységet lobbi formá-

jában próbáljuk megvalósítani,

amelyhez olyan kapcsolatokat kere-

sünk az Európai Unió különböző in-

tézményein belül, amelyek segítenek

majd céljaink eléréséhez. Egy nagyon

bonyolult lobbitevékenység ez, de

rengeteg pozitív eredményt hozhat

az érdekérvényesítő akciónk során.

Ahhoz, hogy ez hatékony legyen,

szükségünk van megbízható infor-

mációkra, adatokra, amelyekkel bi-

zonyítani tudjuk, hogy a dolgok nem

úgy működnek, ahogy az országje-

lentések adatai mutatják. Az ország-

jelentések mellett – amelyet a min-

denkori hatalom állít össze az általa

fontosnak tartott kirakat-információk

felhasználása segítségével – civilszer-

vezek számára is lehetőség van az

úgynevezett árnyékjelentések össze-

állítására, amelyekben jelzik a rend-

ellenességeket. A CEMO érdekérvé-

nyesítő akciójának egyik része egy

vagy több ilyen jellegű árnyékjelen-

tés összeállítása.

Tehát az érdekérvényesítő akci-

ónk egyik része a nemzetközi irány-

ba való kommunikáció lesz, amely

reményeink szerint azzal az ered-

ménnyel fog zárulni, hogy azok az

EU-politikusok, valamint nemzetkö-

zi emberjogi szervezetek tagjai is

megismerik a kétnyelvűséggel kap-

csolatos valóságot, akiknek az a kül-

detésük, hogy ilyen ügyekben felszó-

laljanak, vagy lépéseket tegyenek a

megoldások irányába. Joggal lehet

kérdezni, hogy nemzetközi szinten

eddig miért nem volt tudomásuk ar-

ról, ami errefelé zajlik? A CEMO er-

ről azt gondolja, hogy a problémákat

célszerű nekünk kommunikálni, nem

pedig karban tett kézzel, sértődötten

ülni és várni, hogy majd orvosolják

gondjainkat. És ez már tulajdonkép-

pen rávilágít arra, hogy mit is jelent

tulajdonképpen az érdekérvényesítő

akciók proaktív jellege a mi olvasa-

tunkban: a rendellenességet jelzem

az illetékesek felé, ezáltal stimulálva

a változás szükségességét.

A CEMO a felmérés eredményeit

a lehető legszélesebb körben szeretné

felhasználni. A közösségben tudato-

sítani szeretnénk a helyzet súlyossá-

gát, valamint annak látható és látha-

tatlan következményeit, ettől remél-

ve azt, hogy sikerül az ügy mellé állí-

tanunk őket. A közösség részvétele

nélkül az ilyen volumenű akciók ha-

lálra vannak ítélve.

Az állam irányába a nyomásgya-

korlást egyrészt a nemzetközi közvé-

lemény bevonásával szeretnénk gya-

korolni, mert úgy véljük, hogy a he-

lyi döntéshozók gyakran akkor lép-

nek csupán, amikor kívülről kritika

éri őket. Ez nem mindig van így, de

reméljük, hogy ebben az irányban

megtett törekvéseink sikerrel vég-

ződnek majd, és ami miatt ezt gon-

doljuk, az a törvényi háttér, amely

egyértelműen jogokat biztosít. Itt

meg kell jegyeznem, hogy vannak

olyan érdekérvényesítő akciók, ame-

lyeket törvénymódosítási céllal szer-

veznek, ezek teljesen más forgató-

könyvvel rendelkeznek, rendkívül

kemény erőfeszítések mellett valósít-

hatók meg. A CEMO úgy hiszi, hogy

a törvények megléte, az azokban

megfogalmazott jogok felhatalmaz-

nak bennünket arra, hogy lépéseket

tegyünk. Úgy véljük, talán nem a le-

hetetlenre vállalkozunk. A csupán

papíron létező jogok, bármilyenek le-

gyenek is azok, nem jogok. Azok a jo-

gok értelmezhetőek jogként, ame-

lyekkel élni tudunk, és a hétköznap-

jaink részei.

Mint a fentiekből talán kiderült,

az érdekérvényesítő akciók nagyon

hatékony eszközök a változási törek-

vések kivitelezésében. Jómagam,

mint elkötelezett emberjogi aktivista,

nem ismerek ennél jobbat, legalábbis

ami a civil szféra érdekérvényesítő

lehetőségeit illeti. A civil szférának

meg kell tanulnia ezt a lehető legop-

timálisabb módon használni, és ha ez

megvalósul, akkor egy következő

lapszámban már mindannyian szá-

mos sikeres akcióról fogunk tudni

beszámolni.

Szigeti Enikő

Civil Elkötelezettség Mozgalom –

ügyvezető igazgató

e-mail: szigeti.eniko@cemo.ro

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

civil fórum42

Tudom, hogy meglehetősen hálát-

lan dolog látszólag kívülállóként

belebeszélni mások dolgába, de

nem tehetem meg, hogy ne fejezzem ki

komoly aggodalmamat az erdélyi ma-

gyar civilszervezetek azon megnyilvá-

nulásainak láttán-hallatán, amelyek

azt mutatják, egyelőre kevés bennük

az együttműködési hajlandóság. Há-

látlanságomat még azzal is tetézem,

hogy sarkos módon még véleményt is

nyilvánítok. Mentségemül szolgál,

hogy a költő szavaival élve: Érted ha-

ragszom, nem ellened! Másodrészt

nem vagyok teljesen kívülálló, hiszen

én is civilszervezet, sőt civilszerveze-

tek szövetségének is vezetője vagyok.

Harmadrészt jó lenne elkerülni, hogy

az anyaországiakhoz hasonló hibákat

kövessenek el az erdélyi civilszerveze-

tek is. Leginkább azonban az sarkall

nézetem közzétételére, hogy belátható

időn belül Romániában is elindul az

Európai Unió legsikeresebb vidékfej-

lesztési programja, a LEADER.

Bár valószínűleg a civil vezetők kö-

zül sokan ismerik a LEADER progra-

mot, azért – ha úgy tetszik, ismétlés-

ként, ha úgy, akkor figyelemfelhívás-

ként – jöjjön néhány mondat a prog-

ramról és annak magyarországi tapasz-

talatairól. Engedelmükkel, erről sem kí-

vülállóként szólok, hiszen nemcsak a

Magyarországi LEADER Központ ve-

zető vidékfejlesztési szakértője vagyok,

hanem egyben a Körös-Sárréti LEA-

DER Akciócsoport vezetője is. A LEA-

DER program lényege röviden: egy

adott kistérségben a civilek, vállalko-

zók és az önkormányzatok szervezett

összefogásával elkészítenek egy helyi

vidékfejlesztési tervet, ezzel pályáznak

a LEADER programban és siker esetén

a vidékfejlesztési tervük valóra váltásá-

ra saját pályázatokat írhatnak ki, ezek

sorsáról ők maguk, helyben dönthet-

nek, s a döntéshozók között meghatá-

rozó szerepük van a civileknek és a vál-

lalkozóknak is. Ez azonban csak elmé-

letben ilyen egyszerű, az anyaországi

tapasztalatokról sokat lehetne beszélni.

Semmiképp nem szeretném túlhangsú-

lyozni a LEADER szerepét a magyar ci-

vil életben, de néhány tanúság lentről

és fentről is megállapítható.

Fentről (a LEADER irodából) nézve

elmondható, hogy nem lehet minden

akciócsoportra vonatkoztatható igaz

tapasztalatokat levonni a civilek szere-

péről a helyi akciócsoportokban. Álta-

lában igaz, hogy civilek nélkül nincs

működőképes LEADER akciócsoport,

már csak azért sem, mert az EU elvárá-

sainak megfelelően reprezentáltak kell

legyenek a döntéshozatalban. Az már

más kérdés, hogy mennyi erőt tudnak

felmutatni a civilek, mernek-e, tudnak-

e például saját településük polgármes-

tere ellen dönteni vagy adott esetben

össze tudnak-e fogni egy konkrét ügy-

ben a vállalkozókkal? Ismereteim sze-

rint mindenre van példa, ahogy az el-

lenkezőjére is. Ha a saját akciócsopor-

tomat nézem, a kép egyszerűbb. Az el-

ső pillanattól kezdve igyekeztünk a ci-

vileket és a vállalkozókat helyzetbe

hozni, s együttműködve ez sikerült is.

A pályázatokról hozott döntéseknél

nem érvényesült a polgármesterek ha-

talma, ez persze okozott feszültséget,

de ezt be kellett vállalni.

Hogy miért elemeztem talán egy

kicsit hosszabban a magyar viszonyo-

kat? Azért, hogy nehogy bárki arra

gondoljon, hogy az itteni helyzet bár-

mely eleme egyszerűen adaptálható

vagy másolható máshol! Itt sem fené-

kig tejfel az élet, a gondjainkat azonban

magunknak kell megoldani. Ehhez jól

jött (volna) egy kis EU-s tapasztalat

(amelyik akciócsoportnak volt, az

könnyebben vette az akadályokat), de

a legtöbben keményen megdolgoz-

tunk a sikerért. Jómagam (és még so-

kan) a magyarországi LEADER prog-

ramot – ha csak szigorúan civil szem-

szögből nézem is – feltétlenül sikerként

értékelem. Ennek okai közül csak

egyet szeretnék hangsúlyozni, ez pe-

dig az összefogás megtanulása. Ez

volt az alfája a LEADER programnak, s

ez egyben sikerének záloga is.

A civilek helyzete a legtöbb helyen

megerősödött, komoly helyi-kistérségi

szereplőkké váltak, s ami a legfonto-

sabb, ráébredtek saját erejükre. Ha

semmi más eredmény nem lenne, már

ez megérte a sok küzdelmet.

A közelmúltban vettem részt Er-

délyben egy civil rendezvényen*, ahol

nemcsak előadtam, hanem figyelme-

sen hallgattam is. Ekkor döbbentem

meg, hogy itt sem lesz diadalmenet

sem a LEADER program, sem a civil-

szervezetek összefogása. Ez elszomorí-

tott, de egyben arra is ösztönzött, hogy

kérjem az erdélyi civilszervezeteket,

nagyon gyorsan kezdjék el megtanulni

az együttműködést egymással, sőt a

román civilszervezetekkel is. Persze,

értem én, egészen más az általam is-

mert óhazai helyzet, mint az itteni, de

higgyék el, akkor sincs más út!!! Az EU

minden fejlesztési programja, a civilek-

re vonatkozó is, CSAK az együttműkö-

déseket támogatja. Persze, szembe le-

het menni a dolgokkal, kurucosan

csakazértsem együttműködni, de ezt

később már senki sem fogja érdemnek

tekinteni, ha közben odakerülnek a fej-

lesztési források azokhoz, akik mégis

hajlandók együttműködni. Jó lenne, ha

az a bizonyos magyar virtus ezúttal ab-

ban nyilvánulna meg, hogy CSAK-

AZÉRTIS megmutatjuk, egy közös cél

(és persze nem kevés pénz!) érdekében

tudunk és akarunk együttműködni.

Még nem késő elkezdeni a felkészü-

lést erre, de az idő sürget. Már el kell

kezdeni az egyeztető megbeszéléseket,

a programok összehangolását, az együtt-

működés lehetséges területeit, a közös

projektek előkészítését, hogy amikor

megnyílnak az EU-s források, már fel-

készülten várják azokat. Nekünk ez

nem teljesen sikerült, de a bölcs a más

hibájából is tanul. Így legyen!

Gila Károly

Magyarországi LEADER Központ –

vezető vidékfejlesztési szakértő

e-mail: kgila@leader.co.hu

Kell(ene) a civil összefogás Erdélyben!

* A 2007. október 19-20-án Csíksomlyón megszervezett IX. Civil Fórum konferencia Közösségi részvétel szekciójának meghívott előadója volt a

szerző – főszerk. megj.

Civil érdekérvényesítés 43

Magyarország 2004-ben meg-

történt EU-csatlakozását nagy

várakozások övezték a társa-

dalom minden szegmensében. A vá-

rakozáshoz ugyanakkor félelmek is

társultak – mint minden esetben, ha

jelentős változás készülődik. Azt

mindenki tudta, hogy az uniós szabá-

lyok ettől fogva hatással lesznek

ránk, de hogy pontosan mit jelent

majd ez a mindennapokban, nem volt

világos. Családanyák a mákos tészta,

böllérek a házi disznóvágás, míg a

dohányosok az egyre emelkedő ciga-

retta árak miatt aggódtak.

A civilszervezeteket eközben az

foglalkoztatta, hogyan fog a civil

szektor helyzete megváltozni Ma-

gyarországon, amennyiben az Euró-

pai Unió tagjává válunk. Ezt a na-

gyon bonyolult kérdést három szem-

pontból is meg lehet közelíteni. Az

első az, hogyan fognak változni a

szabályozási, a finanszírozási feltéte-

lek a szektor számára. A másik az,

hogyan változik meg a társadalmi

részvétel, az érdekérvényesítés lehe-

tősége számunkra. Harmadikként

felmerül még az a kérdés, hogy a ci-

vil szektor helyzete a magyar társa-

dalomban változik-e a csatlakozás

következtében, és hogyan?

Pályázatok

A civilszervezetek köreiben talán az

előttük megnyíló EU-s támogatási

források megszerzésének esélye mi-

att volt különösen felfokozott a han-

gulat. A szektort mindig gyötörte a

forráshiány, a magyarországi támo-

gatások közül ráadásul a 2002 utáni

években fokozatosan eltűntek a füg-

getlen „nyugati” adományozó szer-

vezetek (a Soros Alapítvány, a Hol-

land Nagykövetség, a British Coun-

cil, a Charles Stewart Mott Alapít-

vány és a többiek) – mindannyian je-

lentősen lecsökkentették, illetve meg-

szüntették a civilszervezeteknek

szánt forrásaikat, a pályázati kiírások

száma és kerete drasztikusan vissza-

esett. Az így kieső források helyébe

alternatív finanszírozási forrásokat

kezdtek keresni a szervezetek: sok

helyütt így került az újonnan megcél-

zott források közül az első helyre az

EU-s pályázat.

Természetesen volt előjele annak,

hogy ez nem lesz olyan, mint azelőtt.

A 2002 után meghirdetett PHARE

pályázatok kapcsán sokan megta-

pasztalták, milyen kemény dió egy

EU-típusú forrást megszerezni –

majd legalább olyan nehéz a progra-

mot végigvinni, és elszámolni. A ma-

gyar PHARE programokat ugyanis

sokszor olyan szigorú feltételek mel-

lett bonyolították le, hogy amellett az

EU-bürokrácia is elbújhatott. Egyút-

tal a civilszervezetek egy része (a

PHARE-tapasztalatok révén) felké-

szülhetett arra, hogy az EU-s forrá-

sokhoz akár közvetlenül Brüsszelbe

pályázzon – ráadásul uniós tagként a

pályázatot ma már anyanyelvén is

benyújthatja, nem kell angol fordítót

megfizetnie.

A pályázati feltéte-

lek változásai talán

legérzékenyebb pont-

jának az utófinanszí-

rozás bizonyult. Ez

megterhelte a szerve-

zetek likviditását, cash-

flow-ját. Sőt, a forrás-

hiányos környezetet fi-

gyelembe véve, a köny-

velési és a visszaélési

lehetőségekre is egy-

fajta ösztönzőként ha-

tott. A másik nehéz-

ség, hogy az EU-támo-

gatások jelentős része

részfinanszírozást

nyújt, ami azt jelenti, hogy elő kellett

teremteni az egyéb forrásokat, meg

kellett keresni ezeket, vagy esetleg ön-

erőből kellett állni. Ráadásul, míg a

banki kölcsönök a vállalkozások szá-

mára könnyen elérhetőek, a civilek

nemigen jutottak hozzá. Talán még

jobban is jártak így, hiszen a banki

költségeket, kamatokat nem lehet

semmilyen EU-pályázatnál elszámolni.

Az EU-támogatásokkal kapcsola-

tos harmadik problémát azok nagy-

ságrendje jelenti. Van olyan pályázat,

amelyiken egy összegben 2-20 millió

eurós támogatást lehet lehívni. Két-

ségtelen, hogy ilyen összegre egyet-

len kelet-európai civilszervezet sem

tud önállóan pályázni, vagyis min-

denképpen több szervezet összefogá-

sa kell hozzá. Az Európai Unióból ér-

kező támogatásokat általában nagy

zsákokban hirdetik meg, nem kis

csomagokra osztottan.

A pályázatok kapcsán tapasztal-

hattuk azt is, hogy a magyarországi

állami finanszírozási rendszer is egy-

re inkább EU-konform kívánt lenni,

az állami források elosztásánál elter-

jedt az utófinanszírozás és a részfi-

nanszírozás is.

Szabályozási környezet

Az EU-csatlakozás egyúttal más, sza-

bályozási változásokat is hozott. Szi-

gorú összeférhetetlenségi szabá-

lyokkal, a nyilvános-

ságot illető elvárások-

kal arra ösztönözte a

civilszervezeteket,

hogy átgondolják mű-

ködésüket. A támo-

gatott programok kap-

csán megjelent az az

elvárás, hogy a támo-

gatást elnyert szerve-

zet a nyilvánosságot

tájékoztassa. Már a

pályázat benyújtása-

kor a szervezetnek

rendelkeznie kellett

fenntarthatósági el-

képzelésekkel, szer-

vezetfejlesztési stratégiával, jövőkép-

pel. Mindezeket a civilszervezetek

többsége „magától” nem készítette

volna el: a pályázati forráshoz törté-

nő hozzáférés nyomására készítette el.

A „Segítség, nyertem!” szindró-

ma meglepően sok szervezetnél je-

lentkezett. Olyan szervezetek, ame-

lyek sokszor pályázatíró segítségével

vagy rutinosan jól megírták a pályá-

Már a pályázat be-

nyújtásakor a szerve-

zetnek rendelkeznie

kellett fenntartható-

sági elképzelésekkel,

szervezetfejlesztési

stratégiával, jövõkép-

pel. Mindezeket a

civilszervezetek több-

sége „magától” nem

készítette volna el...

Civil helyzetkép EU-csatlakozás után

civil fórum44

zatot, majd nyertek, a pályázat elnye-

rése után szembesültek azzal, hogy a

támogatást nyert program végrehaj-

tása mekkora teher számukra. Egy

évi 10 millió forint (kb. 40 000 EUR)

bevétellel gazdálkodó civilszervezet

meglehetősen erősnek számít Ma-

gyarországon. Ugyanakkor, ha egy

ilyen szervezet egy adott programra

elnyert egy többszázezer eurós támo-

gatást, amit csak adott költségekre le-

hetett felhasználni, sokszor gondba

került. Alkalmazottat vett fel (ami

addig talán nem is volt a szervezet-

nél), szigorúan el kellett számolnia a

költségekkel, hiteles(ített) bizonyla-

tokat, számlát, teljesítési igazolást be-

mutatnia, stb. A projekt előrehaladá-

si jelentését rendre be kellett nyújta-

ni, és meg kellett indokolni minden

eltérést az eredeti tervhez képest.

Mindezt ráadásul nagyban nehezítet-

te, hogy a támogatási összegek gyak-

ran több hónapos késéssel érkeztek

meg a szervezet számlájára, állandó

likviditási problémákat okozva.1

Kiemelkedő nehézséget jelentett,

hogy a magas szerződéses összegek

miatt meg kellett ismerni és alkal-

mazni a közbeszerzési eljárást is. Ez

egyrészt az eljárásrend miatt volt új-

donság (nem egyszerű egy közbe-

szerzést szakszerűen lebonyolítani),

másrészt a szemlélet miatt: olyan

céggel, szervezettel kell adott mun-

kára szerződni, amelyik a legjobb

ajánlatot adja a piacon – nem pedig a

„jól bevált” partnerrel.

A transzparencia (átláthatóság)

sokszor olyan elvárás, amit a civil-

szervezet a kormányzattól számon

kér, a saját döntéshozatali mechaniz-

musára viszont kevésbé alkalmazza

szívesen. Ez természetesen érthető

akkor, ha azt mondjuk ki, hogy a kor-

mányzat az adófizetők pénzén az

adófizetőkért dolgozik. Abban a pil-

lanatban azonban, amikor a civilszer-

vezet állami vagy EU-s forrást költ,

vele szemben is elvárható, hogy rész-

letes beszámolót adjon arról, mire és

hogyan költötte el a pénzt.

Meg kell említeni azt a szempon-

tot, hogy az EU-csatlakozás kapcsán

a magyar igazgatási rendszer is

megváltozott, és a regionális szintek,

illetve a kistérségek előtérbe kerül-

tek. Ez a civilszervezetek számára

azért jelentett kihívást, mert a szórvá-

nyosan létező együttműködések tele-

pülési szintűek vagy megyei szintű-

ek voltak. Azóta egyre nagyobb

számban vannak már példák regio-

nális, illetve kistérségi együttműkö-

désre – de azért nem mondható,

hogy ez az egész országra jellemző.

Azért, hogy az európai uniós forráso-

kat elérhetővé tegyük, vagy elérhes-

sük, szükség lesz ezekre az összefo-

gásokra és együttműködésekre, ezek

kialakítására.

Társadalmi részvétel,

érdekérvényesítés

Ez tulajdonképpen átvezet bennün-

ket a másik témakörre, az érdekérvé-

nyesítésre és társadalmi részvételre.

Ugyanis amennyire nem szeretjük a

pályázati rendszerek nehézségeit,

annyira ezek az összefogások egyfaj-

ta pozitív, segítő motivációként is föl-

foghatóak, hiszen remélhető, hogy a

pályázati céllal összeállt együttmű-

ködések idővel fönnmaradnak, és a

hatékony érdekérvényesítés szolgá-

latába állíthatók. Ehhez föl kell is-

mernünk azt, milyen erő van abban,

ha együtt lépünk föl.

Az Európai Bizottság 1997-es köz-

leménye, amely Az önkéntes szerve-

zetek és az alapítványok szerepének

elősegítése Európában címet viseli,

így fogalmaz: „Fontos, hogy az ön-

kéntes szervezetek megkapják a lehe-

tőséget arra, hogy az állami szervek

minden szintjén bevonják őket a

szolgáltatások és a politikaformálás

tervezésébe.” A maastrichti szerző-

déshez csatolt 23. számú nyilatkozat

A jótékony célú egyesületekkel törté-

nő együttműködésről hangsúlyozza:

„Fontos, hogy célkitűzéseinek meg-

valósításában a közösség és a jóté-

kony célú egyesületek és alapítvá-

nyok mint a szociális jóléti intézmé-

nyekért és szolgáltatásokért felelős

intézmények együttműködjenek.”

Ez a két rövid idézet is tanúsítja azt,

hogy milyen erős az Európai Unió-

ban az az igény, hogy együttműkö-

dés legyen, és valódi társadalmi pár-

beszéd folyjon az állam és a civil tár-

sadalom között, amelynek meg kell

teremteni az intézményes lehetősé-

geit.

Az elektronikus információsza-

badságról szóló 2005/XC. törvény

(Eitv.) elfogadása azt mutatja, hogy a

kormányzat komolyan vette a nyitott

jogalkotás és az információhoz való

hozzáférés elvét. Az Eitv. megterem-

tette azt a lehetőséget, hogy a civil

társadalom és a civilszervezetek be-

kapcsolódjanak a jogalkotásba. 2006.

január óta minden minisztérium kö-

teles honlapján nyilvánosságra hozni

jogszabálytervezeteit és a koncepció-

kat, és begyűjteni a véleményeket.

2007. január óta a törvény hatályos a

megyei önkormányzatokra és az 50

000 főnél nagyobb települések önkor-

mányzataira is.

Az EU-szintű döntések tekinteté-

ben fontos megemlíteni az Európai

Gazdasági és Szociális Bizottságot

(ECOSOC), amely a civil társadalmi

szervezetek és egyesületek európai

szinten intézményesült érdekegyez-

tető fóruma. Egy hatásvizsgálat sze-

1 2007 elején ennek a problémának az orvoslására indította el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a „nagytakarítás” programot.

http://www.nfu.hu/content/622

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

Civil érdekérvényesítés 45

rint az ECOSOC javaslatainak két-

harmada bekerül a végleges rendel-

kezések közé.

Jó hír számunkra, hogy az EU

döntéseit az európai szintű civilszer-

vezetek révén is befolyásolhatjuk.

Ezek a szervezetek ugyanis nyitottak

az új tagállamok civilszervezetei felé.

Ilyen például a Szoci-

ális Platform, vagy az

Önkéntes Szerveze-

tek Európai Tanácsa,

illetve rengeteg EU-

szintű szakmai civil-

szervezet. Nekik mi-

ért jó, ha mi tagjaik

vagyunk? Nagyon

kézenfekvő a válasz:

azért, mert erősebbek

lesznek általunk, na-

gyobb társadalmi tá-

mogatottságot tud-

nak felmutatni, és na-

gyobb szakmai hát-

térrel fognak rendel-

kezni.

Társadalmi

beágyazottság

Magyarországon is, de az Európai

Unió régebbi tagállamaiban még in-

kább el lehet mondani azt, hogy a ci-

vilszervezetek nélkül nem lennének

megoldottak az állami feladatok, az

oktatástól a szociális ellátásig. Az élet

szinte minden területén az állami

feladatok egyre nagyobb részét ci-

vilszervezetek látják el, és ezt a

munkájukat az állam elismeri finan-

szírozással, jogszabályokkal. Ma-

gyarországon a közhasznúsági tör-

vény jó példa az utóbbira. A másik

oldalról a társadalom visszajelzései is

nagyon pozitívak. Tudjuk azt, hogy

milyen különbséget jelent önkor-

mányzati, avagy civil alapítvány által

fenntartott iskolába, óvodába járni:

nagyon sok esetben számottevő kü-

lönbséget jelent, ha másért nem,

azért, mert valaki a világnézetének

megfelelően tudja felnevelni, oktatni

a gyerekeit.

Vannak, akik sze-

rint hosszú távon

csökkenteni kell a ci-

vil szektorba érkező

állami, önkormányza-

ti támogatások ará-

nyát. Ám éppen az ál-

lami, a közfeladatok

ellátásában való civil

részvétel miatt ezt

nem lehet általános-

ságban elfogadni. Van-

nak esetek, amikor

igenis ki kell követel-

ni azt, hogy növeked-

jen az állami támoga-

tás mértéke, abban az

esetben, ha a civil

szektor állami felada-

tot lát el. Ehhez nagy

segítséget adhat pél-

dául a németországi civil szektor is-

merete, ahol a szubszidiaritás euró-

pai elve érvényesül.

A nyugati példákhoz viszonyulva

nem felejtkezhetünk meg arról, hogy

az önkéntesek munkavégzésére mi-

lyen nagy mértékben támaszkodik a

társadalom és a civil szektor. Ebben

elég nagy elmaradásunk van, bár

2005 óta ez a területet is szabályoz-

ták Magyarországon (2005. évi

LXXXVIII. törvény a közérdekű ön-

kéntes tevékenységről). Van mit ta-

nulni a gazdasági vagy vállalkozói

szektorból a civil szektorba érkező

támogatások, együttműködések te-

rén a régebbi EU-tagállamok gyakor-

latából is: példájuk ösztönzően hatott

a CSR (Vállalatok Társadalmi Fele-

lősségvállalása) fejlődésére az EU-

csatlakozást követő években.

Kihívások

Összegzésül az elmondottakhoz: a

kisebb civilszervezetek helyzete ösz-

szességében nem javult az EU-csat-

lakozás után. Ezt felismerve, a na-

gyobb civilszervezeteknek, a politi-

kusoknak, az állami politikaformá-

lóknak és tervezőknek célzott támo-

gatásokat kell kidolgozni a szolgálta-

tásokban vagy egyszerű egyesületi

életben dolgozó, és a szektor zömét

és lelkét adó civilszervezetek számá-

ra. Ennek egyik első, és legnagyobb

lépésének tekinthető a Nemzeti Civil

Alapprogram. A nagyobb szerveze-

tek számára pedig biztosítani kell a

továbbképzés, a felsőoktatásban in-

dult EU- és menedzsment-képzések

elérhetőségét, hozzáférhetőségét,

megadni a lehetőséget, hogy megfe-

leljenek a kihívásoknak.

Hogy mik ezek a kihívások? Tö-

mören összefoglalva: a szervezetek-

nek újra meg kell tanulni pályázni,

projektet menedzselni és könyvelni,

meg kell tanulni egymással és má-

sokkal együttműködni, profi módon

kommunikálni, hatékonyan lobbizni

helyi, országos és EU-szinten is.

Pestiesen szólva: ez nem semmi!

Márkus Eszter

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség –

partnerségi menedzser

e-mail: Eszter.Markus@MEH.HU

... a nagyobb civil-

szervezeteknek, a

politikusoknak, az

állami politikaformá-

lóknak és tervezõk-

nek célzott támoga-

tásokat kell kidol-

gozni a szolgáltatá-

sokban vagy egysze-

rû egyesületi életben

dolgozó, és a szek-

tor zömét és lelkét

adó civilszervezetek

számára.

civil fórum46

Eurobarometer:

elõször a kulturális értékekrõl– a 2007 szeptemberében publikált felmérés összefoglalása –

Európai kulturális értékek címmel

adta ki az Eurobarometer egyik leg-

frissebb kutatását összefoglaló tanul-

mányát, amely sokak számára lénye-

ges kérdést taglal: mit gondolnak az

európai polgárok az európai kulturá-

lis értékekről? A válaszok sokszor

nem várt felfedezéseket hoztak.

Európaiak és a kultúra:

mi az összefüggés?

A kutatás azt mutatta, hogy egyálta-

lán nem hiábavaló a kultúra kérdése-

ivel is foglalkozni az Európai Unió-

ban, hiszen az európaiak életében és

gondolkodásában jelentős szerepet

tölt be. A megkérdezettek több mint

háromnegyede (77%) személyes

ügyének tartja a kultúrát. A többsé-

get érdeklik a művészetek és általá-

ban a kultúra, ezen belül is elsősor-

ban saját országuk kultúrája (69%),

de nyitottak az európai (57%), illetve

a világ többi kultúrája (56%) felé is. A

kultúrához való viszonyt jelentősen

befolyásolja a műveltség: a magasan

képzettek 89%-a, míg a csupán általá-

nos iskolát végzettek 66%-a érezte

élete szerves részének, fontos alkotó-

elemének a kultúrát.

Az eredmények jobban értelmez-

hetőek, ha szólunk arról is, hogyan

határozzák meg az európaiak a kul-

túrát. Elsősorban a művészetekre

(képző- és iparművészet, építészet,

előadóművészetek, irodalom, stb.)

gondolnak (39%), ezenkívül sokan

(24-18%) a kultúrához kötötték a ha-

gyományokat, a nyelveket, a szoká-

sokat, a neveltetést és a családot, az

életmódot és a viselkedésmintákat,

illetve a kutatást is. Érdekes módon a

család és neveltetés kérdéseit, illetve

a kutatást és a tudományt a Földközi-

medence népei szorosabban kötötték

a kultúrához, mint az EU átlaga.

Létezik-e európai kultúra?

A felmérésnek az Európai Unió szá-

mára egyik legérdekesebb tanulsága

talán az volt, hogy az európaiak

hisznek abban, hogy a gazdasági

unión és a közös érdekeken túlme-

nően kulturális szinten is összeköti

valami az európai népeket. A meg-

kérdezettek 67 százaléka szerint van

külön „európai kultúra”. Az európai

kultúrát leginkább más kontinensek-

kel való összehasonlításban érzik ta-

láló koncepciónak, úgy gondolják,

vannak az európai kultúrának olyan

jellegzetességei, melyek megkülön-

böztetik más nyugati civilizációs kul-

túráktól. Ugyanakkor a többség

(53%) szerint egységes európai kul-

túráról lehetetlenség beszélni, mi-

vel az európai országok nagyon kü-

lönbözőek egymástól. Mindazonál-

tal a megkérdezettek több mint há-

romnegyede egyetértett azzal, hogy

az európai kultúra egyedülálló és ér-

tékes a maga sokszínűségével, illetve

azzal az állítással is, hogy Európát a

történelme egyesíti.

Kultúra, globalizáció, értékek

A globalizációval kapcsolatosan

meglehetősen ambivalens érzéseket

táplálnak az európaiak: a megkérde-

zettek többsége egyszerre jónak is

és fenyegetőnek is érezte ezt a fo-

lyamatot. Egyetértettek azzal az állí-

tással, hogy a globalizáció ismerteb-

bé teszi az európai kultúrát a világ-

ban, de azzal is, hogy a folyamat fe-

nyegeti a kontinens értékeit, amelye-

ket emiatt védeni kell.

A védendő és erősítendő európai

értékekről szólva a válaszadók 61%-

a a békét említette. 50% a természet

tiszteletét is megnevezte, illetve 37%

tartotta megőrizendő értékeknek a

szociális egyenlőséget és a szolida-

ritást, valamint a véleménynyilvání-

tás szabadságát, illetve a toleranciát

és nyitottságot. Ezeket az értékeket

inkább európainak, mint univerzális-

nak ítélték. Itt is voltak országok kö-

zötti eltérések: az északi országok és

Luxemburg igen magas polcra tették

a természet tiszteletét (74-78%-uk

tartotta ezt fontosnak), a hollandok

és britek viszont más értékekhez ké-

pest inkább a véleménynyilvánítás

szabadságát (52-55%) helyezték elő-

térbe.

Kulturális kapcsolatok Európán

belül és a közös határokon túl

Érdekes módon elméletben a kultu-

rális párbeszédet közel annyira fon-

tosnak tartják az európai polgárok,

mint a közös európai kultúrpolitika

mellett kardoskodó kulturális szak-

emberek és eurokraták. 89 százalé-

kuk szerint a kulturális kapcsolatok

közelebb hozhatnák egymáshoz az

2007 szeptember végén tette közzé az Eurobarometer az európaiak kultú-

rával kapcsolatos véleményét vizsgáló felmérésének eredményeit. A meg-

kérdezettek háromnegyede fontos dolognak tartja a kultúrát, kétharma-

duk úgy látja, az európai országok közös kulturális gyökerekkel rendel-

keznek. 89% szerint a kultúrának nagyobb szerepet kellene adni az EU

kölcsönös megértést ösztönző politikáiban. A felmérés szerint a kulturális

tevékenységekben legaktívabban résztvevők a városi környezetben élő, is-

kolázott fiatalok.

Civil érdekérvényesítés 47

európai népeket, 88 százalékuk sze-

rint pedig a kultúra a toleranciát és

megértést is előmozdíthatná a világ-

ban – és ebben a folyamatban Európa

kiemelt szerepet játszhatna.

Ezzel szemben a gyakorlatban a

kulturális kapcsolatok Európában

elsősorban a gasztronómia területét

jelentik: a válaszolók 45%-a az ide-

gen konyhát említette ezzel kapcso-

latban. Természetesen léteznek más

területeken is kulturális kapcsola-

tok, leginkább utazások, barátsá-

gok, határokon átívelő családi kap-

csolatok révén. A megkérdezettek 27

százaléka utazott az elmúlt három

évben legalább háromszor külföldre,

22 és 27 százaléknak vannak rokonai,

illetve barátai más országokból. Ér-

dekesség, hogy az európai népek kö-

zül a luxemburgiaknak, dánoknak és

svédeknek van a legtöbb kapcsolatuk

más országokkal és kultúrákkal.

A nyelvtanulás szerepe

Bár a fentiek alapján a kulturális kap-

csolattartás nem tűnik különösebben

intenzívnek, ez nem feltétlenül az

akaraton múlik: az emberek 63%-a

szeretne más kultúrákból származó

embereket megismerni. Ennek érde-

kében 60%-uk tanulna is idegen

nyelvet (a fiatalabb korosztályban a

nyelvet tanulni vágyók aránya még

magasabb: 83 százalék).

A felmérésből az is kiderült, hogy

a nyelvtanulást kiemelten fontos-

nak tartják az európaiak: úgy érzik,

a kultúrák közötti megértést ezzel

lehetne a leginkább előmozdítani.

Erre a célra a csereprogramokat is ki-

váló eszköznek tartják, de úgy gon-

dolják, szükséges lenne olyan embe-

reknek is biztosítani az utazás lehető-

ségét, akiknek erre egyébként kevés-

bé van módjuk.

Kultúrafogyasztás és alkotás

Európában

Az európaiak kulturális fogyasztási

szokásait a viszonylagos aktivitás

és a nem túlzott rendszeresség jel-

lemzi. Európai átlagban a kérdezést

megelőző 12 hónapban a válaszolók

78 százaléka nézett legalább egyszer

kulturális programot a TV-ben, 71

százalékuk olvasott legalább egy

könyvet, 54 százalékuk látogatott

meg valamilyen műemléket, és 51

százalékuk ment moziba – a rend-

szeres fogyasztók viszont ennél lé-

nyegesen kevesebben vannak. Az

emberek jelentős része folytat vala-

milyen művészeti tevékenységet –

itt elsősorban kertészkedésre és hob-

bi-kézművességre (36%), fotózásra

és filmezésre (27%), táncra (19%) és

zenére (16%) kell gondolnunk. A vá-

laszadók 38 százaléka mondta azt,

hogy nem végzett semmilyen kreatív

tevékenységet az előző évben. Ezen

a területen óriásiak az országok kö-

zötti eltérések: Bulgáriában a legros-

szabb ez a mutató (79%), Svédor-

szágban pedig a legjobb (7%). A kul-

turális tevékenységekben való rész-

vételt elsősorban az idő (42%) és a

pénz (29%) hiánya akadályozza. Az

akadályok között kontinens-szerte

különféle sajátos nemzeti és társa-

dalmi-gazdasági tényezőket talá-

lunk; a legaktívabb részvétel a fia-

tal, városi környezetben élő, felsőbb

szintű iskolai végzettségű állampol-

gároknál tapasztalható.

Modern technika

A kultúrához jutás, kulturális részvé-

tel egyenlőtlenségei jelentősen

csökkennek, ha az adott csoportnak

van internetes hozzáférése. Vannak

olyan vélemények, melyek szerint az

internet segítségével a kulturális te-

vékenység kutathatóvá és tervezhe-

tővé válik. Mások számára az inter-

net közvetlen csatorna a kultúrához.

Mit tesz, és mit tegyen az EU?

A felmérésből kitűnik az is, hogy az

Európai Uniót és intézményeit so-

kan tekintik meghatározónak a kul-

turális kapcsolatok ösztönzése szem-

pontjából: a nemzeti kormányok

szerepének említése (50%) mellett

második helyen (44%) az EU-nak

szánnak szerepet ezen a téren.

2007 májusában az Európai Bizottság

Közlemény az európai kulturális

programról a globalizálódó világban

címmel bejelentette, hogy lépéseket

tesz egy közös európai kulturális

stratégia kidolgozására, melynek fő

céljai:

– a kulturális sokféleség és a kultú-

rák közötti párbeszéd előmozdí-

tása Európában;

– a kultúra, mint az innováció és a

kreativitás forrásának támogatá-

sa, figyelembe véve a lisszaboni

stratégiában meghatározott növe-

kedés és munkahelyteremtés célo-

kat;

– a kultúra beemelése az EU kül-

kapcsolatainak legfontosabb ele-

mei közé, hogy előmozdíthassa a

nemzetek közötti megértést.

Az Eurobarometer 2007 február-

márciusában végzett átfogó felméré-

se (melynek az eredményeit most

összefoglaltuk) a 27 EU-tagállam 26

755 állampolgárának megkérdezésé-

vel jó hátteret adhat a kulturális stra-

tégia körvonalazásához.

Bővebb információ

a KultúrPont oldalán:

http://www.kulturpont.hu/con-

tent.php?hle_id=15893

Összeállította: KultúrPont Iroda

e-mail: info@kulturpont.hu

honlap: www.kulturpont.hu

civil fórum48

Mire jó az Európai Unió a civileknek?

Október 19-20. között az Erdé-

lyi Magyar Civil Szervezete-

kért Alapítvány (ERMACI-

SZA) és Hargita Megye Tanácsa kö-

zös szervezésében IX. alkalommal

került sor az erdélyi magyar civil-

szervezetek éves nagy fórumára. A

több mint 250 erdélyi és magyaror-

szági résztvevőt számláló rendez-

vénynek a csíkszeredai Jakab Antal

Tanulmányi Ház adott otthont, ame-

lyet valósággal megszálltak a civil-

szervezetek képviselői. Új helyszínre

bátorkodtunk, és áldásosnak bizo-

nyult ez a váltás. Szándékunk szerint

folytatni fogjuk ezt a vándor jelleget

az elkövetkező években.

Konferenciáinkat mindig egy

adott témára összpontosítva szer-

vezzük, mely téma az éppen aktuális

társadalmi kérdéseket, ezeknek a ci-

vilszervezetek számára releváns fel-

vetését helyezik előtérbe, így az idei

fórum az Európai uniós források té-

makört járta körül. Románia 2007-es

csatlakozása az Európai Unióhoz új

távlatokat nyitott a civil szféra előtt.

A 2007-2013 fejlesztési periódus-

ban jelentős források, közel 19 milli-

árd euró áramlik majd az ország fel-

zárkóztatására szolgáló strukturális

és kohéziós alapok révén. Ezek a for-

rások a civilszervezetek számára is

lehetőséget jelentenek. Tudni kell

azonban azt, hogy míg az előcsatla-

kozási alapok kisebb forrásokat is

biztosítottak a fejlesztésekre, az új

programok indítására, addig a struk-

turális alapok már olyan szakmailag

és adminisztrációban is olyan fejlett

és felkészült civilszervezetek számá-

ra lesznek elérhetőek, amelyek képe-

sek lesznek nagyobb fejlesztési prog-

ramok megvalósítására. Az erdélyi

magyar civil szférában nincs túl sok

ilyen erős civilszervezet, de annál

több a kisebb, és a helyi közösségek

számára értékes feladatokat, ügyeket

felvállaló civilszervezet. Ők partne-

rek lehetnek egy-egy ilyen strukturá-

lis alapból támogatott nagyobb lépté-

kű program megvalósításában. Kon-

ferenciánk révén ennek a támogatási

rendszernek a megismertetésére tö-

rekedtünk, továbbá azon lehetősé-

gekre, amelyek a kisebb civilszerve-

ződések számára is reális jövőt, tevé-

kenységük fenntarthatóságát tudják

biztosítani az EU-ban.

A konferencia munkálatai ez év-

ben is plenáris előadások és tanács-

kozások, illetve tematikus szekció-

ülések és vitafórum keretében zajlot-

tak. A plénum keretében Lehel

Andrásné, az Országos Foglakozta-

tási Közalapítvány irodavezetője,

megosztva velünk a magyarországi

strukturális alapokkal kapcsolatos

tapasztalatokat, hangsúlyozta, hogy

nem megnyerni nehéz egy EU-s pá-

lyázatot, hanem azt levezetni, az ön-

részt előteremteni, és mivel utólagos

támogatásról van szó, meghitelezni a

projektet. Takács Emőke, az OTP

Bank Románia munkatársa beszá-

molt arról a programról, amellyel a

pénzintézmény támogatni próbálja a

civilszervezeteket a pályázás során.

Mint mondta, nem csupán hiteleket

biztosítanak, hanem pályázati ta-

nácsadást, az iratcsomó áttekintését

is vállalják. Márkus Eszternek, a

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség part-

nerségi menedzsere előadásának

„Egyedül nem megy…” volt a köz-

ponti gondolata a partnerség az EU-

ban témát boncolgatva. Elmondása

szerint a civilszervezetek működési

feltétele (jogi környezet, finanszíro-

zás, adminisztráció, partnerek kere-

sése), a társadalmi részvétel és az ér-

dekérvényesítés területén való sze-

repvállalása változott meg az EU-s

csatlakozás után. A fent említettek

mellett előadást tartott még Borboly

Csaba, Hargita Megye Tanácsának

alelnöke, Civilszervezetek együttmű-

ködése címmel, Farkas András, a

FatimexROConsulting Kft. pályázati

tanácsadója, Civil partnerség és háló-

zatépítés témában, valamint Korodi

Attila, a Környezetvédelem és Fenn-

tartható Fejlődés Minisztériumának

minisztere, aki a civilszervezeteknek

szóló zöld támogatásokat ismertette.

A plénum keretében elhangzott

szakmai előadások rendre hangsú-

lyozták, hogy az EU-s pályázatok

már nem finanszíroznak egy-egy ap-

róbb egyedi megmozdulást, elképze-

lést, hanem csak partnerségre,

együttműködésre alapozott, soksze-

replős projekteket. Civil szféránk

IX. Civil Fórum 2007 – Ahol a civilek összefognak

Civil érdekérvényesítés 49

szereplői számára elérhetetlenek ma-

radnak az EU-s pénzek, ha nem tanu-

lunk meg együttműködni, ha nem

alakítunk ki partnerséget önkor-

mányzatokkal, hazai vagy külföldi

civilszervezetekkel.

Az előadások többségétől eltérő vé-

leményt fogalmazott meg Kolumbán

Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke,

aki kiemelt feladatának tekinti, hogy

ébresztgessen. A civilszervezetek sze-

repéről és helyéről beszélt az EU-ban, a

globalizálódó világban. Többek között

arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-s

forrásoknak köszönhetően vált építő-

teleppé az ország az utóbbi időben. Új

világban ébredünk fel, a kérdés az,

hogy jól fogjuk-e érezni magunkat eb-

ben a világban? „A pénznek akarata

van” – mondta. Arra ösztönözte a hall-

gatóságot, a civileket, hogy egy lépést

lépjünk hátra, és nézzük meg, merre

halad az EU? A globalizáció egyik játé-

kosa az EU. A világ kettéválik: magas

és alacsony hatékonyságú gazdaságra

és életformára. A civil társadalom he-

lye az alacsony hatékonyságú világban

van. A gazdasági hatékonyság össze-

egyeztetése az értékorientált civil vi-

lággal egyre nehezebb. De vannak al-

ternatívák: az EU-s támogatási rend-

szerekben való részvételre a kapacitás-

növelés ad lehetőséget a civilek számá-

ra, de ugyanígy lehetőség lehet a mul-

tinacionális cégekkel való együttmű-

ködés, és végül, de nem utolsósorban

ott lesznek a civil térben a globalizáció

veszteseit gondozó, életképes civilszer-

veződések. Fontos, hogy mielőbb vilá-

gos legyen az egyes civilszervezetek

számára, hogy ők milyen jövőt akar-

nak, melyik alternatíva élhető a szá-

mukra.

A plénum munkálatait követően,

a rendezvény második felében a

résztvevők tematikus szekcióülése-

ken vehettek részt, amelyek a követ-

kező témákban való elmélyülésre ad-

tak lehetőséget: Operatív progra-

mok, Partnerség, Alternatív finan-

szírozások, Közösségi részvétel, Ci-

vil szervezetek szerepe a munkaerő-

piacon. Minden szekciót egy-egy

partnerszervezetünkkel valósítot-

tunk meg. Konferenciáink mindig is

a széleskörű partnerség jegyében

szerveződtek és szerveződnek.

A civil fórum keretében a szakmai

előadások mellett, a szünetekben zaj-

ló beszélgetések és kapcsolatépítések

is kiemelt hasznossággal bírnak.

Ilyenkor lehet ismerkedni, tapaszta-

latokat cserélni. Ezt idén is jól kihasz-

nálták a résztvevők.

A rendezvény végén a fórumon

résztvevők megfogalmazták abbéli

igényüket, hogy az elkövetkezőkben

a civil fórum partnerségi fórumnak is

adjon otthont, belátva, „Egyedül

nem megy…”.

Jakab Vilma

főszervező

e-mail: jakab_vilma@ermacisza.ro

Szekcióbeszámolók

Alternatív finanszírozási lehetõségek

Románia uniós taggá válásával a

civilszervezetek számára az

előcsatlakozási alapokat lassan

a strukturális alapok nyújtotta támo-

gatási lehetőségek váltják fel. Ezek-

nek a forrásoknak a hozzáférése

azonban komoly feltételekkel szem-

besíti a civilszervezeteket. A „jól el-

adható” projektötlet mellett a finan-

szírozóknak nemcsak az önrész biz-

tosítása a legfontosabb, hanem az

utófinanszírozású projekt lebonyolí-

tásához a megfelelő likviditási ráta

megléte, továbbá a szakmai felké-

szültség és infrastruktúra is a projek-

tek lemenedzseléséhez, lebonyolítá-

sához. Mindezek együttesen teremtik

meg a szükséges, de nem elégséges

feltételeit az európai uniós források

lehívásának.

A legtöbb civilszervezet számára

a stabil pénzügyi háttér megteremté-

se sajnos jelentős kihívást jelent. Ezen

szervezetek számára mutattunk be a

szekció keretén belül néhány lehetsé-

ges alternatív forrást tevékenységük

finanszírozására.

A szekció keretén belül az alábbi

témákban hangzottak el előadások:

– közvetlenül megpályázható euró-

pai uniós források;

– közpénzekből (állami költségve-

tés, megyei és helyi önkormány-

zatok) történő támogatások;

– közösségi alapítvány;

– civilszervezetek vállalkozása

(gazdasági tevékenysége).

A Közvetlenül megpályázható euró-

pai uniós források előadás keretében

az Európai Unió Leonardo da Vinci és

Grundtvig programját mutatták be.

A Leonardo da Vinci program az

civil fórum50

Európai Bizottság 1994-ben indult

együttműködési programja a szak-

képzés területén. 2007-től a program

beépül az új Egész életen át tartó ta-

nulás programba (2007-2013) és a fel-

sőoktatáson kívüli szakképzés terü-

letére irányul. A program célja az is-

meretek, készségek és képesítések

megszerzése és felhasználása céljá-

ból tartott képzéseken és továbbkép-

zéseken részt vevő személyek támo-

gatása mellett a szakoktatási és kép-

zési rendszerek, intézmények és gya-

korlatok minőségi javítása, a szakok-

tatás, képzés és mobilitás vonzóbbá

tétele a munkáltatók és magánsze-

mélyek számára, valamint a szak-

képzésben részt vevő munkavállalók

mobilitásának elősegítése.

A Grundtvig alprogram célja,

hogy európai együttműködési tevé-

kenységek révén elősegítse a felnőtt-

oktatás európai dimenziójának kiala-

kulását. A felnőttoktatás minőségé-

nek és hozzáférhetőségének javítása

által a Grundtvig hozzájárul ahhoz,

hogy a felnőtt tanuló teljes értékű, ak-

tív tagja lehessen a társadalomnak,

bővüljenek a más kultúrákról szóló

ismeretei, életminősége és munka-

erőpiaci esélyei javuljanak. Fontos

tudni, hogy a Grundtvig elsősorban a

szakmától független, általános isme-

retek oktatását tűzi ki céljául.

A Gyergyóremete önkormányza-

ta civilszervezeteknek szóló támoga-

tási rendszere előadás keretén belül

Laczkó-Albert Elemér polgármester

ismertette a résztvevőkkel Gyer-

gyóremete támogatási rendszerét,

amely a helyi civilszervezetek támo-

gatását célozza meg. Reméljük, hogy

minél több település veszi majd át az

általa bemutatott modellt.

Simona Șerban, az ARC prog-

ramkoordinátora Közösségi Alapít-

vány – új finanszírozási lehetőség

címmel mutatta be a közösségi ala-

pítványt mint új szervezeti formát a

romániai civil szférában. A közössé-

gi alapítványok a helyi közösségek

és a fiatalok bevonása révén kiaknáz-

hatóvá teszik azon emberi erőforrá-

sokat, melyek nagymértékben segít-

hetik a helyi közösség fejlesztését. A

közösségi alapítvány által végrehaj-

tott projekteken keresztül új együtt-

működési kapcsolatok teremtődnek

a nonprofit, önkormányzati és a ke-

reskedelmi szektor között is.

Simona Șerban előadása második

felében bemutatta az ARC által kez-

deményezett Youth Bank programot

és annak eredményeit. A program

célja a kolozsvári és Kolozsvár kör-

nyéki középiskolák tanulói által be-

nyújtott projektötletek támogatása.

A programban az alapítvány partne-

rei voltak a Junior Chamber Interna-

tional, Kolozsvár Polgármesteri Hi-

vatala, valamint a Kolozs Megyei

Tanfelügyelőség is.

Chris Wornan, a Peace Corps ön-

kéntese a Miért megfontolandó a

vállalkozás a civilek számára? Miért

érdemes és melyek a kockázatok? cí-

mű előadása keretén belül megpró-

bált rávilágítani azon lehetőségekre

és veszélyforrásokra, amelyekkel a

civilszervezeteknek szembe kell néz-

niük, ha gazdasági tevékenységet

folytatnak. Nem szabad elsiklani

azon problémák felett, amelyekkel

egy, a gazdasági tevékenységekben

és az ezekkel kapcsolatos adminiszt-

ratív és jogi követelményekben nem

jártas civilszervezetnek szembe kell

néznie, ha belevág. Ezen előadás té-

mája azért is igen időszerű, mivel a

civilszervezetek számára a tagjaik, il-

letve a szervezet erőforrásai által

nyújtott szabad kapacitások kiakná-

zásának egyik, úgymond „legprofi-

tábilisabb” módjának éppen a gaz-

dasági tevékenység végzése tűnik.

Bódis András A Bioterra vállal-

kozása – sikerpélda bemutatása cí-

met viselő előadásának keretén belül

bemutatta a szervezet által a románi-

ai biogazdálkodás elterjesztése érde-

kében végzett erőfeszítéseit, vala-

mint a megalapítás óta elért eredmé-

nyeit. A szervezet az elmúlt években

kitűnő kapcsolatokat épített ki úgy

nemzeti, mint nemzetközi szinten a

biogazdálkodást támogató más szer-

vezetekkel. Az előadás során bemu-

tatta úgy az eddig megtett utat, mint

a szervezet jövőbeni terveit is a bio-

gazdálkodás minél szélesebb körű

elterjesztése érdekében.

Összességében elmondható, hogy

a szekció teljesítette a vele szemben

támasztott elvárásokat, és a struktu-

rális alapok mellett igénybe vehető al-

ternatív források nagy részét bemu-

tatta a résztvevők számára. A szekció

célja nem feltétlenül az egyes alterna-

tív finanszírozási lehetőségeknek a

minden részletre kiterjedő bemutatá-

sa, illetve azok kiaknázása volt, ha-

nem inkább annak a köztudatba ülte-

tése. Mindezt azért, hogy ha egy szer-

vezet jelen pillanatban nem is rendel-

kezik a megfelelő anyagi és technikai

fedezettel a strukturális alapok nyúj-

totta támogatások lehívásához, to-

vábbra is fenn tudja tartani működé-

sét, sőt fejlődőképes legyen, ha észre-

veszi mindazon lehetőségeket, me-

lyek adottak számára, és nem fél vala-

mi újat tenni szervezeti hivatásának

beteljesítése érdekében. A romániai

magyar civilszervezetek számára a ci-

vil kurázsi és az újdonságra nyitott

szemléletmód megléte azon két tulaj-

donság, amely segítheti őket az elkö-

vetkezendőkben is.

Szervező:

Sönberger Krisztián

Civitas Alapítvány – programfelelős

e-mail: skrisztian@civitas.ro

Civilszervezetek és vállalatok partnersége

ACivil Fórum első napján, pén-

teken délután Potozky Lász-

ló, a Polgár-Társ Alapítvány

ügyvezető igazgatója nyitotta meg az

előadássorozatot, előadásának címe:

Non profit ? For profit – avagy a civil

– vállalati együttműködés kölcsönös

előnyei. Az általa képviselt alapít-

vány a Partnerség a Környezetért

tagja, mely közösségi kezdeménye-

zéseken alapuló környezetvédelmi

projekteket támogat. Partnerségi

programjaik közül megemlítette: a

Tusnád Ásványvíz Rt.-vel közös ado-

mányi programot, melynek célja Ro-

mánia környezetének javítása, egy

fenntartható társadalom kialakulásá-

hoz való hozzájárulás a közösségi

részvétel megerősítésén keresztül.

Szintén partnerségi kapcsolatban

vannak a MOL Részvénytársasággal,

illetve a Toyota cég a Zöld utak elne-

vezésű programjuk állandó partnere.

Az ennek keretében létrehozott Bor-

Civil érdekérvényesítés 51

víz útja az első ilyen jellegű kezde-

ményezés Romániában.

A soron következő előadást Gáti

Attila tartotta, aki a kolozsvári

Fatimex RoConsulting Kft. képvise-

lőjeként beszélt a civil hálóban rejlő

fejlesztési lehetőségekről Székelyföl-

dön. Bevezetőjében a céget ismertet-

te, mely önkormányzatokkal, civil-

szervezetekkel, érdekvédő szerveze-

tekkel köt partnerségeket. A projekt-

menedzser elmondta, hogy a tanács-

adó cég szakmai segítséget nyújt kü-

lönböző projektekben. Egy civil hálót

szeretnének létrehozni Maros, Hargi-

ta és Kovászna megyei civilszerveze-

tek együttműködésével a megyék

gazdasági fejlődéséért. Ehhez a há-

rom megye civilszervezetei egy űrla-

pot kell kitöltsenek, s ezáltal csatla-

kozhatnak a civil hálóhoz.

Őt követte előadásával Veres Tí-

mea, aki szintén e cég alkalmazottja,

illetve korábban az Önkormányzati

Menedzsmentért Alapítvány munka-

társa volt. A pályázatírásról beszélt,

kihangsúlyozva a partnerség szerepét

az európai uniós fejlesztésekben. El-

hangzott, hogy időben kell tervezni,

az igénynek hamarabb meg kell szü-

letnie, mint a kiírásnak, illetve a kis öt-

leteket egy naggyá kell összerakni. Az

Európai Unió kritériumait már a ter-

vezésnél figyelembe kell venni, a pro-

jekt célja a közösség szolgálata, vala-

mint a gazdaság fejlesztése legyen.

Szünet előtt egy rövid felvezetést

tartott Farkas András a Google-al-

kalmazásokról, amely egyszerű kom-

munikációs lehetőséget kínál szer-

vezetek, vállalatok, oktatási intéz-

mények, családok, csoportok számá-

ra. Elérhető a www.google.com/a

oldalon.

A szekció záróelőadásaként Sán-

dor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Ta-

nács elnöke tartott egy kis bemutatót

a MIT jelenleg futó programjáról, a

Civil és Közéleti Iskoláról, amelynek

célja, hogy az erdélyi magyar közép-

iskolás fiatalok érdeklődését felkeltse

a civil szféra és a közéleti kérdések

iránt, és elősegítse közvetlen tájéko-

zottságukat az említett területeken.

A Civilsuli lebonyolítására 2007. ok-

tóber – 2008. március között kerül

sor. A konferenciákra a következő er-

délyi városokban kerül sor: Kolozs-

vár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásár-

hely, Temesvár, Nagyvárad, Széke-

lyudvarhely, Brassó, Szatmárnémeti,

Gyergyószentmiklós, Nagybánya,

Kézdivásárhely és Csíkszereda. A

konferenciákon a következő témák

lesznek terítéken (a teljesség igénye

nélkül): civil szféra, közélet, alkotmá-

nyos állam, demokrácia, emberi jo-

gok, kisebbségi jogok, korrupció, vé-

leményszabadság, sajtószabadság,

környezetvédelem, Európai Unió,

közösségi részvétel stb. Az érdeklő-

dő középiskolás diákok a www.civil-

suli.ro honlapon jelentkezhettek be.

Összegzésképpen: a Partnerségek

szekció keretében az előadásokat a

vártnál nagyobb érdeklődés övezte,

és néhány előadás élénk, ám építő vi-

tát váltott ki. Mindannyian egyetér-

tettünk abban, hogy ötleteink megva-

lósításához érdemes partnereket ke-

resni, mert mind a megvalósítás,

mind pedig annak közösségi haszna

nagyobb eredményekhez vezethet.

Szervezező:

Péter Emőke Katalin

Magyar Ifjúsági Tanács – irodavezető

e-mail: mit@mit.ro

A civilszervezetek szerepe a HR-fejlesztés

és a felnõttképzés terén

Aszekció kitűzött célja volt bete-

kintést nyújtani a felnőttoktatás

civil szférát is érintő területére.

Elsőként a debreceni RÉS Egye-

sület Fordulópont 2006 nevű prog-

ramját mutatták be. A projekt kereté-

ben hátrányos helyzetű, tartósan

munka nélkül lévő személyek mun-

kaerő-piaci képzése és foglalkoztatá-

sa, szociális, mentális gondozása,

utánkövetése valósult meg. Kádár

Erika egyesületi elnök, előadó felhív-

ta a figyelmet a partnerség fontossá-

gára, a projekt megvalósításához

ugyanis szükség volt egy olyan cég-

re, amelynek keretében a résztvevők

elvégezhették a szakmai gyakorlatot,

s amely munkahelyet ajánlott a sike-

resen vizsgázóknak. További tanács-

ként elhangzott: az EU-s projektekre

pályázó szervezetek készüljenek fel

arra, hogy amennyiben egy nagyobb

projekt során felduzzad munkatársi

közösségük és nem adódik lehetőség

újabb projekt beindítására, könnyen

megtörténhet, hogy a holtidőben tá-

voznak a tapasztalt kollegák.

civil fórum52

Sebestény István, a budapesti

Civitalis Egyesület elnöke Civil fog-

lalkoztatás, önkéntesség Magyaror-

szágon című bemutatójában érdekes

adatokat közölt az anyaországi civil

szféra humánerőforrásának 2005-ös

állapotáról. A klasszikus értelemben

vett civilszervezetek esetében 10%

körüli a munkaerőt alkalmazó szer-

vezetek aránya. Noha a „félállami”

nonprofit szervezetek, közalapít-

ványok, közhasznú társaságok szám-

belileg csak 6%-át teszik ki a jelenleg

működő civilszervezeteknek, mégis

43%-át foglalkoztatják az összes szfé-

rabeli alkalmazottnak, és az összes

bevétel 58%-át tudják magukénak.

Ennek megfelelően az önkéntes mun-

ka inkább a hagyományos civilszer-

vezetekre jellemző és kevésbé a köz-

hasznú társaságokra, „félállami” civil-

szervezetekre. Összevetve például az

önkéntes munka értékének arányát a

különböző bevételi kategóriákba tar-

tozó szervezetek összes bevételéhez

képest, 2003-ban a következő volt a

helyzet: az évi 50 ezer forintnál keve-

sebbel gazdálkodó szervezetek eseté-

ben az önkéntes munka becsült érté-

ke átlagban 1933% volt az összes

pénzbevételhez képest, az 51-500 ezer

forinttal gazdálkodó szervezetek ese-

tében 158%, az 501 ezer és 5 milliárd

forint közötti összeggel gazdálkodó

szervezetek esetében 33%, az évi 5

milliárd forint fölötti összeggel ren-

delkezők esetében pedig csak alig 1%.

Péter Zoltán István, a Hargita

Megyei Munkaerő-foglalkoztatási

Hivatal munkatársa átfogó bemuta-

tót tartott a hazai felnőttképzésről.

Előadásában érintette a felnőttképzés

történetét 1989 után, a törvényes ke-

reteket, az illetékes intézményeket,

valamint az akkreditálás feltételeit és

lépéseit. Tekintve, hogy a hallgatóság

körében voltak olyan szervezetek

képviselői, melyek tervezik a képzé-

sek beindítását vagy már futtatnak

felnőttképzési programokat, élénk

párbeszéd alakult ki.

Az utolsó előadás keretében Sön-

bereger Krisztián, a Civitas Alapít-

vány projektasszisztense a humán-

erőforrás képzésre szánt európai uni-

ós operatív programot mutatta be, ki-

emelvén azokat az alpontokat, ame-

lyeknél a civilszervezetek is pályáz-

hatnak.

A szekcióülés második felében öt,

felnőttképzést szolgáltató civilszerve-

zetet mutattak be. Ezek a következők:

Civilek Háromszékért Szövetség,

Civitas Alapítvány, Heltai Gáspár

Könyvtári Alapítvány, RÉS Egyesü-

let és az Areopagus Alapítvány.

A szekció másodlagos célja volt

összehozni a különböző szakterülete-

ken és szinteken működő, felnőtt-

képzést szolgáltató vagy az iránt ér-

deklődő, valamint a humánerőfor-

rás-fejlesztési témájú projektek futta-

tásában érdekelt civil szférabeli sze-

replőket, valamint elősegíteni az

ezek közötti együttműködést és a kö-

zös projektek beindítását.

Szervező:

Varga Zoltán

Areopagus Alapítvány – ügyvezető

e-mail: areopagusalapitvany@yahoo.com

Közösségi részvétel

Az európai uniós forrásokról –

mint a konferencia fő témája –

tanácskozva, nem kerülhették

el figyelmünket a közösségi részvé-

telre, a civil önszerveződésre alapozó

példaértékű megvalósítások, és az

ezek támogatására lehetőséget adó

EU-s források. „Civilkedésünk” alap-

ját a mindenkori közösségi létünk, az

erre való igényünk, és ennek a minél

kedvezőbbé tétele képezi. A globális

társadalmi folyamatok, így az EU-s

csatlakozás következtében megválto-

zó körülmények, megnyíló lehetősé-

gek közepette is azt keressük, hogy

hogyan tudjuk a saját életközegünket

fenntartani, közösségünk fennmara-

dását szolgálni és közösségi értékein-

ket a jövő számára is átmenteni.

Szekciónk keretében az ilyen jellegű

civil kezdeményezéseket, továbbá az

EU önszerveződést támogató prog-

ramját, a LEADER programot ismer-

tettük meg a résztvevőkkel.

Potozky László, a Polgár-Társ

Alapítvány ügyvezető igazgatója

olyan programokat és projekteket

mutatott be, melyek esetében a fő-

ként környezetvédelemmel foglalko-

zó civilszervezetük számára a közös-

ségi részvétel „eszköz”-ként és ered-

ményként is kiemelkedő fontosság-

gal bírt. Feltevődött a kérdés, hogy

egy civilszervezet hogyan mozgósít-

hatja úgy a közösségeket, hogy azok

képesek legyenek megőrizni értékei-

ket? Hozzájárulhat a közösség jövő-

képének a kialakításához, az identi-

tástudat és a helyi értékismeret meg-

alapozásához. A Polgár-Társ Alapít-

vány – mint támogató és megvalósító

– számos tapasztalattal rendelkezik.

Az Élő Örökség Programjuk kereté-

ben megvalósuló projektekből pozi-

tív példaként említették a Máréfalvi

Mirákulumot, a Gólyafalut Sárom-

berkén, továbbá Brassóban a Kötél

utcát. A Borvíz útja programjukban

már 7 éve szerveznek kalákákat. En-

nek egyik kiemelkedő példája a csík-

somlyói Barátok feredeje. Ezek a

programok, és az ezek keretében

megvalósuló projektek a közösségi

részvétel kiemelkedő példái. Nem

így a Kobátfalva főtere felújítását cél-

zó projekt, amely esetében a 2005-ös

árvíz utáni sok külső segítség mond-

hatni „elrontotta” a közösséget, ne-

héz összefogásra és együttműködés-

re serkenteni a helyieket.

Péterfi Ferenc, a Magyar Művelő-

dési Intézet Közösségfejlesztési Osz-

tályának vezetője, ugyanakkor a Kö-

zösségfejlesztők Egyesületének egyik

alapembere a közösségfejlesztés

szemszögéből közelítette meg a kö-

zösségi részvétel kérdéskörét. A kö-

zösség az együttélők közösségét je-

lenti. A helyi közügyekben való rész-

vétel pedig maga után vonja az erre

való felhatalmazás és az erre való ké-

pesség kérdését. Ehhez személyes ta-

pasztalatokra, megélésekre van szük-

ség. Azt is mondhatjuk, a közösség-

fejlesztés célja, hogy a közösségben

legyenek a helyi közügyekben való

részvételre alkalmas, kompetens ál-

lampolgárok. Az a legdrasztikusabb,

legszomorúbb helyzet, amikor egy

közösségben elsorvad a változás

szükségérzete is. A részvétel egy

alapvető állampolgári jog. A közös-

ségi részvétel pedig a közösség érde-

keinek az érvényesítését jelenti. A

Civil érdekérvényesítés 53

közösségi részvétel kérdése így szo-

rosan összefügg a közösségi tervezés

kérdésével. A közösségi tervezés há-

rom kiemelkedő gyakorlati példáját

is említette az előadó: a LEADER

programot, a településfejlesztési kon-

cepció (nálunk a helyi fejlesztési stra-

tégia) kidolgozását és azon eseteket,

amikor a helyi konfliktusok megol-

dására kikényszeríti az adott közös-

ség a döntéshozóktól a saját beleszó-

lásuk elfogadását.

Molnár Judith, a Polgár-Társ Ala-

pítvány volt munkatársa az általa ko-

ordinált Transylvania Authentica

programot mutatta be a jelenlevők-

nek, mely az angliai The Prince’s

Charities Foundation és a csíkszere-

dai Polgár-Társ Alapítvány közös

projektje. Az előadó szavaival élve,

ez a program „olyan lehetőségeket

keres, amelyek segítségével biztosít-

ható a hihetetlenül gazdag erdélyi

mezőgazdasági kultúra, a hagyomá-

nyosan erdélyi ízek, ételek és mező-

gazdasági, kézművestermékek fenn-

maradása azáltal, hogy összehango-

lódik a régió kistermelőinek és kéz-

műveseinek munkája.” Nagyon rövi-

den fogalmazva azt mondhatjuk,

hogy értékmegőrzés és megélhetés

biztosítása közösségi részvétellel,

együttműködéssel. A tipikusan erdé-

lyi termékek és szolgáltatások szá-

mára védjegyet szeretnének kidol-

gozni, mely sok szempontból védel-

met jelentene a termelőknek. Fel kell

ismerni, majd ismertetni kell a helyi

termékek és szolgáltatások értékét. A

gazdák egyelőre csak a gazdasági

előnyét nézik, és amíg nem erősödik

meg a márkanév, addig nem lehet

gazdasági előnyre sem számítani.

Nagy a kihívás! Egy hosszú távú ér-

tékmegőrző, értékvédő program in-

dult el, mely számos civilszervezetet

tömörít és a közösségi részvételre

alapoz.

Az előadások sorát jómagam foly-

tattam a LEADER program bemuta-

tásával. Az EU egyik sajátos vidékfej-

lesztési támogatása ez, melynek célja

aktivizálni a helyi közösségeket a vi-

déki térségek gazdasági fejlődése ér-

dekében. Olyan integrált (több szak-

területet átfogó) és innovatív megol-

dásokat tartalmazó térségi stratégia

kidolgozását és kivitelezését támo-

gatja, amelynek a megvalósításában

együttműködnek a térség különböző

szereplői: az önkormányzatok, a vál-

lalkozók és a civilszerveződések, a

helyi közösség szereplői. Romániá-

ban előreláthatóan jövőben indul be

ez a program, melyet a Mezőgazda-

sági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Mi-

nisztérium fog koordinálni.

A program révén az EU célja élhe-

tővé tenni a vidéki térségeket. Az

együttműködést a három szektor kö-

zött maga a program írja elő. A térségi

stratégia kidolgozását és megvalósítá-

sát koordináló szerv (Local Action

Group – LAG) bejegyzett civilszerve-

zet kell legyen. Ezáltal a civil szféra új

szereplői fognak megjelenni, melyek a

kidolgozott stratégia alapján a térsé-

gük fejlesztésére megkapott támoga-

tást az adott térségben pályáztatják ki.

Ez egy lehetőség arra, hogy részt ve-

gyünk az adott térség fejlesztési straté-

giájának a kidolgozásában, érvényesít-

sük ezáltal a saját elképzeléseinket és

törekvéseinket. A nyertes fejlesztési

stratégiák pedig lehetőséget teremte-

nek arra, hogy ezekre az elképzelések-

re a saját térségi civilszervezetünkhöz

pályázhassunk. Olyan célkitűzések

valósulhatnak meg a LEADER prog-

ram révén, amelyekre a helyi kicsi ci-

vilszervezetek számára nincs más for-

ráslehetőség. Ehhez azonban a szekto-

rok közötti együttműködéseket mie-

lőbb lábra kell állítani, és együtt kell

működni a térségi fejlesztési stratégiá-

inak kidolgozásában.

Végül Gila Károly, a Magyaror-

szági LEADER Központ vezető vi-

dékfejlesztési szakértője arról beszélt

lelkesen, hogy miért is fontos a civil-

szervezetek részvétele a LEADER

programban. Saját tapasztalatait hoz-

ta fel példának, hiszen a Körös-Sár-

réti Akciócsoport megalakulásának

az egyik alapembere volt. A civilek-

nek – az általuk megszokott mobili-

tásnak és szervezési gyakorlatnak

köszönhetően – fontos szerepük le-

het a LEADER-rel kapcsolatos figye-

lemfelkeltésben, a csapatszervezés-

ben, a sajátosan civil jelleggel bíró fel-

adatok vállalásában és nem utolsó-

sorban a pozíció-fogásban is. Hisz az

a civilszervezet tud majd előbbre lép-

ni e program segítségével, amely már

a kezdetektől bekapcsolódik ebbe a

térségi szerveződésbe. Hogy milyen

előnye származhat a civilszervezet-

nek abból, ha bekapcsolódik? Bein-

dul az együttműködés, maguk a

szervezetek is ráébrednek a saját ere-

jükre, az elvárt partnerség aktív sze-

replői lesznek, és a saját civil tevé-

kenykedésüknek is hírt és értékelést,

megbecsülést szerezhetnek ezáltal.

Az előadó a veszélyekről és a hiba-

lehetőségekről is beszámolt, nem rejt-

ve véka alá, hogy egy komoly és hosz-

szú távú munkáról van szó, amely fel-

készült szakembereket és jó együtt-

működést igényel. A különböző szek-

torok szereplői más-más érdekekkel

vesznek részt ebben, és kihívás, hogy

ezt valós együttműködéssé tudjuk ko-

vácsolni. Felelősségteljes feladat, lé-

nyege: felkészülten vállalni a közössé-

gért való munkálkodást!

Az elhangzott előadásokat érde-

kes kérdésfelvetések és igen élénk

párbeszédek folytatták, amelyek már

jövőbeni együttműködéseket, közös

feladatvállalásokat is körvonalaztak.

Öröm volt résztvevője lenni ennek a

fellelkesült párbeszédnek, mely iga-

zolta, hogy érdemes volt ezzel a té-

makörrel foglalkozni.

Szervező:

Csáki Rozália

Civitas Alapítvány, Székelyudvarhely

– programkoordinátor

e-mail: rozalia.csaki@civitas.ro

forum civic54

Cuprins

Pagina 3

Bodó Barna: Civil – interes – protecţie

Pagina 6

Csáki Rozália: De la idee la acţiune

Pagina 8

Sebestény István: „Imaginea interesului“ civic…

Pagina 9

Szenkovics Dezső: Tendinţe de integrare în societatea

civilă maghiară din România

Pagina 16

Almási Judit: Avem cuvânt!

Pagina 19

Dr. Bényei Andrásné: De la consultaţie la concordanţa

intereselor

Pagina 25

Kovács Zoltán Csongor: Mina din Ditrău: profit, natură

și comunitatea locală

Pagina 28

Ziua Zilelor Fără Arme – demonstraţie pentru cauză

comună – interviu

Pagina 31

Gargya Marietta: Legislaţie deschisă: teorie și un

exemplu practic din Ungaria

Pagina 33

Rajnai Gábor: Un model viabil pentru validarea

intereselor civile

Pagina 36

Gerencsér Balázs: „Teme“ de validarea intereselor în

Ungaria

Pagina 37

Bárdos Ferenc: În ce constă forţa civică?

Pagina 39

Szigeti Enikő: Validarea intereselor din perspectiva

organizaţiei Mișcare Angajament Civic

Curaj CivicCuraj Civic

Pagina 42

Gila Károly: Ar trebui să colaboreze civilii din

Transylvania!

FForor um Civicum Civic

Pagina 43

Márkus Eszter: Situaţia societăţii civile după aderarea

la UE

VVederedere culturale culturalăă

Pagina 46

Eurobarometer: despre valorile culturale pentru întâia

oară

Raport de evenimentRaport de eveniment

Pagina 48

Al IX-lea Forum Civic – Ce e bun în UE pentru societate

civilă?

Pagina 54

Cuprins

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Grafica: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare:

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Contacte:

adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004

tel./fax: +40-0264-450230

e-mail: ermacisza@gmail.com

ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaF o r u m C i v i c

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2007 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

Civil érdekérvényesítés 55

ERMACISZ

erdélyi magyar civil

szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fó-

rumot teremteni, amely lehetősé-

get ad egymás tájékoztatására és

civil társadalmunkat érintő kérdé-

sek megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–sub-

scribe@ yahoogroups.com, lemon-

dani pedig az ermacisz–unsub-

scribe@yahoogroups.com címre

küldött üres levéllel lehet. Kérjük a

levelezőlistára szánt leveleket az

ermacisz@yahoogroups.com e-mail

címre küldeni. A listagazdának

szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil

szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szerve-

zetek tapasztalatcseréjének és együtt-

működésének elősegítése céljával

az ERMACISZA létrehozta és mű-

ködteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@

yahoogroups.com címre küldött

üres levéllel lehet. A listára szánt

leveleket az ermaszoci@yahoo-

groups.com címre kell küldeni.