Baracskai Zoltán – Velencei Jolán

1

BÉTA VERZIÓ A Google vagy a Linux termékeit nem a boltok polcairól emeljük le, mint kezdetben a Microsoft-ét.

Ezeket a termékeket nem foghatjuk meg, az új megoldásaik élik vagy nem saját életüket. A Google

maga is bevallja, hogy az új termékek 80% sikertelen lesz. Nem túl bíztató, de reális. Valójában soha

sem tudhatjuk meg a sikertelenség okát, és ilyenkor akár azt is mondhatjuk: nem volt szerencsénk!

De az is lehet, hogy tévedés az evolúció előre nem látható trükkjeinek túlélését szerencsének

nevezni. A Google gyorsan és gyakran kiteheti újításait a világhálóra, és ugyanolyan gyorsan fel is

adhatja bármilyen következmény nélkül. Majd a használat közben kiderül, életképes-e. Valahogy így

néz ki a mind gyakrabban emlegetett evolutív-menedzsment.

Kevesen tudnák pontosan megmondani, hogy vajon hány funkcióját használják az Excell-nek, de

gyanítható, hogy fél tucatnál többet szinte senki sem. A kevésbé ismert szoftverek is rengeteg

funkciót kínálnak, aminek legtöbbször még a létezéséről sem tudunk, így nem is használjuk azokat. A

help-ben is csak annak a funkciónak a használatához találhatjuk meg a segítséget, amiről tudjuk, hogy

van. „Ezt hívják az Atlanti óceán túlpartján blotware-nek (felfújt, túlzsúfolt), vagy más, nyugtalanítóbb

néven creeping featurism-nek (funkciók túlburjánzása).”1 Ez a sok, ritkán vagy sohasem használt

funkció szinte őrületbe kerget minket, de mégsem feleslegesen tette bele a Microsoft a szoftvereibe.

A blotware-rel megelőzte versenytársait, hiszen azok kevesebbet tudtak, és miért ne vettünk volna

meg olyan szoftvert, ami többet tud. De minél több funkció van egy termékben, annál nehezebb,

hogy kompatibilis legyen az új a régivel. A kompatibilitás fordítottan arányos a funkciók számával.

A koncepcióalkotási stratégiai iskola2 a kezdetektől fogva nem tud megbirkózni a kapacitás

kihasználás és a kereslethez való illeszkedés optimumával. Más szóval, képtelen a szériagyártáshoz

megközelítő áron személyre szabott terméket készíteni. Nehéz lenne elképzelni egy autót, aminek

megvásároljuk a kerekét, azt használjuk, és egy idő után veszünk hozzá egy kormánykereket, és azt is

használjuk. Ebből az elképzelhetetlen fogyasztói okoskodásból indult ki a Google. Készített egy

platformot, amin futtatható a gmail anélkül, hogy lenne fordító. Ez olyan, mint a svájci bicska.

Egyszerű, mindenhova magunkkal vihetjük, és ha valamire szükségünk van, csak kinyitjuk valamelyik

részét, és megcsináljuk vele, amit akarunk. Minden egyes eleme autonóm. Amatőr felhasználók

bárhogy tudják keverni.

A svájci bicska típusú termékeknek nem volt előre átgondolt stratégiája. Nem határozták meg a

„core-business”-t, ami a 20. századi menedzsment alfája és omegája. Ennek ellenére sokan

hajlamosak voltak arra, hogy belemagyarázzák a távoli jövőbe látó csodálatos stratégiákat, persze

erről szó sem volt, csak úgy, hozzá-hozzá adogattak valamit. A Google ötletét, az alkalmazások

tetszőleges kombinálását egy platformon, azóta más cégek is átvették. Ezen az elven alapulnak a

mashup-ok is. A lemezlovasok szókincséből az informatikába tolakodott szó eredeti jelentése keverni,

vegyíteni. Azaz amikor több zeneszámot egymásra raknak. A Google Maps-hez például bárki

1 Girard, B.: A menedzsment forradalma: a Google modell. Typotex Kiadó, 2010. 108. old.

2 Ahlstrand, B., Lampel, J., Mintzberg, H.: Stratégiai szafari. HVG. Kiadó Zrt., 2005. 33-57 old.

Baracskai Zoltán – Velencei Jolán

2

bármilyen tartalmat hozzátehet, például egy város kerékpárkölcsönzőjének információt az

állomásainak a helyzetéről, vagy akár blogszerkesztőt. Az új funkciók hozzáadásával nem elavulnak,

hanem gazdagodnak az alkalmazások, és ez fenekestül felforgatja a hagyományos informatikai

hozzáállást.

1. ábra:Egy svájci bicska termék

A platform olyan hardver- és/vagy szoftverkörnyezet, amely meghatározza, hogy az adott

számítógépen milyen egyéb programok használhatók. Mi a közös a Google platformja és a TED

között? Most úgy néz ki, hogy mindkettő olyan, mint a svájci bicska, amibe sok „béta” beleférhet, és

ha nem állja ki a próbát, akkor nagyobb veszteség nélkül kikerülhet onnan. A Google emberei azon

törik a fejüket, mi mindent lehet még ingyen adni. Olyan béta verziókat is bedobnak, amelyek

teljesen még el sem készültek. Több millióan kipróbálják, és majd kiderül, hogy részei lesznek-e a

svájci bicskának, és érdemes-e továbbfejleszteni. Egy blog bejegyzésből vagy facebook hozzászólásból

még az is megmutatkozik, merre lehetne továbbfejleszteni. A Google menedzserei soha sem

mondanak nemet valamire csak azért, mert nem hoz bevételt. A látogatottság növekedése már

elegendő ahhoz, hogy a béta verzió egy ideig a svájci bicska része legyen. A TED-en bő negyedóra

alatt bekiabálható egy „béta-elképzelés”, és azok egyáltalán nem zavarják egymást. Láthatod a

legjobbat is, és a béta-előadót is, így mindenki tanulhat. Persze az arányokra a TED is odafigyel.

Könnyű megtalálni az új dolgokat, és amikor megtaláltad, többször megnézheted, és azt is

elolvashatod, miket írtak róla a többiek. A tömeg email-ben, Facebook-on, Twitter-en vagy

közvetetten a nézettségi számokon át, eldönti egy béta-előadó sorsát. A látogatások javítják a TED

helyezését, és ebből a sztárok is részesülnek. A platformok önfenntartók. Ezt a modellt sok szervezet

használhatja, hogy kipróbálja a saját újításait. „Hívd meg a tömeget, tekerd fel a vágyat! Ha kiadod a

legmélyebb titkodat, akkor talán embermilliók lesznek képesek azt fejleszteni.” – mondja Anderson.

2. ábra:Google platform